Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-166
\Q4L 1 **- orsz »S os Blés Helfy Ignácz: A rectificatiót szívesen fogom venni. Elő fogom adni a forrásokat, a melyekből merítettem. A másik lejár a mint mondám, 1877. octóber 31-én. Mi történt időközben? Időközben a. t. minister ur szükségesnek látta minden verseny kiírása nélkül, a nélkül, hogy bárkinek tudomása lett volna arról, hogy ezen jószágok bérbe adandók : megújítani az illetőkkel a szerződést kéz alatt, magán utón (Közbeszólások bal felöl: titokban!) és pedig nem, mint eddigelé, szabály szerint még verseny mellett is 9 évre, hanem 18 évre; 18 évre csaknem egy egész generatióra lekötni oly nagy tömeg földet, mint körülbelül 15,000 hold, magában véve sem volna helyes eljárás : ha mindjárt a szerződési feltételek helyesek volnának is. De minők ezen feltételek? az kitűnik a t. minister urnák interpellatiőjára adott hivatalosnak veendő válaszából. Saját beismerése szerint ffzet a bérlő körülbelül 4—6 forintot holdankint; azonban nem emiitett fel kettőt. Nem említette föl, hogy ezen 4, illetőleg 5 —C frtba bele van már számítva az adó is, a mi Fehérmegyében a minimumot véve 1 frt 50 kr., a minister ur szerint 1 frt 41 kr, tehát nem olyan nagy a külömbsóg és így a teljes igazságot mondottam, midőn azt állítottam, hogy az illetők csak 2—3 frtnyi haszonbért fizetnek holdankint. Nem felel meg tehát a tény, az — engedje meg, hogy én rectificáljam őt, — állásnak, hogy fizet 4—5—6 irtot, mert fizet leglelebb 4 frtot és néhány krt; mert nem ugy áll a dolog, a mint a minister ur előadta, hogy a bérlő osztályozva feleért fizet ennyit, feleért fizet annyit, míg végre kisütötte, hogy van 1 rész, a melyért fizet 6 forintot, Ezt így igen kényelmesen lehet beosztani; de a szerződésben erről nincs szó ; hanem csak arról van, hogy 10,000 holdért, 1200 ölével számítva holdját, a bérlő eddigelé fizetett 40,000 frtot. ezentúl majd az uj szerződés szerint fizetni fog 47,000 frtot. Ez a tény, és megmondom, honnan tudom ezeket. Itt azonban meg kell jegyeznem azt, hogy mivel nyilvános dologról van szó; nem magánérdekről, hanem fontos közérdekről, nem hittem, hogy szükség legyen arra, hogy titkot csináljanak belőle s az gondoltam, hogy mielőtt itt a házban ezen ügyben véglegesen felszólalok, hogy indítványomat indokoljam: legczélszerübb és legildomosabb lesz, ha elmegyek magam a ministeriumba és ott elkérem az eredeti szerződést, nehogy kitegyem magamat annak, hogy olyasmit állítsak, a mi a tényeknek nem felel meg. Két órát töltöttem a ministeriumban, hogy a szerződést láthassam. Eleintén nem találták meg, küldtek egyik tanácsostól a másikhoz; végre eljutottam azon tanácsoshoz, a kinél aztán csakugyan lenni kellett volna a szerződésnek. Ott megtndnorember 17. 1876. # tam, hogy a minister urnái van, a ki most kezdi tanulmányozni ezen szerződést. Gondoltam magamban, hogy ezekkel sok időt nem fog igénybe venni: várakoztam. Kötelességemnek tartottam várni és vártam körülbelől két óráig; ezután azt a választ kaptam, hogy mert a minister urnák szüksége van a szerződésre, mert a klubban akarja előadni: sajnálja, hogy nekem nem mutathatja meg. (Derültség a szélső baloldalon ) Ugy látszik, hogy a minister ur féltette ezen gyermekét a szemveréstől. Ha sejtettem volna, felküldtem volna hozzá egy pohár vizet izzó szénnel. Tény az, hogy nem láthattam a szerződést, ha tehát valamiben tévedek: kérem a minister urat, hogy a szerződés szavaival megczáfoljon. De a mennyire ismerem azon emberek becsületességót, jellemét, a kik informáltak: azt hiszem, hogy egyetlen hajszálnyival sem túlzok. Nem fogom ismételni mindazon adatokat, a melyeket múlt alkalommal, midőn interpellaiiomat előterjesztem, — felhoztam ; haneml ehetetlen hogy két dologra ne reflektáljak. Azt olvastam a mai lapokban, hogy a bérlők egyike jelen lévén a klubban, azt állította hogy valótlanságokat mondottam a házban és a hírlapi közlések szerint ő különösen két valótlansággal vádol engem. Az első az volna, hogy nem igaz, hogy a mint én említettem egy tisztelt képviselő ott azon a vidéken körülbelől 8 forintért adta bérbe jószágát, és hivatkozik rá, hogy ez annyira nem igaz, hogy maga az illető képviselő egy másik jószágát ugyancsak neki négy forintért ajánlotta fel. Már engedelmet kérek, ezzel az én adataim helyességót leginkább megerősítette a képviselő ur; mert — ón itt hivatkozom azokra, kik a fehérmegyei birtokviszonyokat ismerik, hogyha az általa nevezett vajtai birtokért négy forintot mernek kérni:, akkor a szentágothai ós bárándi jószágok legalább 14 forintot érnek. (Mozgás a bal oldalon.) Interpellátiomra adott válaszában a minister ur nem tagadván, hogy olcsón van bérbeadva a két jószág, ezt igazolta azzal, hogy az illető bérlők igen jeles gazdák s jó karban tartják a jószágokat; épületeket emeltek, ott hol azelőtt nem voltak, s a szerződésben benne van, hogy az épületek árát beletudják a bérletbe, azon különbség-' • gel, hogy ők magok csináltatják meg az épületeket, ők magok a költségvetést és ugy számítják fel, hogy mennyibe kerültek collaudirung mellett. Végre a legfontosabb, a mit a minister ur a végén felhozott: az, hogy ő megvan győződve arról, hogyha nyilt versenyre került volna a dolog, ő a mai viszonyok Közt Magyarországon ennél többet nem kaphatott volna. Már megjegyeztem akkor is, hogyha ez állana is: már az is egy okkal több lett volna arra, hogy rövid időre kösse meg a szerződést, mert rósz idők járnak; — ós nem 18 esztendőre. De engedelmet kérek, ez az érv nem áll:
