Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-143
44 143. országos Ülés májas 91. 1876. hány fonttal legyen nehezebb, mint a könnyű lovasságé és a zab-adagja mennyivel legyen több, mint a könnyű lovasságé. En részemről nem birok e lelki nyugalommal és ha elmondtam azokat, a miket röviden összefoglalni szándékozom: bezárólag erre fogok visszatérni. Most azonban engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy miután igen sok tüzetes és szabatosan elmondott beszédek tartattak a törvényjavaslatra vonatkozólag és azok ezáfolatára ; én nem a törvényjavaslatra, hanem a törvényjavaslat körül mondottakra terjeszkedjem ki. (Halljukty Követem e tekintetben legelőször is a ministerelnök ur által elmondottak egynémely tételét. Legelőször is az igen t. ministerelnök ur nem kedvezően vette Bánhidy Béla b. t. képviselőtársamnak abbeli ellenvetését, hogy a Hajdú megyét Debreczen városa kedveért kerekíti ki és Szabolcs megyét területi épségében megnyirbálja. A második pedig, a mit a tegnapi napon Paczolay t. képviselőtársam beszédjéből szintén czáfolólag felhozni méltóztatott, ha nem csalódom és ez azon passus volt. hogy a t. ministerelnök urnák nehézségül tétetik, hogy Debreczen városát különös kedvezményben részesiti. Az elsőre nézve nem pártolhatom a t. ministerelnök urat, mert azon ellenvetés, hogy hiszen nem ő alkotta a törvényjavaslatnak azon részét, hanem elődje: az épen a t. ministerelnök ur ellen szól. Már az ő megszokott erős éles logikai észjárásától épen ellenkező nyilatkozatot vártam volna, azt tudniillik, hogy épen azért, mert gr. Szapáry Gyula minister korában ezen pontot a megyei kikerekitési törvényjavaslatba befoglalta: a ministerelnök ur tanácsosnak látta most kihagyni azért, mert gr. Szapáry Gyula volt belügyminister által fogalmazott ós összeállított megyerendezési törvényjavaslat nem is került a képviselőház elé, oly anynyira biztos volt a minister annak sorsa iránt, hogy a papírkosárban ben hagyta. A másikra nézve t. ház, megvallom, én pártolom a t. ministerelnök urat, mert ha valaki előszeretettel viseltetik Debreczen városa iránt, a ki annak öt országgyűlésen képviselője, annak szemére hányatik, hogy miért épen Debreczen városa iránt viseltetik kegyelettel és kedvezménynyel: akkor azt mondom, mint az egyszerű ember, a kinek szemére vetették, hogy jó barátja feleségének udvarol: „de kinek udvaroljak, hiszen az ellenségem feleségéhez még csak közeledni sincs módom és alkalmam, tehát kénytelen vagyok, ha már udvarolni akarok: jó barátom feleségének udvarolni. (Derültség!) Tehát midőn t. ministerelnök ur Debreezen városának pusztáit Debreczen törvényhatóságának jurisdictiója alá helyezi, szerintem correcte jár el azért is: mert ezen puszta Debreczen városának pactum regiumat képezi ; másrészt pedig Debreczen város polgárai által birtokoltatik: nem látom tehát sem az administratió czélszerüsége, sem az igazság tekintetéből, hogy Debreczen városa a megyei hatósággal perpatvarkodjék és szorgalmazza a maga ügyét, mint városi törvényhatóság és mint egyes ember és birtokos, midőn azon puszták az ő területéhez tartoznak. Hanem én is jó barátom feleségének udvarlok, én is szeretem Hód-Mező-Vásárhely szabad királyi várost; engedjék meg tehát, hogy azon reményemet fejezzem ki, miszerint elvárom a t. belügyminister ur igazságszeretetétől, hogy ama ügyet, a mely elintézésre vár, épen az analógiánál fogva, tudniillik a 4000 holdas puszta jurisdictiójának kérdését, a melyet Csongrád vármegye kiszakítván, Vásárhely területéből magához csatolt, mely pusztáknak Vásárhely harmadrésznél többet bir, semmint a gr. Károlyi és Wenckheim tulajdonos urak, mely puszták ügyét most egy éve a t. belügyminister ur előtt, magam és egy onnan jött küldöttség szorgalmaztuk, — hogy ez ügyet is kedvezően az imént mondott alapon az osztó igazság mérlegelésével mérve, az én megnyugtatásomra és örömömre bevégezni méltóztassék. Azt mondja a t. minister ur a törvényjavaslat indokolásában, hogy a megyéknek természetes határai is szolgáltak irányul. Igaz, t. belügyminister ur! Midőn Heves vármegye elszakittatni terveztetik Külső-Szolnoktól: akkor a Tisza balpartján jelöltetik ki a határ, minthogy a Tisza Külső-Szolnokot Hevestől elválasztja. De mikor Pél községtől lefelé azt a 7—8 falut azokkal a gazdag pusztákkal Szolnokhoz tetszett beosztani: akkor balra tetszett átjönni. Ha a Tisza a határ, akkor maradjunk a jobboldalon; ha pedig a baloldalon is méltóztatik kereskedni a minister ur: akkor tegye át ama községeket Egerhez, melyhez közelebb fekszenek, melynek oda közelebb utjok van, s melyeket Egerhez magán érdekök, az administratio, a törvényszéki és a területi illetékesség, szóval minden aspiratióik vonják. Méltóztassék akkor Tisza-Füred vidékét Egernél meghagyni, a mint ezt bátor leszek a részletes tárgyalás alkalmával egy módositványomban indítványozni. A tegnapi ülésben előttem legfontosabb momentum volt Tóth Vilmos képviselőtársam felszólalása. Engedje meg nekem, hogy Cicero egyik legjelesebb beszédének bevezető szavait rá alkalmazzam. Mintha azt mondta volna: Diuturni silentiL patres conscripti! quo eram his temporibus non tiniore aliquo, sed partim dolore, partim verecundia usus, íinem hodierna dies attulit. A gyanúsítások mezejére méltóztatott azután egy kis lépéssel átsikamlani. Nem követem oda. Sőt, hogy magam se gyanusittassam malitiosus szándékkal,
