Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-143
42 143. országos ülés május 31. 1876. törvényjavaslatot; kik akarják, hogy a községi novella, hogy a fegyelmi eljárás módosítása életbe léphessen ; kik akarják, hogy a tanügyi hatóságokról szóló, ép ugy, mint az adók kezeléséről és behajtásáról szóló törvények életbe léptethessenek: méltóztassanak ezen javaslatot elfogadni. Annak megjegyzése mellett, hogy én átalában nem tudom belátni, hogy miféle összefüggésben van a közigazgatási bizottságról szóló törvénynyel a jelen törvényjavaslat, pedig én is tanulmányoztam, de feltéve, hogy mégis ugy van, ebből azt köveztetni, hogy miután azon törvényeket meghoztuk, hogy azok életbe léphessenek, azért egy, szerintem hiányos törvényjavaslatot is el kell fogadnunk: ez nagyon veszélyes lenne. És azt hiszem, hogy ha az igen t. ministerelnök ur méltóztatik ily argumentummal élni: igen könnyen meg fog történni egy komor őszi napon, (Halljuk! Halljuk!) hogy ugyan ezen argumentatiót fogja használni a bécsi egyezményekre vonatkozólag is. Most ugyanis azt mondja az igen t. ministerelnök ur, megszavaztátok a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot, szavazzátok meg annak corollariumát, a jelen törvényjavaslatot is; ősszel pedig azt mondhatja, miután 1867-ben a képviselő urak megszavazták — az általunk is egy ideig helyesnek el nem ismert kiegyezést: — most már szavazzák meg, mint annak természetszerű folyományát ezen uj kiegyezést is. A t. ház nagy része zajosan üdvözölte ez argumentatiót; nem tudom hasonló tetszésben részesülne-e majd ősszel: ha ugyan igy fogna argumentálni ? Csak annyit jegyzek még meg, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tehetek szert olyan rózsaszínű szemüvegre, mint milyennel Várady Gábor t. barátom nézi ez ügyet. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslések némely padokon.) Rády Endre: A vita jelen stádiumában az irányadó érvek, s ellenérvek meglehetősen kimerítve lévén, szavazatomat a lehetőségig röviden, leginkább a pénzügyre fektetve indokolom. Előre boesájtom, miként én a törvényjavaslatot átalánosságban sem fogadom el s a Bánhidy Béla képviselő társam által beadott határozati javaslatot pártolom. Egy rendszeres, valamennyi területi rendezést igénylő törvényhatóságra kiterjesztett s a házi pénztár állami dotatióját is magában foglaló, kellő statistikai adatokkal felszerelt törvényjavaslatot óhajtok. Maga a belügyminister ur hangsúlyozta, miként a megyéket takarékosságra szoktatni, különösen a központi, sokhelyt 70 százalékot megütő költségek leszakitására kényszeríteni mindaddig nem lehet, míg a házi pénztár be nem hozatik. Önmaga indokja tehát belügyminister ur, menynyire sürgős dolog a domestika államjavadalmazásának kérdését mielőbb eldönteni. A házi pénztárnak egyidejű behozatalát még egy igen fontos körülmény parancsolja. Vajon oly megyék, mint Besztercze, Naszód, Csik törvényhatósága, — melyek ezen törvényjavaslat szerint is már csak 15—16 százalékkal kormányozhatnak, — pedig vannak az országban még több ily megyék is, jövőre önálló megyét kivánnak-e alkotni ? nagy részben a domestika kérdésének eldöntésétől függ!! Nem közömbös dolog a vármegyékre nézve előre tudni: vajon az állam által mily mértékben fog házi pénztáruk sególyeztetni ? Mert ez esetben előre megfontolhatják: ha vajon törvényhatóságuknak önálló fentartása adóképességöket nem haladja-e tul? Már pedig, ha belügyminister ur e kérdést akként akarja elintéztetni, hogy először megteremti a vármegyéket s egy másik törvénynyel csak azután szabályoztatja a házi adót: azon anomáliának s rendszertelenségnek veti meg alapját, hogy az előbb alkotott, de önfentartásra képtelen vármegyék önmagok lesznek kénytelenek önkormányzatukról lemondani s a szomszéd vármegyék területeibe leendő beosztásukat kérni. Már pedig ily anomáliának, ily rendszertelenségnek alapját megvetni nem óhajtom. De van még egy más ok is! A culturai igények előhaladásával, — miként azt az államköltsógvetésnél is tapasztaljuk, — ép ugy a megyéknél is évről-évre, kisebb nagyobb mérvben fognak az önkormányzati költségek, — az önkormányzat rovására, — szaporodni. Magának az államnak is meg van és meg lesz azon törekvése, hogy az administratió költségeit ott, a hol csak kevéssé plausibilis okok forognak fen, — a megyék terhére áthárítsa; a törvényhatóságok tehát önerejök mérlegelésénél, már is számításba veendik azon évről-évre nagyobbodó költségtöbbletet, melylyel a törvényhozás fentartásához saját erszényekből járulni kénytelenek leendenek; — már pedig ezen mérlegelést és számítást helyesen csak ugy ejthetik meg, ha a dotatio mértéke előre nieghatároztatik. Belügyminister ur hangsúlyozta, miként a helyhatósági költségek egészen egyenlők sehol a világon nem lehetnek, — s úgymond — Francziaország departementjeiben is a költségek különbözők. Elismerem ezen állítás alaposságát; — de ebből korántsem következik, hogy a helyhatósági költségek egyenlősítésén ne törekedjünk vagy hogy alkotásaink ép olyak legyenek, melyek az egyenlő eherviselés arányát mesterségesen megzavarják.
