Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-144
144 országos ülés június 1. 1876. 53 természetesen megvetendő az ország földtani alakzata. Óhajtottam volna, hogy a nemzetiségek és azok érdekeikre javaslatában nagy súlyt fektetett volna, ne tömöritette volna az egyes megyékben a nemzetiséget, ugy is már eddig elég visszaéléseknek voltak azok színhelyei. Óhajtottam volna továbbá, hogy az egész országra nézve egy átalános arrondirozási javaslatot terjesztett volna elő, vagy a kisebb megyéket a nagyobbakba, vagy a kisebb megyéket egymással egyesitette volna. Nem pedig oly megyéket állítani fel, melyeknek lét-jogosultságok, már előreláthatólag az alkotásnál nem volt. T. ház! Nagy és fontos kérdésnek tartom a törvényhatóságok kikerekitésót, különösen Erdélyben. Azonban a kormány által előterjesztett és a közigazgatási bizottság által elfogadott törvényjavaslatban a Székelyföld hivatása egészen elejtetett; mert Nagy-Küküllő és Brassó megyék tervezete által a székelyeketa régi határaik közé vissza szorította és a magyar szellemű közigazgatás terjesztését lehetlenné tette; sőt alkottak oly megyék és székeket, melyek a jelen alkotás mellett meg nem állhatnak. Mindezek daczára, azonban a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ; elfogadom pedig azért, mert a jelen törvényjavaslatban számtalan tervezett törvényhatóságot szerencsés alkotásnak tartok; mert a jelen törvényjavaslat el nem fogadása által a már megalkotott közigazgatási törvényeket foganatba venni nem lehetne; mert végre hiszem azt, hogy a részleteknél oly változtatásokat tehetünk, a melyek által az általam jelzett hibák némileg ki lesznek igazíthatók. Ismétlem, hogy a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök: Szólásra senki sem lévén már feljegyezve, az átalános vitát befejezettnek nyilvánítom. Szólásra jogosultak még az előadó ur és az egyik elleninditványnak beadója Bánhidy Béla báró. Előadó ur szóiási jogával nem kivan élni. B. Bánhidy Béla: T. ház! Igen rövid leszek, nem fogom sokáig igénybe venni a t. ház türelmét; mindazáltal, mielőtt a dolog érdemére térnék át, néhány szavam lesz igen t. képviselőtársam Tóth Vilmos úrhoz. Azt mondta a t. képviselő ur, ha valaki megválasztatik, tudnia kell, hogy majd képesnek kell lennie, hogy egyes törvényjavaslatokat indokolatlanul is elfogadjon. Én még tovább megyek. Arra is el kell készülve lennie, hogy egyes törvényjavaslatokat ab invisís megszavazzon. Meglehet az is, hogy az igen t. képviselő ur a hiányzó adatokat a könyvtárban szokta keresni, de viszont engedje meg nekem azt, hogy ehhez nem csupán bizonyos képesség, hanem hajlam is kívántatik, és én ezzel nem dicsekedhetem. Emiitette a t. képviselő ur a népszerűséget. Helyeselte, hogy a t. kormány magasabb czélok elérése végett, vagy mint mondani szokás, a haza javáért népszerűségét koczkáztatja. Én megengedem és elismerem, hogy vannak esetek, vannak körülmények, midőn magasabb tekintetekből csakugyan koczkáztatni kell a népszerűséget; de mindazáltal az a népszerűség még sem olyan kellemetlen valami, csakhogy némileg hasonlít a hitelhez: megvan addig teljes mértékben, míg nem szorulunk rá; mennél inkább kiaknázzuk : annál inkább csökken, míg végre egészen megszűnik. Ha megérkeztünk e ponthoz; — vagy ha ugy tetszik ezen magaslatra emelkedünk: akkor bizonyos lenézéssel szoktunk a népszerűségre tekinteni, és önérzetteljesen azon helyzetben képzeljük magunkat, melyben egykor Oavour és Bismarck volt. (Derültség) Szólott a *t. képviselő ur a gyanúsításról. Megengedem, sőt hiszem, hogy a t. képviselő ur azon szavaival, midőn azt mondta, hogy aki ezen szerencsétlen karszékekbe ül, el lehet készülve arra, hogy gyanusittatni fog, hogy kétségbe vonatuk eljárásának őszintesége, — nem akart rám direct czélzást tenni; de én megvallom, azt hiszem, hogy a legcsekélyebb vád is e tekintetben irányomban nem volna indokolt; mert higyje meg nekem a t. képviselő ur, hogy én a t. belügyminister ur irányában tiszteletemnek igen fényes jelét adtain ezáltal, hogy őt és alkotását nyíltan, őszintén, és határozottan támadtam meg. Higyje meg nekem azt is, hogy nagy lelki küzdelmembe került ezen támadás, míg ő örömmel teljesíthette a védelmet. Kijelentem to^obbá azt is, hogy én legalább tudtommal — egyetlen egy oly fegyvert sem használtam, melylyel az igen t. belügyminister ur sokkal jobban ne tudna bánni, mint én. Végül a kételyekről kell néhány szót szólanom. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy ő ugyan nem táplál kételyeket; de meglehet, hogy az or-. szagban a nagy közönségben megfogamzhatnék azon vélemény például, hogy én és azok, kik velem egy nézetben vannak : e tárgyban is a bécsi egyességet ürügyül használtuk fel arra nézve, hogy port verjünk fel, vagy voltaképen, hogy ón port verjek fel, Ezt a szemrehányást nem érdemlem meg. En ma is ugyanazon programm alapján állok, itt t. képviselő ur, a melyen megválasztattam és azon alapon fogok maradni ezentúl is. Hogy ezen helyzetbe sodortattam, annak oka nem ón vagyok; én kénytelem voltam ezen helyzetet elfogadni^ de arról biztosítom a t. képviselő urat, hogy ha
