Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-143
143. országos ülés május 31. 1876. 35 minden viszonyok közt, de különösen nehéz most magyar embernek lenni; de nagyon nehéz napjainkban magyar ministernek lenni. Önök ott az ellenzéken legjobban tudják, vagy tudják legalább ép ugy, mint mi: minő nehéz pénzügyi viszonyok közt vette át a rninisterium a kormányt; minő nyomott volt az anyagi gondok súlya alatt az országban a hangulat. Bekövetkezett az árviz által okozott tetemes csapás; ezt követte az országos fagy ; nem is emlitve azt, hogy keleten a forradalom lángjai magasabbra és magasabbra csapnak. Ilyen viszonyok közt, ilyen állapotban, ily mostoha körülmények közepette volt kénytelen a kormány beterjeszteni, tagadhatatlan nem nagyon népszerű javaslatokat. Önök kívánsága szerint zsebre kellett volna tenni kezeit a kormánynak. A kormány azonban kénytelen volt előterjeszteni a közigazgatásról szóló törvényjavaslatot, hogy megoldja feladatának első részletét, kénytelen volt beterjeszteni a kisebb kir. városok megszüntetéséről szóló javaslatot s ezek kiegészítéseként a területi szabályozást és önök megtámadják e törvényjavaslatot azért, mert e törvényjavaslatok, különösen az előttünk fekvő az országnak nem minden részében népszerűek. Hiszem t. képviselőház, ha van érdeme a kormánynak valamiben — pedig sokban van: — érdeme épen az, hogy nem azt kereste, mi lesz népszerű az ország minden részében ; hanem azt, hogy mi szükséges, hogy meggyőződése szerint mit kíván az ország érdeke. (Igen! tt,gy van! a középen.') Uraim! Önök ott a két ellenzéken bírálgathatják a kormány tetteit; de azt, hogy ezen törvényjavaslatra nincs __ szükség, alaposan csakugyan nem állithatják. Önök ellenzéki szempontból rosszalhatják a kormány eljárását; de önöknek velünk együtt kötelességök ezen kormánynak önzetlen hazafisága előtt meghajolni, {Ugy van! Igaz! a közében. Mozgás a szélső oldalokon), ezen önzetlen hazánságon nyugvó meggyőződés szülte pedig az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ezen meggyőződésnél fogva, fogadom el azt a részletes tárgyalás alapjaid. {Elénk helyeslés a középen.) Zay Adolf: T. képviselőház! A szőnyegen levő törvényjavaslat hazánk számos igazgatási kerületeit s igy magát állami életünket annyira érinti, hogy a t. ház figyelmét méltán már a 3-ik napon igénybe veszi. Ha mindazon alapos ellenvetések után, melyek a jelenlegi javaslat ellen a ház mindkét oldaláról felhozattak, mégis bátorkodom felszólalni, a vitának ezen előrehaladott stádiumában : indokom részint az, hogy a felhozott ellenvetéseket fentartsam a belügyminister ur tegnapelőtti beszédével szemben. A tegnapi beszédére azért nem szándékozom reflectálni, mert az igénytelen nézetem szerint, még is csak személyes polémia volt és a tárgyat nem illette. Indokom továbbá az, hogy a felhozott ellenvetéseket élesebben praeeisirozzam és kipótoljam; részint pedig az is, hogy indokoljam elvbarátaim szavazását és az enyémet is. T. ház! Az állami élet két tényezője a terület. és a népesség egymásra idomító hatálylyal bir. Magyarország állami fejlődésében túlnyomó befolyása volt a személyes tényezőnek, a népességnek, mely nemzeti tulajdonság és gazdasági szervezés szerint nagyon sajátságosan alakította hazánk területi beosztását. A ki Magyarország jelenlegi térképet megtekinti, meg fogja nekem engedni, hogy az eddigi közigazgatási területeket, a mint ezek századok folyamában kifejlettek, sokkal inkább képezték a népességi elemek sajátságait és érdekeit, mintsem a területek helyrajzi minősége. Egy mély belátásu állainférfiunak, — megvallom, hogy senkire e házban nem czélzok — ebben azon főfontosságu fejlődési szabályt kellene találnia, hogy állami és különösen igazgatási életünkben a vörös fonál a nemzeti és gazdasági egyéniség, az állam elemeinek szabad fejlődhetősége, és nem a mesterkedő kényszer, nem a meddő uniformitás. A személyes állami tényezőnek ezen índividualizálásában megvallom, hogy egy némely bizarr terület is alakult, mert azon jegedési processus, melyben történelmi, igazgatási egyéniségeink fejlődtek : idegen befolyások, különösen a Tatárok, Mongolok és Törökök berohanásai által, fájdalom, lényegesen meg lett zavarva. Teljes készséggel tehát elismerem, hogy ezen a természetszerű jegedési processus erőszakos megzavarása által létrejött területi alakok, vagy helyesebben mondva alaktalanságok, — melyek példája nemcsak az erdélyi Felső-Fehérmegye, hanem a Duna és Tisza közt is egynémely terület, — helyes igazgatási szempontból átidomitandók, szabályozandók. Ezen szabályozást pedig nagy tapintattal, nagy óvatossággal, kímélettel kell tervezni és keresztülvinni. Ha az ember egy fát át akar ültetni: legnagyobb lelkiismerettel vizsgálja, hogy gyökerei merre és meddig ágaznak ki, nehogy sértse a növényi szervezménynek életidegét. Es egy igazgatási szervezmény, egy történelmi törvényhatóságnál, nem kellene-e ennél még sokkal tapintatosabban, sokkal óvatosabban eljárni"?! Nem kellene-e itt a talajt sokkal lelkiismeretesebben megvizsgálni?! Nem kellene-e itt a viszonyokat sokkal fontosabb, sokkal komolyabb természeti szabályokat szem előtt tartani, mint egy fa átültetésénél ?! És melyek ezen szabályok? Azon alapelvből folynak ki, hogy a törvényhatóság egy igazgatási egyéniség, hogy az egyes lakosoknál, vagy legalább ezek túlnyomó többségénél közös legyen az igazgatás tárgya. Egy természetileg, észszerűen alakítandó törvényhatóságnál tehát okvetlenül szük5*
