Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-144
54 144. országos ülés június 1.1876. egyszer elfogadtam : akkor eonsequentiáit is viselni fogom és arról is biztosithatom őt, hogy azon kötelességeket, melyek ezen helyzetből reám háramolnak, soha félig teljesíteni nem fogom. (Élénk helyeslés több oldalról.) Végül még csak egyet vagyok bátor szintén ezzel kapcsolatban megemlíteni. Gyakran megesik a magán életben, hogy valaki saját akarata ellenére magának ellenségeket szerez; ugy megesik néha az is, hogy egy kormány saját akarata ellenére magának oppositiót teremt. Ez néha épen sikerül. Végül visszatérve a kételyekre, fölvetek egy kérdést — kétely alakjában, tudniillik hogy vajon mit mond a nagy közönség, a hirlapolvasó egész nagy közönség az országban: ha olvassa azon tényt, hogy az igen t. képviselő ur, a volt belügymini ster, melegen, erőteljesen és hatásosan védte a jelenlegi belügyministert ? Azt fogja talán mondani — nem én mondom, hanem Hamlet mondta először, de a házban is mondatott egy alkalommal. „Es ist etwas fául ím Staate Dánémark.'- (Mozgás.) Ennyit voltam bátor a t. képviselő ur megjegyzéseire válaszolni. Most áttérek magára a szőnyegen levő tárgyra. Itt is igen rövid leszek. Mindenekelőtt constatálnom kell, hogy mindazon érvekre nézve, vagy legalább azok nagyobb részére nézve, melyeket én a törvényjavaslat ellen felhoztam: érdemleges czáfolatot nem hallottam. Elismertetett az, hogy az indokolás hiányos, hogy az adatok elégtelenek; elismertetett az is, hogy voltakép rendszeresség a törvényjavaslatban nincs; csakhogy az előbbiekre nézve megjegyeztetett, hogy azok fölöslegesek, az utóbbira nézve pedig, hogy nem czélra vezető. Az 5. §-ra nézve mindenesetre elismerésemet kell nyilvánítanom az igen t. belügyminister ur iránt, a ki maga egy évre szabta a bizonytalan időre "kórt felhatalmazást. De mindazonáltal a §. újbóli átolvasása után is a lényegre nézve megmaradok előbbi véleményem mellett. A t. belügyminister ur hozta fel azon érvet. hogy a ki megszavazta a közigazgatással reformjával kapcsolatban lévő minden eddigi törvényiavaslatot : annak meg kell szavazni ezt a törvényjavaslatot is. Én őszintén megvallom, hogy, a mennyire ezen érvelést felfogni képes vagyok: azt el nem fogadhatom; mert hogy ha az egész ország arrondirozásáról volna szó: akkor azt mondhatnók, hogy ezen érvelés csakugyan némi alappal bír; de midőn csak az ország egy harmadrésze arrondiroztatík; akkor ón nem látom át, hogy a közigazgatási bizottságról, az adókezelésről stb. szóló törvényt e nélkül egyátalán életbe léptetni nem lehet. Ha én a t. minister ur érvelését elfogadnám: akkor nekem bekötött szemekkel acceptálni kellene mindazon törvényjavaslatokat, melyek a közigazgatással kapcsolatban vannak s ezentúl előterjesztetni fognak mindaddig: mig az egész arrondirozási mű befejezve nem lesz; már pedig nézetem szerint ez igen soká fog tartani, mert ha ezen munkálat befejeztetik nyugaton, majd újra kell azt kezdeni keleten és így én obligoban maradnék nagyon sok időre: ezt ped|g nem óhajtom. / * Azt mondotta t. belügyminister ur, hogy ha ezen törvényjavaslat el nem fogadtatik, akkor a törvényhozás egy évet vészit. Ha el méltóztatnak fogadni azon alapelveket, melyekre az általam benyújtott határozati javaslat basirozva van: akkor időt fogunk nyerni; mert akkor egyszerre ós véglegesen keresztül fogunk érni mindazon, a min előbb-utóbb mégis keresztül kell esnünk. Befejezésül szólok még a házi adóról is. Azon javaslatban, melyet benyújtani bátorkodtam, nagy részt azon indokra van a fősuly fektetve, hogy szükség lett volna a házi adót a közigazgatási kérdésekkel, ezen arrondirozási javaslattal egyidejűleg szőnyegre hozni. Erre nézve constatálnom kell szintén, hogy czáfolatot nem hallottam; s hogy ez hallgatással mellőztetett. En előre kijelentem, hogy nem hiszem, hogy a t. kormány kerülő utón akarna adófelemelóst eszközölni, ez merő lehetetlenség : mert mindenki észreveszi azt, ha többet kell fizetnie. De szükségesnek tartom, hogy ezen kérdés szőnyegre hozassék, először, hogy tájékozhassam magamat egyátaljában a megyék jövendő sorsa iránt s másodszor azért, mert én nem zárakozhatom el azon aggodalom elől, hogy a házi adó egyenes utón a terheket mégis fokozni fogja, habár nem mindenütt egyforma mérvben. Ezzel t. ház befejezem beszédemet. Előadtam indokaimat; a t. ház figvelmébe vette azokat s meghallotta az ellenem felhozottakat is. A ház ítélni fog. (Elénk helyeslés különböző padokról.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Kötelességemnek érzem a magam részéről is még néhány szót szólni, mielőtt e törvényjavaslat szavazás alá bocsájtatik. (Halljuk !) S itt legelsőbben az előttem szólott t. képviselő ur beszédére van egy pár észrevételem. Azt, hogy ne adtam volna indokolásomban ós mellékletében kellő informatiót, hogy nem nyújtottam volna be a szükséges adatokat : azt részemről el nem ismerhetem. Említtetett, hogy az adatokban egy hiba van. Erre most nem reflectálok. Az illető pontnál meg fogom mondani, hogy az ügy miben áll; de azt, hogy kellő indokolást nem tettem volna : el nem ismertem és most sem ismerem el. Arra nézve, hogy mennyiben kell annak, a Id megszavazta a többi törvényjavaslatot, megszavazni ezt is, — minthogy ez több helyről felemlittetett — később fogok részletesebben válaszolni; most
