Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-143
32 143. országos ülés május 81. 1870. bolygatásával, megrázkódtatásával jár. Ez önmagában, hogyha égető szükség nem utal.rá, ezélszerü nem lehet. A legradikálisabb kormány sem határozhatja el magát oly lépésre, a nélkül, hogy mulaszthatatlan szükség nem forogna fen. De megvallom, hogy a kormány ós a t. minister ur részéről valóban különösnek, meglepőnek látszik. 0, a ki annyira óvatos, a ki annyira fél a megrázkódtatástól, a ki csak azért viseltetik oly szent borzalommal az önálló vámterület iránt: mert közgazdasági harczot idézhetne elő Ausztria ós Magyarország közt; a ki azért találja szükségesnek beérni egy uj kiadású orsztrák nemzeti bankfiókkal, mert fél, hogy az önálló magyar nemzeti bank megrázkodást idézhetne elő; — mondom — ő, ki -annyira fél a megrázkodástól, mikor egy másik államhoz való viszonyról van szó: nem fél megrázkódtatni magát az országot bensőjében, nem fél előidézni munioipalis harczot, a mi sokkal veszélyesebb és kerülendőbb a kormány által, mint egy idegen állammal való harcz. Mert az idegen állammal való harcz, mely ugyan nem óhajtandó, de ha előidéztetik: csak erősiti a nemzetet; a belharcz, a municipalis harcz azonban gyengíti az országot. Tehát czélszerüségi szempontból sem lehet azt helyeselni. Marad még egy kérdés, hogy tudniillik feltéve, hogy mégis a kormánynak lenne igaza, hogy szükséges és czélszerü ezen intézkedés, fenmarad még a kérdés: Vajon időszerü-e? Erre nézve én igazán a t. ministerelnök úrra bizom a választ, hogy vajon akkor, mikor egy ország a megélhetés bajaival küzd, mikor egy ország a helyett, hogy a nagy bajokból való kimenekülés reményével kecsegtethetné magát, látja, hogy egy olyan bécsi kiegyezésféle Damokles kard csügg a feje fölött, mely hosszú évekre lehetetlenné fogja tenni a bajokból való kimenekülést; akkor, mikor kelet felől oly események fenyegetnek és itt a határon oly óriási sebességgel és ijjesztő mérvben fejlődnek : hogy akkor a kormány és a magyar törvényhozás időt nyerjen holmi területecskék kikerekitésével foglalkozni, hogy ez vajon időszerü-e, annak megítélését a t. kormányra bizom; és hogy vajon ez e azon nagy szabású politika melyet annak idejében a kormány a nemzetnek igért. Arra nézve, mit a belügyminister ur két napon át mondott: igen kevés a megjegyzésem ; mert minden tisztelet mellett, melyei ékesszólása iránt viseltetem, megvallom, hogy bár kétszer is elolvastam; de oly érvet, a melyet komolyan megczáfolni kellene, nem találtam; találtam többé kevésbbé sikerült élczeket, de érveket nem. Két dologra azonban engedje meg a t. ház, hogy megjegyzést tegyek. A t. ministerelnök ur reánk czélozva, kik itt ülünk Paczolay képviselő urnák felelve, a ki azt állította, hogy a t. ministerelnök ur Debreczen városát különös kedvezményekben -részesíti, azt monda : hogy hiszen szerintünk nincs is többé oka Debreczent kedvezményekben részesíteni, Debreczent oly nagyon támogatni. — Engedelmet kérek, ez logikai hiba: mert épen szerintünk szükséges ez a t. ministerelnök ur részéről. Soha sem hallottam ezt, hogy szillárdan álló épületet támogatni keli; hanem igenis akkor kell támogatni az épületet, a mikor ingadozni kezd. S hogy mennyire van meggyőződve a t. ministerelnök ur ezen épület ingadozó voltáról: bebizonyította azzal is, hogy tegnapi beszédének csaknem háromnegyed részét kizárólag Debreczen városának méltóztatott szentelni. Hanem van egy másik dolog azon tegnapi beszédben, mely a házban ugyan nagy derültséget okozott; bennem azonban egészen más érzelmeket költött. Ugyanis a t. ministerelnök ur a ház tapszai közepette monda, hogyha Paczolay képviselő urnák szabadna nem akarni azt. a mit a múltban akart; az egyenyoguság alapján engedje meg a ministerelnök urnák, hogy ő ma akarjon olyat, a mit akkor nem akart. Engedelmet kérek, ha egyes képviselő ma olyasmit akar, a mit a múltban nem akart: legfőlebb nem válik nagy dicsőségére, vagy oly dolog, a mit ő csak saját lelkiismeretével ós választóival tartozik elintézni. Kormány férfiaknál azonban nem ugy áll a dolog. A politicus azért jön kormányra, mert bizonyos akarata ismeretes az ország előtt. A t. ministerelnök ur kormányra jutását azért üdvözölte akkor oly nagy örömmel az országos többsége: inert a múltból tudta, hogy mit akar. Ha akkor méltóztatott volna mondani, a mit tegnap mondott, bizonyára nem lett volna többsége. Ha ily aprólékos dolgokra akarnék reflectálni: hosszasan mulathatnék ínég a ministerelnök ur beszédénél; de azokra leginkább csak élczeléssel lehetne válaszolni és valóban nem hiszem, hogy erre a jelen pillanat alkalmas volna. De igenis reflectálnom kell Tóth Vilmos t. képviselőtársam tegnapi beszédére. És itt mindenek előtt kettőt ismerek el vele szemben. Először azt, hogy alig van e házban képviselő, ki oly hiven megtartsa választóinak adott programmját. mint a t. képviselő ur. Én a választások idejében nagy figyelemmel kisértem a kölönböző képviselők, különösen a szabadelvű képviselők programmját és megjegyeztem magamnak a t. képviselő ur programmját. mert nagyon tetszett. Én Patay barátom óta nem hallottam oly laconicus rövid progranmiot. Mindössze két szóiról állott: támogatni a kormányt. Ezt ígérte választóinak, minthogy az ő meggyőződése az, hogy Magyarországnak mindenekelőtt erős kormányra van szüksége, tehát még akkor is támogatni fogja a kormányt: ha az egyik
