Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-144
gg 144. országos Ul fekszik a megyének keblében, központjában; sőt modhatjuk, hogy a vele versenygő Szamosujvár nem is fekszik a megye keblében. Én tehát az első határozati javaslat ellenében bátor vagyok a törvényjavaslatot támogatni és Deés mellett nyilatkozni. A mi a másodikat illeti Kővár vidékre vonatkozólag, ezen törvényhatóság most már másodszor is részesül azon szerencsétlenségben, a mely nem érte ugyan el a közelebbi négy év alatt egyetlenegy hatóságot is. Az 1871-iki törvényszéki rendezés által ő volt az egyetlenegy törvényhatóság az országban, a mely elvesztette törvényszékét ós hozzáesatoltatott az egész vidék Szathmár egyik törvényszékéhez, a nagybányaihoz; most, négy esztendővel későbben elvétetik tőle önállósága, melyet századokon keresztül kezelt a leghazafíasabb érzelmek közepette. Tudom én t. ház, miszerint meg kell lennie egy bizonyos nagyságnak arra, hogy a polgároknak igen nagy kára nélkül egy törvényhatóság fentarthassa magát; de tudom más oldalról azt is, hogy kis törvényhatóság mindig jobban van administrálva, mint a nagyok; minthogy azonban ezen két elv áll szemközt egymással: van egy jó középút, melyet ajánl épen az az ok, mely most a törvényhatóságok uj rendezése által czéloztatik t. i. a jobb administratió az eddiginél. És ezt elérhetjük t. ház, csak a beadott törvényjavaslat merev értelmétől kell némi tekintetben elállani. Kővárvidóke ma, a törvényjavaslat szerint felosztatik három részre: egyik része Szathmár ; másik kettő a két Szolnok közt. Mind a három megye sokkal nagyobb, mint a jó administratió vitelére megkívántatnék és sokkal több a népessége, mint a mennyi megkívántatik arra, hogy a lakosságnak erős terheltetése nélkül egy jó administratió folytattassék. Szerény nézetem tehát az lenne, hogy mindhárom megyéből egy-egy kis részecske adatnék a különben életrevaló Kővárnak és akkor élet lesz kölcsönözve Kővárnak, megmaradnak a nagy, igen szép és életképes többi törvényhatóságok és nyerünk azon vidéken ismét egy jó administratiót, a milyen volt eddig is Kőváron, természetes, hogy nem Nagy-Somkut központtal, hanem Nagy-Bányával. Papp Sándor képviselő urnák ezen indítványát tehát bátor vagyok a t. ház ügyeimébe ajánlani elfogadás végett. Ha pedig az nem történhetnék : akkor méltóztassék legalább akkép intézkedni, hogy hazánk minden jó ós rósz sorsában becsületes hazaflsággal részesülő Kővár irányában ne ürittessék ki harmadszor a keserűség pohara ; hanem ha már nem tarthatja meg önkormányzatát: akkor legalább ne osztassék három részre, és ne töröltessék el s jmiiiis 1. 1876. százados históriai neve, hanem csatoltassék egy törvényhatósághoz, bármelyikhez ; azonban a vidék hajlandóságánál fogva leginkább óhajtanám BelsőSzolnokhoz. (Szavazzunk!) Gr. Bethlen András: Nem fogok hosszasan szólani. A t. belügyminister ur és Simó Lajos képviselőtársam Deésnek ugy városi előnyeit, mint fekvésének topographicus tekintetben való előnyeit annyira kiemelték,hogy hosszasabban szólnom fölösleges. Csak kérnem kell a t. házat, hogy pártkülömbség nélkül méltóztassanak Deést, mint jói^avaló magyar várost ós Belső-Szolnok sok százados központját, ugy a javaslat, mint a bizottság indítványa szerint, az uj megye székhelyéül elfogadni. Hosszu László: T. ház! Azok után, a miket Pap Sándor ós Ujfalusi Miklós képviselő urak Kővárvidékének mikénti kíkerekitésére nézve felhoztak; legyen szabad nekem is röviden bár, de általam igen fontosnak tartott indokokat felhoznom, a tett javaslat támogatására. Ugyanis tudva van a t. ház előtt, hogy Kővárvidékén, mint egyik partiumbeli megye területén, 1860. óta a magyar anyagi törvények vannak érvényben ; mig ellenkezőleg Belső-Szolnokmegyében mint egyik erdélyi rósz területén, jelenleg is az absolut-rendszer maradványai, vagyis az osztrák magán-polgári s büntető-törvénykönyv, esődeljárás vannak hatályban. Ezeken kivül számos közigazgatási törvények s kormány-rendeletek. Ha tehát Kővárvidékének egy része Belső-Szolnokhoz csatoltatik : okvetlen szükséges, hogy a deési törvényszék az oda bekeblezett kővárvidéki lakosok ügyeit a magyar, mig ellenkezőleg a belső-szolnoki polgárok ügyeit az osztrák törvények szerint lássa el s ekként egy törvényszéknek különböző terület törvényeit kelletvén observalnia, okvetlenül törvénykezési zavarok, anomáliák fognak keletkezni. A büntető-törvény és eljárás behozatala pedig méltánytalan, mert annak intézkedései sok tekintetben elütnek népünk természetétől s ezeknek behozatala esetére, csakis törvénykezési bonyodalmak származhatnának. A törvényjavaslat 23. §-a ugyan rendelkezik e tekintetben annyiban, hogy felhatalmazza az igazságügyministert, miként az egy megyébe beosztott területeken érvényben lévő anyagi törvények elvének fentartásával rendeletileg intézkedjék, Hanem t. ház, ezen intézkedés csekély felfogásom szerint nem lehet más, minthogy a SzolnokDoboka megyébe beosztott kővári részre a deési kir. törvényszók leend illetékes s ezen területrészre a magyar törvények szerint fog eljárni, hanem hogy egy törvényszék két anyagi magánjog szerint bírálja az egyes ügyes-bajos emberek ügyeit, nézetem szerint akadálylyal jár s a feleknek oknélküli költségeket fognak okozni.
