Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-144

144. országos illés junius 1. 1876. 69 Lesznek továbbá egy szolgabírói járás területén is különböző törvények és rendeletek érvényben s hogy ezen állapot mindenesetre bonyodalmakra fog okot szolgáltatni. Az erdélyi részekben ugyanis a becsületsértési esetek s átalában a kihágások a szolgabirák. Kővárvidékén a járásbirák által kezeltetnek, — ennélfogva kérdésessé válik: ha vajon czélszerü-e, hogy ugyanazon szolgabírói járásban lakó polgárok különböző törvények alá tartozzanak ; én részemről ezt semmi esetre czélszerünek nem tartom. De eltekintve mindezektől, kötelességem röviden megemlíteni azt, hogy Eővárvidékón nemcsak a magán-törvények különböznek az erdélyi részek jogától; hanem míg itten a magyar közigazgatási rendszer van érvényben, addig a Szolnok-Doboka egyesített megyében az absolut-rendszer majdnem minden maradványai megvannak s hogy azok mikor lesznek ujakkal kipótolva? ez irányban semmi garantia nincsen s hogy addig sok idő fog elmúlni, arról biztos vagyok. Ennélfogva arra kérem a t. házat, hogy tekintetbe véve Kővárvidékének ezen állását: mindenesetre akként méltóztassék intézkedni, hogy törvénykezési s közigazgatási zavarokra ok ne szolgáltassék s ez csakis azáltal lesz elérhető, ha az előttem szólott Papp Sándor képviselőtársam Kővármegye kikerekítésére vonatkozó javaslata elfogad tátik. Ezen javaslat t. ház, semmi akadályba nem ütközik, mert Nagy-Bánya városa közelebbről a t. házhoz intézett kérvényében ennek valósítását óhajtja, a Szatmármegyéből oda csatolandó községek javaslatunk támogatását az igen t. képviselője által nyíltan kívánják, mi okból azon vidékre nézve csak méltányos kérés teljesíttetnék. Azon esetben pedig, ha ezen kikerekitési tervezet nem fogadtatnék el, arra kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék Kővárvidókét egészben Szolnok-Doboka megyéhez bekeblezni, anynyival is inkább, mert oda irányul kereskedelme, forgalma ; egy a népe, szokásai s miveltségi viszonyai ; mert a tervezett háromfelé leendő eldarabolás által Kővár lakossága meg nem érdemlett büntetésben részesülne minden igaz ok nélkül s határozottan állithatom azt. hogy mindazok, a kik ezen testvéries felosztást pártolják, rósz szolgálatot tesznek a hazának. Ajánlom újból is módositványunk elfogadását a t. ház méltányos figyelmébe. Molnár Antal: T. képviselőház! Későn jegyeztettem fel magamat a szólásra, mert megvallom kíváncsian vártam, hogy az igen tisztelt belügyminister ur ós a ház egyes felszólaló tagjai részéről minő indokok fognak felhozatni a mellett, hogy az alakítandó Belső Szolnok-Doboka megye székhelyévé Deés tétessék. Minthogy én t. ház egyetlen egy oly indokot nem ismertem, mely ezen eljárást igazolhatná, kíváncsian vártam: vajon ki leend képes oly érvek felhozására, melyek a törvényjavaslat rendelkezését valóban igazságosnak és méltányosnak tüntethetnék föl. Azonban azok, a miket eddig alkalmam volt hallani, még inkább meggyőztek azon nézetein helyessége felől, hogy egyetlen egy, ismétlem egyetlen egy alapos indokkal sem lehet ezen eljárást a megye székhelyének Deésre tételét védeni. Az indok, a mely eddig kizárólagosan hangsulyoztatott, — eltekintve attól a geographiai felfedezéstől, melylyel Simó Lajos képviselő ur Deésnek csodálatos kelet-nyugati fekvését demonstrálta: — az volt, hogy Deés az uj megyében Szamosujvárnál központibb fekvésű. Én t. ház, ezt mint tényt elismeiem; hanem t. ház, egy oly megyében, melynek területe a tervezet szerint több lenne 91 és % a mértföldnél, pusztán azon tény, hogy egyik város a másiktól alig egy órányi távolságra van, nem képezhet irányadó, döntő indokot a megye székhelyének megállapításánál; s ha más tekintetek nem szólnak Deés mellett, ha minden más szempont Szamosujvárat ajánlja székhelynek: pusztán ezen egy tekintet meggyőződésem szerint a házat elhatározásában nem vezérelheti. Hiszen t. ház, ha csak méltányossági tekintetekkel akarnám is indokolni a tett indítvány elfogadását: akkor is arra kellene kórnem a t. házat, hogy Szamosujvárnak székhelyivé tételével azon nézetnek engedjen, melyet a a t. ministerelnök ur a közigazgatási bizottságban kifejezett, hogyha egy város elvesztette municipalis önállóságát, ha csak fontos tekintetek nem forognak fen: nem méltányos megfosztani azt még a megyei székhelytől is. Ha pusztán e móltányossági argumentummal védném indítványunkat: meggyőződésem szerint akkor is helyes álláspontot foglalnék el. De én t. ház nem a méltányosság szempontjából szólalok fel, én egyszerűen a részrehajlatlan igazság mértókét kívánom ez esetben is alkalmaztatni, még pedig azon igazság mórtókét, mely ugy az állam, mint az illető megyei lakosság és az illető megyei tisztviselők figyelembe vételt érdemlő érdekében megkívánja, hogy a megyei székhely Szamosujvár szabad királyi városában hagyassák. Ajánlja ezt az állam érdeke, mert t. ház, ha Szamosujvártól elvitetik a megyei székhely : nagy mennyiségű lakás üresen marad, tetemesen elértéktelenülnek a beépített ingatlanok és ennek az állam az adóban vallja érzékeny kárát; holott t. ház Deésen oly nagy máris a lakáshiány, hogy mint határozott tudomásom van róla, az ott állomásozó honvédzászlóalj felkérte Szamosujvár városát, tegyen lépést Deésröl Sza~ mosujvárra leendő áthelyezése iránt: mert Deésen még arra síncsenek alkalmas helyiségek, hogy a zászlóalj hivatalos irodája kellőleg elhelyezhető legyen. Ezenkívül t. ház! maga a szamosujvári tör-