Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-166

166. országos Illés november 17. 18Í6- IAK s hogy nem áll, nem hivatkozom más adatokra, hanem esak azokra, melyek a zsebemben vannak, s ezeket nem fogja megczáfolni senki. Mióta interpellatiómat megtettem, 10—20 fehérmegyei polgár látogatott meg. Volt nálam két ember, ki azt monda, nem lehet kételkedni, hogy botrányosan olcsón van kiadva azon birtok és bármelyik napon 2—300,000 írttal többet lehet kapni az egész bérleti időre. Én azt válaszoltam: ez üres szó, szeretném látni, hogy mikor alá kell irni, fognának-e ennyit ajánlani"? Alig néhány napja, hogy kaptam egy okmányt egy igen jeles és köztiszteletben álló bérlőtől aláírva, melyben kijelenti, hogy ő nem haboz az egész bérleti időtartamra 210,000 írttal többet adni. (Mozgás.) Hanem t. ház, mindez szerintem nem képezi a kérdés súlypontját. Elhiszem azt, megtörténhetik, hogy mások irigységből, versenyből vagy bármi más okból hajlandók nagyobb összeget adni. Elhiszem azt is, hogy ezen bérlők csakugyan oly rendkívüli tulajdonokkal birnak, hogy némi regardot érdemelnek ; ámbár százezrekre menőt semmikép sem. Hanem két dotog előttem tisztán áll, s nem hiszem, hogy a minister ur képes legyen azokat igazolni. Nem tudom mikóp lehetne igazolni, hogy miért kötötte meg a minister ur a szerződést verseny nélkül és 18 esztendőre, mely szokásban nem volt és szabályellenes, még az alapítványi jószágoknál is. De van még egy másik dolog, melyre én kifejezést nem találok, mert sérteni nem akarok. Miért sietett a minister ur a szerződós megkötésével, mely szerződés 1877-ben jár le és ő azt mégis 1874. márczius 6-án megújította. Eszembe jutott az a jelenet, mely előfordult a pénzügyi bizottságban a politeclmieum háza iránt, az úgynevezett Nágel-ház tekintetében, melynek szerződése szintén 1877-ben jár le ós a minister ur mégis sietett 1874-ben megújítani a szerződést, hogy az olcsó 42,000 frtos bérlet ki ne csuszszék a kezéből. {Derültség a szélső balon.) ügy látszik, hogy ez az 1874-iki esztendő a szerződések megújításának esztendeje volt. Különös, hogy épen összevágott az átalános választásokat előkészítő esztendővel. T. képviselőház! Ezen esetből, bármikép ítéljen is egyik, vagy másik, két tanúság okvetlenül következik. Az egyik az, hogy ha nem akarjuk, hogy akkorra: midőn a bizottság, mely ki van küldve az alapítványok tanulmányozására, befejezi tanulmányait: egyszersmind vége legyen az alapítványoknak is, — módot kell találni, hogy ezen jószágok kezelésére rendszert állapítsunk meg az országgyűlés ellenőrzése alatt. De kitűnik ebből az is. hogy mennyire volt igaza akkor a képviselőház azon részének, mely az incompatibilitási törvényjavaslat megvitatása alkalmával a bérlőket ki akarta zárni a házból. (Helyeslés.) EÉPV H. NAPLÓ 1875—78 VTII. KÖTET. Azon időben, midőn e tárgy a házban vitattatott, különösen két érv emeltetett ki a bérlők mellett, és e kettő győzött itt ós főleg a főrendiházban : az egyik az, hogy a bérlő azon perczben. midőn a bérleti szerződést a kormánynyal megkötötte, teljesen független; a másik az, melyet különösen Érkövy Adolf akkori képviselő emelt ki ós később maga Zsedényi képv. társam is, hogy hiszen nyílt verseny nélkül nem szabad kiadni alapítványi jószágot. (Ellenmondás). Méltóztassanak meghallgatni, fölolvasom, ha kételkednek: annak alapján tehát ők teljesen függetlenek. Szükséges azonban, hogy némelyeket a t. ház emlékébe idézzek. Az összeférhetlenségi törvényjavaslat a központi bizottság szövegezése szerint a 2-ik szakaszának b) pontja így szól: országgyűlési képviselő, nem lehet egyszersmind az állam, a kormány kezelése alatt álló alapítványi javak, javadalmak és jövedékek bórlője." E fölött vita támadt és emlékszem rá, hogy akkor fölkelt egy képviselő a t. házban, a kit sem az előtt, sem az után nem volt szerencséin e házban beszólni hallani, az volt emlékezetem szerint egyedüli szónoklata; — felállott egy képviselő ós szóit az incompatibilitási törvényjavaslat, mint egyáltalában haszontalan ellen, kijelentvén beszéde bevezetésében, hogy ámbár ő a törvényjavaslat egyik intézkedésénél fogva, t. i. a b) pontban foglalt intézkedésnél fogva személyesen érdekelve van, de ő mindazonáltal szól, mert ő el van határozva a képviselőháznak többé tagja nem lenni. (Fölkiáltások: ki az? Olvas): Kégl György! T. ház! Mielőtt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz hozzászólanék, szükségesnek látom előrebocsátani, hogy a törvényjavaslat egyik intézkedése, a mennyiben a kormány felügyelete alatt álló állami javak bérlője vagyok, engem is érint; nehogy azonban saját érdekemben látszassam szólani, kijelentem, hogy a törvényhozásnak tagja jövőre lenni nem kívánok. (Mozgás). Ezen kijelentés után a ház nagy figyelemmel meghallgatta a képviselő urat, ki függetlenségének ily flagrans bizonyítékát adta. Törtónt azonban, hogy néhány héttel későbben a Balaton vidékén járván, hallottam, hogy Kégi György képviselő ur — kinek személye ellen legkissebb kifogásom nincs — föllépett képviselőjelöltnek (Derültség a szélső baloldalon) egy ellenzéki emberrel szemben. Megvoltam lépetve, de még inkább megvoltam lépetve, midőn a rákövetkező napokban Budapestről egy minister jött le Kégl György mellett korteskedni, és e minister nem volt más, mint Trefort Ágost vallás ós közoktatásügyi minister ur. (Nagy mozsgás a szélső baloldalon.) De engedelmet kérek, szóljunk egész őszintén. Eu azt hiszem, hogy az alkotmányos kormányoknak alap-