Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-144

144. országos ttlés június 1. 1876. 55 esak azt vagyok bátor mejegyezni, hogy én részemről nem értem, hogy az előttem szólott, igen t. képviselő ur abból, hogy a volt belügyminister támogatta a mostani belügyminister javaslatát: hogy jöhetett arra a gondolatra, hogy Hamletnek azon ismert mondatát idézze. Ha némely ember csudálkozik rajta, ezt természetesnek találom; de nem szeretném, ha ezen csodálkozást akár a t. képviselő ur, akár e háznak más tagja komolyan venné. Nem szeretném pedig azért, mert a csudálkozásnak egyetlen indoka csakis abban rejthetnék, hogy a volt belügyminister hogyan támogathatja javaslatát annak, aki az ő javaslatait annyiszor és oly élesen megtámadta. E fölött esudálkozni pedig annyi volna, mint nem birni érzékkel az iránt, hogy valaki, — ha látja, hogy valamely perczben föllépése által a közjóra hathat, — képes megfeledkezni mindenről, a mi azelőtt történt és csak a közjó érdeke által vezetteti magát működésében. (Élénk helyeslés a középen.) T. képviselőház! Ha reflectálni akarnók mindarra, a mi a háromnapi vita foiyamán olyan állíttatott vagy rólam, vagy azokról, kik javaslatomat védték, a mit sohasem mondottunk : igen hosszú ideig kellene a t. ház figyelmét igénybe vennem; de hisz utoljára is a legnagyobb részre nézve azok, kik jelen voltak a házban, vagy kik figyelemmel kisérték a képviselőház tárgyalásait, önmaguk meg fognak a valótlanságról győződhetni s igy nem tartom szükségesnek, hogy mindezekre refleetáljak; meg kell azonban jegyeznem egy pár ilyen dolgot mégis. Az egyik az, hogy a tegnapi napon egy képviselő ur azt mondotta, hogy ugyan bizony nagy bátorság kell a kormánynak arra, hogy beterjeszsze javaslatait, midőn azokat már előbb a pártklubban elfogadtatta, tehát tudja, hogy azokra a többség már biztosítva van. Engedelmet kérek azon t. képviselő úrtól, de ebben nem mondta azt. a mi a valóságnak megfelel ; mert mindezen törvényjavaslatok s a többek között épen az is, mely a jelen tárgyalás alapját képezi, miután a ministerium által beterjesztetett, előbb a közigazgatási bizottság által tárgyaltatott, s csak mikor már ez is megtörtént: akkor, lett a pártértekezletben tárgyalás alá véve, tehát először tárgyalta a közigazgatási bizottság és csak azután tárgyalta a pártértekezlet vagyis akkor midőn már a bizottság jelentése alapján az országgyűlés minden egyéb pártja által is tárgyaltatott. Azt pedig még sem ismerhetném el, hogy a képviselőház minden egyéb pártjának legyen joga tárgyalni törvényjavaslatot, mielőtt az a ház tárgyalása alá jön; de azon pártnak, mely a kormányt támogatja, ne legyen joga azt tenni. (Helyeslés.) A t. képviselő ur, mint mások is, azon tévedésbe esett, hogy Tóth Vilmos t. képviselőtársam a jelen kormányt vagy talán épen csekély egyéniségemet, Cavour vagy Bismarkhoz hasonlíthatta volna és ebből kiindulva a t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy mit mondott Cavour halálos ágyán és hivatkozott arra, hogy én pedig ugy nyilatkoztam, mint a kinek — nem tudom — hatalom szomját vagy mit, csak ostrom-állapot elégítheti ki. (Derültség.) A mi az elsőt illeti, nemcsak nem állította fel Tóth Vilmos képviselő ur ezen hasonlatot az egyének közt ; de meg vagyok róla győződve, hogy mind neki, mind mindenkinek e házban sokkal helyesebb mértéke van a tehetségek nagyságáról, sem hogy ezen hasonlattal azon emiitett két államférfiúi megsértette volna; de a mi már a következtetést illeti, ott a t. képviselő ur ismét olyant fogott rám, mit sohasem mondottam és a mit sohasem gondoltam. Igaz, — s meg lehet, hogy a t. képviselő ur ezt sajnálja, — hogy nem fekszem halálos ágyamon, hogy onnan mondjam, hogy nem kell nekem ostrom-állapot; de szeretném tudni, mikor mondtam bárcsak egy szót is olyat, s mikor tettem olyat, miből azt lehetne következtetni, hogy ostrom-állapotot akarok? És utoljára is t. ház, az ostrom-állapotnak is meg kell lenni az okának. Ma én Magyarországon hála istennek okát nem látom; még ma legalább külveszély vagy az által előidézett belmozgalom oly mértékben, a mily az ostrom-állapotot igazolhatná, nem létezik; legfölebb is a fenálló hatalom elleni egyes izgatások próbáltatnak meg a t. képviselő úrhoz igen közel álló körökből; de a mit legalább még eddig azokban láttam, az az ostrom állapotot nem igazolja ; inert valamint a t. képviselő urnák német költő jutott eszébe, ugy nekem ezen egész működésről magyar költő Kisfaludy Károly jut eszembe, a ki egyik saját müvét érdeklőleg. de az általam jelzett működésre nagyon találólag egy epigrammában ezt mondotta: „Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyű magyarság, Bundás indulatok: oh be tatári műv ez!" (Zajos derültség.) T. ház! Azt is mondotta a t. képviselő ur, a ki egyébiránt kinyilatkoztatta, hogy gyanúsítani nem szokott, hogy ministernek lenni nem nehéz; hogy ez nagyon könnyű egy esetben, azon esetben, mikor a ministert csak az vezeti, a mi Magyarország érdeke. Hogy a ministert annak kell vezetnie, a mi Magyarország érdeke: abban tökéletesen igazsága van. Be épen ő és azok, kik Magyarország halálos ellenségeit látják ott is, hol nincsenek, igen bajosan mondhatják, hogy az a feladat : azt eszközölni, a mi Magyarország javára szolgál, oly könnyű lenne, a mint állítják.