Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-143

143. országos ülés májas 31.187«. 33 vagy másik kérdésben az övétől eltérő nézetben lesz. Elismerem, hogy e tekintetben hiven beváltja választóinak adott igéretét; ezt bebizonyította szavazatával és bebizonyította fényesen tegnapi beszédével Egy másikat is elismerek. A t. képviselő ur — és szerintem méltán — tiltakozott az ellen, hogy a képviselői beszédeknek bármi más iutentió adassék, mint a milyenre a szavak maguk jogot adnak. Én a magam részéről készséggel elismerem, és meg vagyok győződve, hogy tegnapi beszédét a képviselő ur őszintén, igazi hévvel, a legbensőbb meggyőződéssel mondotta el és ezt igen természetesnek is tartom. Hiszen kérem, bármit álmodott is a képviselő ur, akár most, akár minister korában: mint a volt Deákpárt egyik legrendithetetlenebb hívének alig lehet nagyobb satisfactiója, mint az, a mi most történik, mint az a kormány-rendszer, melyet inaugurált az a kormány, melynek a Deák-párt áldozatul esett. Nem csudálom tehát, hogy örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy satisfaotiójának hatalmas kifejezést adjon. A t. képviselő ur kissé tulragadtatta magát hevétől és nagy összehasonlításokat tett. Átment a történelem terére ós itt mondott olyat, a mit érintetlenül hagynom nem lehet. A t. kéviselő ur elmondta, hogy mit tanult a történelemből. Tanulta azt, hogy nem azok tették a legnagyobb szolgálatokat nemzetüknek, a kik minden áron a népszerűséget akarták megtartani és hivatkozott e tekintetben Cavour-ra és Bismarckra. Minthogy nem tehetem fel róla ós nem is teszem fel róla, hogy a jelen törvényjavaslatra vonatkozólag akarta volna tenni ez összehasonlítást, hogy t. i. összehasonlítsa ezen alkotást Olaszország és Németország egységének tényével, minthogy — mondom — ezt fel nem tehetem: agy hiszem, hogy nem csalódom, midőn azt mondom, hogy ez előlegezett bizalmi szavazat a képviselő ur részéről a bécsi egyességre nézve. Tóth Vilmos: ügy van. Helfy Ignácz: Én is tanultam valamit a történelemből a népszerűségre nézve. Tanultam pedig azt, hogy igazi, állandó népszerűségre csak azon államférfiak tudtak szert tenni, kik nemzetök aspiratióinak, igazi szükségeinek bírtak megfelelni és eleget tenni. Van azonban mégis egy kis hasonlatosság a két tény közt. Oavour és Bismarck által létrejött ama két ország egysége ; s a mire a képviselő ur czélzott, annak az lesz az eredménye, hogy létre jön nálunk is egység; de nem Magyarország, hanem az osztrák birodalom egysége. Minthogy, mint mondám, t. ház, e törvényjavaslatnak sem szükségét, sem czélszerüségét sem időszerűségét be nem látom : ezek alapján én azt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Van azonban még egy ok, mely engem erre bir és ezt merítem a ministerelnök által tett két KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VII. KÖTET. I nyilatkozatnak egybevetéséből. Méltóztatnak tudni, hogy mikor a ministerelnök ur Bécsből visszajött, nem ugyan itt a házban, de azért nem kevésbé fontos helyen azon nyilatkozatot tette, hogy ítéljen a párt személyére való tekintet nélkül, ámbár nem fogja azt mondani, a mit a ministerek sokszor szoktak mondani, hogy nem bánják, ha elhagyják a kormányt; ő ellenkezőleg elismeri, hogy sajnálattal válna most meg a kormánytól. Miért ? Mert ő oly közigazgatási reformokat initialt, a melyeket végrehajtani szeretne. Ez volt az egyik nyilatkozata. A másik nyilatkozat melyet tegnap és tegnapelőtt tett, hogy t. i. a jelen törvényjavaslatnak törvényerőre emelése nélkül az előbbieket végrehajtani nem lehet. E szerint tehát, miután csak ezen tárgy birta őt arra, hogy a kormányon megmaradjon: fel kell tennem róla, hogy azon esetre, ha e törvényjavaslatnak el nem fogadása által azon törvények végrehajtása lehetetlenné válik : le fog mondani. Miután pedig én ezt oly szerencsének tartanám Magyarországra nézve, nem ugyan oly nagynak, mintha néhány héttel ezelőtt mondott volna le, de mégis a mai körülmények szerint is oly szerencsének tartanám hazánkra nézve, hogy semmikép sem akarnók annak útjába akadátyt gördíteni: már ezen okból sem járulhatok hozzá ezen törvényjavaslat megszavazásához (Helyeslés a szélső baloldalon.) Várady Gábor: T. ház! Helfy Ignácz t. képviselőtársam több kérdést tűzött ki maga elé, hogy czéiszerü-e, szükséges-e ez a törvényjavaslat és azután ezen kérdésekre egyenkint megfelelt magamagának. Nekem nem lehet szándékom t. ház, hogy bizonyítgassam ennek a törvényjavaslatnak szükségét, czélszerüségét: mert tudom, hogy ezen szándékról le kell mondania annak, a ki egyrészről minden áron ellenzőkkel áll szemben ; másrészről oly t. tagokkal, kik pessimistikus hajlamaiknál és kedély-állapotuknál fogva a fehéret feketének ós a legvilágosabbat sötétnek nézik, vagy legalább festik. Én ezért t. ház kénytelen vagyok az érvelés sikerének reményéről is lemondani. Ugyanazért nagyon rövid lehetek (Halljukl) Szorítkozom csupán kettőnek constatálására. Az egyik az, hogy annak a ministernek, a ki e törvényjavaslatot a partieularistikus órdekharczok ismeretében és tudatában a ház elé hozta, előhozta pedig a jelen nehéz viszonyok között: bizonnyal megszerezhetik a megnyugvást, a meggyőződést a benyújtott, egymással ellentétes, divergens, egymást paralyzáló javaslatok, indítványok, módosítások, hogy ezen törvényjavaslat a helyes középúton áll és hogy a szélsőségek, az extravagantiák közül melyek itt felemiitettek, egyik sem fogadható el s hogy egyáltalában nem mehet a kormány azon térre, hogy az itt nyilvánított heterogén nézeteket,