Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-166
166. országos Illés november 17. 1876. 103 törvényjavaslatot elfogadja és azt alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a legközelebbi ülésben a főrendekhez Tombor Iván jegyző ur által fogja átvitetni. Következik a ház október és november havi költségvetésének tárgyalása. Simó Lajos előadó: T. ház ! Van szerencsém a háznak október és november havi költségvetését tételenként felolvasni, (olvassa). Felkérem a t. házat, méltóztassék e két havi költségvetési előirányzatot elfogadni. Elnök: Méltóztatik a t. ház a gazdasági bizottság által beterjesztett költségvetését a háznak október és november hónapokra elfogadni? (Elfogadjuk !) Elfogadtatott. Nem tudom a pénztár részéről bemutatott september és október havi kiadásokra van-e a t. háznak észrevétele ? (Nincs). Tudomásul vétetik. A mai napon Boda József képviselő ur a II-ik biráló bizottság tagjává választatott meg. A szabályok szerint le kell neki tenni azon esküt, mely a ház szabályaiban előírva van. Méltóztassanak tehát felkelni helyeikről. Gulner Gyula jegyző: Olvasta az eskümintát, mely szerint a terem közepén Boda József az esküt leteszi. Elnök: Az eskü letétele a jegyzőkönyvbe fog felvétetni; következik most Helfy Ignácz képviselő ur által a f szentágot hai és bárándi bérletekre nézve beadott indítványnak indokolás végett! felvétele. Elnök: Fel fog olvastatni mindenek előtt maga az indítvány. Orbán Balázs jegyző: (Olvassa Helfy Ignácz indítványát!) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Mielőtt a most felolvasott indítványt indokolnám, indokolni óhajtom azt, hogy mi bírt engemet rá, hogy egyáltalában ezen dologgal foglalkozzam; mert hogy nem szívesen teszem, hogy nem kellemes dolog rám nézve, arról méltóztassanak meggyőződve lenni. A mennyire szeretem az elvi harczot, annyira idegenkedem mondhatnám természetemnél fogva oly harczba keveredni, a mely azon látszattal bír, mint ha egyes személyek ellen lenne irányozva. Kellemetlen mindig azon helyzet, a melybe az ilyen eseteknél a képviselő jut. Ha bizonyos állítólagos administrationalis visszaélésekre vonatkozó informátio alapján felszóllalni nem akarunk: akkor az informáló rész kétségbeesve kiált fel: hiába! ezen országban nincs igazság, a képviselők és a ministerek egy húron pendülnek; ha pedig felszóllalunk: más részről, más irányban gyanusittatunk. Hogy mindazonáltal elhatároztam magamat rre a lépésre: erre három ok birt. Az első az. mivel meggyőződésem szerint akkor, midőn az állam vagyonáról— legyen ez nagy, vagy kisöszveg — szó van: a képviselőnek kötelessége ellenőrzési jogát gyakorolni, akár kellemes, akár kellemetlen reá nézve a feladat. A második ok az, mivel itt nem annyira speciális esetről, mint inkább egy általános rendszerről van szó, melynek csak megvilágítására szolgál ezen egy esetnek felhozatala, és a melynek helytelensége folytán az ország milliói és milliói pazaroltatnak el. Ezen három ok az, a mely engem e lépésre birt, ós legjobban ugy fejezhetem ki magamat, ha idézem azon szavakat, melyeket egy fiatal képviselőtársam a minap a pénzügyi bizottságban mondott. Ő ugyanis midőn egy hasontermészetű szerződésről volt szó: nagyon hevesen megtámadta az illető minister eljárását, mit egy másik kormánypárti képviselő nagyon zokon vett tőle. Ekkor ezen fiatal képviselőtársam nemes buzgalmában kijelentette, hogy ő épen azért kel ki oly hevesen a ministerium ellen, mert kormánypárti és mint ilyennek óhajtania kell, — a hogy óhajtja is, hogy a Tisza-kabinet administratiójához a gyanúnak még csak árnyéka se férjen. Ez igen szép és helyes felfogás, a melyhez részemről még hozzá teszem, hogy abban tökéletesen osztozom és osztoznia kell az ellenzéknek nem csak a Tisza-, hanem minden magyar kabinettel szemben; mert azt hiszem, hogy bármennyire eltérők legyenek is a politikai nézetek, melyek a képviselő testületet pártokra osztják: hála Istennek, még ott nem vagyunk, s ha ott volnánk, vissza kell térnünk, hogy az administratio helyessége és a kormány tisztakezüsége pártkórdés legyen. Ezeknek előrebocsátása után áttérek magára az indítványra, és iparkodni fogok minél rövidebben recapitulálni mindazt, a mi erre vonatkozik, szárazon előadva a tényeket. 1867/68-ban lejárt a fehérmegyei szentágothai és bárándi puszta alapítványi jószágok bérlete. Ezeket körülbelől 21—22 éven át a Szitányi testvérek és a Splényiek bírták, kiknek nevei Magyarországon eléggé ismeretesek és a kikről mindenki tudja, hogy becsületes bérlők ós pontos fizetők, mit bizonyít az is, hogy ezen alapítványi jószágokat ennyi ideig náluk hagyták. Daczára annak, hogy ezen bérlők ellen senkinek sem lehet kifogása, mégis a bérlet lejártakor mint a szabályok előírják, versenyt nyitottak a bérlet megújítására. Ezen verseny alkalmával más két bérlő vette ki ezt a két jószágot s kivette 9 évre, miként ezelőtt szokásban volt. Ez a 9 év lejárt az egyikre, a bárándi osztályra nézve a f. óv ugy hiszem november havában, a másik lejár 1877. octóber 31-én. Trefort Ágost vallás- és közoktatási minister: (tagadólag int.)
