Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-143
143. országos Illés május 81. 1876. 45 e hasonlat felemlítése folytán, kijelentem: hogy én dolust, sem a Deákpártnak akkorában törtónt megbukásában, sem a ministeri tárezától való elmaradásában nem látok; hanem az okot Tóth Vilmos képviselőtársamat akkor meglátogatott physioai betegségében keresem. Azt mondja azután t. képviselőtársam, hogy ő tüskön-bokron keresztül követi a kormányt, ő e kormány iránt nagy bizalommal viseltetik. Vigyázzon t. képviselőtársam e nagy bizalommal, ez omiuosus nyilatkozat. Mert vajon melyik kormány volt az 8 éven keresztül, a mely iránt nem méltóztatott ép oly nagy bizalommal viseltetni, mint , e kormány iránt, melynek feje Tisza Kálmán érdemes ministerelnök ur, ki a Tóth Vilmos mint belügyminister által beterjesztett első megyerendezési törvényjavaslatot ugy összetörte a képviselőházban, mint senki. Azt mondja azután, hogy hát a népszerűség nem az, a mi az államférfit cselekedeteiben vezérli. Distinguáljunk. A népszerűség egy oly virág, a mely nem azé, a ki utána kapkod ; de azé sem szokott mindig lenni, a ki bizonyos brusquerievel visszataszítja ott, a hol az efféle demonstratiókra szükség sincs. A népszerűség annak virit, a ki lépten-nyomon mindig folytonos következetességgel halad az általa kitűzött elvek fonalán, attól jobbrabalra nem tér és inkább feláldozza népszerűségét és bukik, mintsem hogy arról az ösvényről letérjen. (Helyeslés a szélső balon.) Hanem ugy van vele t. képviselőtársam, a ki leginkább nevéről ismeri ezt a népszerűséget, ugy van vele, mint az egyszeri paraszt, (Mozgás a közéiben, halljiűc! a szélső balon) ugy van vele, mint az egyszeri paraszt, a ki midőn a kanári madarat énekelni hallotta — és ebben már auctoritásnak ismerem t. képviselőtársamat, mint szakértőt, (Derültség) azt mondotta volna: Beh szép, beh isteni a hang, hát még a húsa, milyen fölséges jó lehet. (Derültség a szélső balon.) Beszédének Bánhidy Béla t. barátommal összetűzött polemikus részére nem térek át, azt hiszem. ha találva érzi magát: meg fog rá felelni ő. Nem is szükséges, hogy én felhozzam; a mai nap tökéletesen kielégített; mert e nyilatkozatnak köszönhetjük, hogy Remete t. képviselőtársam ajkai felnyíltak (Derültség?) és hogy itt épen t. képviselőtársammal Tóth Vilmossal szemben a népszerűség fölött azt a panegyricot tartotta, mely nekem megvallom, nem valami különös deleetatiómra, de mindenesetre Tóth Vilmos képviselőtársam megelégedésére szolgált. (Élénk derültség.) Mindezektől tehát praescindálva én, mert nem tartom correctnek, nem tartom mindenütt igazságosnak: nem fogadom el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. De mint előbb mondottam, még egy ok van, mely engem 24 óra óta e törvényjavaslatnak el nem fogadására indít. És ezek, épen a mit mondottam, ama fellegek, melyek hazánk láthatárán is felvonulhatnak és aKkor én mint régi megyei ember akarok számolni azon erős várakra, azon erős védművekre, melyek a magyar constitutiót századokon át fentartották, melyet a neológ doctrinaireknek igenis paradoxonjai és elmefuttatásai vészbe dönthetnek; de melyet e practikus régi magyar várak fentartani képesek. És épen ezért, mert ma is tisztelettel viseltetem azon nevek iránt, melyek Magyarországon 25 évi elnyomatás idejéből a nép életében annak szivébe vésve, ebben ma is visszhangra találnak; épen azért, mert nem kívánom azon intézményt szerteszét darabolni; hanem kívánom, hogy ott működjék a cselekvő az intellectualis erő, ott lüktessen a hazafi-sziv és érzés: ezért én e pillanatban ezen védvárak fentartásának különös szükségét látom, és igy a beterjesztett törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Simonyi Ernő: T. képviselőház! (Hosszan tartó zaj.) A vita harmadik napjának végén, ha csak a mondottaknak igen csekély részére is akarok reflectálni, kénytelen leszek a t. képviselőháznak figyelmét kissé hosszabb időre igénybe venni. Az idő itt előre haladt és különben is a házszabályok szerint % kettőkor az interpellatiók ideje megérkezik. Annálfogva kérem a t. házat, hogy beszédemet vagy holnapra átteni, vagy ma a gyűlés tartását meghosszabbítani méltóztassék. (Felkiáltások: Ma! Holnap!) Elnök: T. ház! Interpellatiók a mai ülésre bejelentve nincsenek. Ugy tudom, hogy az idő most J ! 4 kettőre, (Ugy van!) ez a házszabályok szerint még nem az az idő, melyben már az ülést félbeszakítani kell. Abban azonban tökéletes igazsága van a képviselő urnák, hogy mig beszédét be nem végzi, az ülést folytatjuk. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Ezen törvényjavaslatnál mindenekelőtt feltűnik az, hogy ugy a kormány által beterjesztett úgynevezett indokolásban, mint abban, a mi eddig ezen törvényjavaslat mellett e házban elmondatott, foglaltatnak ugyan némely állitások, de azok az én felfogásom szerint egy szóval sem bizonyittatnak. Mindenekelőtt az mondatik, hogy mindenki elismeri a kikerekités szükségét. Engedelmet kérek, én egyike vagyok azoknak, a kik nem ismerik el. Én elismerem azt, hogy vannak oly abnormis formatiók, melyeknek szabályozása kívánatos volna: de hogy az szükséges legyen, azt egyátalában semmi által bebizonyítva nem látom. Midőn ilyen állítás mondatik; én óhajtanám, hogy azok, a kik azt mondják, kötelességöknek tartsák be is bizonyítani, Szükséges, hogy a területi szabályozás megtörténjék: vajon miért!? Az az alspán, a ki most
