Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-143

143. országos ülés májns 31. 1876. 49 előtte többet nyomnak, mint Magyarország érdeke: akkor bizony nehéz magyar ministernek lenni; mert azt elhitetni a magyar emberekkel, hogy az jó, a mi nekik kárukra és a szomszédjuknak javára van : ez nehéz lehet; de mihelyt valaki ugy lép fel, mint egyedül magyar minister, kinek csak az ország érdeke van szeme előtt, az azt fogja találni, hogy nem olyan nehéz magyar ministernek lenni. Meglehet, hogy nehezebb lesz a ministerséget elérni; meglehet, hogy phasisokon kell keresztülmennünk, de ezeken keresztülmentünk ; ha megmutatjuk, hogy a magyar emberek közt nem találkozik más, mint magyar : akkor meg fog szűnni minden nehézség ós akkor a magyar minister állása ép ugy irigylendő lesz, mint a legalkotmányosabb államok ministereinek állása. T. ház! Nem fogom egyenként czáfolni mindazon mondottakat, melyek itt fölhozattak; mert igen sokat kellene mondanom; hanem némelyeket mégis el kell mondanom azokra, a mik a tárgyalás folyamában felemiittettek. Például Tóth Vilmos képviselő ur azt mondta, hogy ő be nem látja, miért nem fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául ? Hogy hiszen ő is, a kormány is kész a részletekben engedni. Ha ez elegendő volna: akkor is azt mondom, jó volna erre nézve előre tisztában lenni. Mert én megengedem azt, hogy például a belügyminister ur beleegyezik abba, hogy ne Erzsébetváros, hanem Dieső-Szt.-Márton legyen a megyének székhelye; hanem hogy ez legyen aztán minden engedély, meglehet, hogy ezt két-három megyénél is megteszi, de hogy ezek legyenek az egyedüli engedélyek: meglehet, hogy ezek egyeseket ki fognak elégíteni; de engem a közérdek szempontjából véve és tekintve a dolgot, egyátalában ki nem elégítenek. Az ily engedélyek engem arra, hogy a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam, birni nem fognak. Én megvallom, szeretem, ha a parlamenti tanácskozások bizonyos higgadtsággal ós kölcsönös becsüléssel folytattatnak ós bizonyos udvariassággal vitattatnak meg a fenforgó kérdések és azért megvallom azt, hogy engem igen kellemetlenül érintett az, mikor a ministeri székből azt hallom, hogy azt az érvet, a mit egy képviselő ur felhozott, azt a hét éves gyermek is tudja, azt, hogy a törvényjavaslat és napiparancs nem egy. De a 7 éves gyermek azt is tudhatja, hogy az a lényeges külömbség van a kettő közt, hogy az egyiket indokolni és jól felszerelni kell, a másikat pedig nem; mert a napiparancs meghagy és rendel valamit, a törvényjavaslat elfogadtatása pedig nem meghagyás és rendelés, hanem az országgyűlés többségének személyes capacitatiója utján történik; ez pedig az által, hogy beterjesztünk egy EÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. VII. KÖTET. törvényjavaslatot: indokolás nélkül és felszerelés nélkül nem lehet. Nem azt mondta, a t. képviselő ur, hogy mi külömbség van a napiparancs ós törvényjavaslat közt, hanem azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat ép oly kevéssé van indokolva, mintha az napiparancs lenne, mert egyátalában semmi által indokolva nincs. Tökéletesen igaza volt. Azt mondta a ministerelnök ur tegnap, hogy Borlea képviselő ur támogatását egy kormány sem fogja óhajtani. Hát engedelmet kérek, ez nagy hiba a kormány részéről. A kormánynak óhajtania kell, hogyha lehetséges, az ország minden egyes emberét megnyerje és meggyőzze véleményéről; ha nem lehetséges: az baj, de óhajtania kell. Óhajtania kell mindenekfölött azt, hogy azon nemzetiségi képviselőket nyerje meg, kik eddigelé sok esetben legalább ellenséges állást foglalnak el Magyarországgal szemben ; hogy azokat megnyerje, ez a kormánynak mindenekfölött kötelessége: mert épen ez a hibás politika okozza hazánk legnagyobb baját, ez okozta azt, hogy vannak hazánknak oly polgárai, kik, mert a magyar nyelv nem anyanyelvek, Magyarország államiságának ellenségei, Magyarország törekvésének akadályul szolgálnak inkább, mintsem azt előmozdítani akarnák. De azokat nagy szavakkal visszautasitni, mert — mint Borlea Zsigmond monda — csak 3—4-en vannak, ahhoz ugyan nem nagy bátorság kell; hanem nagy hiba, ha valaki azt mondja mint minister, hogy nekem bármely képviselő támogatása közönyös; vagy azt nem óhajtom. Én óhajtom, hogy az én nézetemet minden ember az országban támogassa, a legcsekélyebb ember támogatását is szívesen fogadom: mert az a törekvésem, hogy mennél több embert moggyőzzek nézetem helyességéről, és azt óhajtanám, hogy a kormány is ezen politikát kövesse minden eljárásában. Még egyre akarok csak reflectálni, a mit Tóth Vilmos képviselő ur mondott beszédében: „hogy a ministereket, mihelyt a ministeri széken ülnek, bármi lett légyen a multjok: mindjárt gyanúsítják." Engedelmet kérek: ez nem áll, ezen állítás absolute ellenkezik a ténynyel. Mi nem gyanúsítunk egy ministert sem; hanem mi roszaljuk azon politikát, melyet a ministerium követ kilencz év óta; nem mondjuk, hogy gyanúsnak tartjuk, hanem azt mondjuk, hogy határozottan rósz. Midőn valaki roszalja a ministerium eljárását, engedelmet kérek: az nem gyanúsítja a ministeriumot; az roszalja a ministeriuin eljárását, de nem gyanúsítja. És ha valami képes a nemzet hitét lerontani : az nem az, hogy a minister politikáját megtámadja; nem az, hogy bármi lett légyen is múltja a ministernek, azt