Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-143

143. országos ülés május 31. 1876. 31 senkinek sem jut eszébe gondolkodni a felett, hogy igaz-e ez vagy nem. En ennek nyomát nem láttam sehol; sőt ellenkezőleg azt látom, hogy ez nagy ellenszenvvel találkozik épen a közvéleménynyel szemben, {Halljukl) mert hisz az ember alig mehet már a folyosóra, hogy ne nyomnának egy rakás nyomtatványt a kezébe, melyek mindt egyike egy-egy kérelmet tartalmaz a tervezett terület-kikerekitósek ellen. Épen itt van a kezemben egy lap, melyből látom, hogy még a Lehel kürtjét is fújják országszerte, hogy nem kell ezen rendezés. Tehát hol látja a t. képviselő ur ezen közvéleményt? A t. belügyminister ur érezvén, hogy nem lehet ezen közvéleményre hivatkozni: egy más érvet használt fel, melyet a t. előadó ur is felhozott. 0 t. i. nem is indokolta, nem is támogatta javaslatát, hanem esak azon egyre hivatkozott, hogy a kik a már meghozott és szentesitett közigazgatási törvényeket megszavazták: azoknak ezt is el kell fogadni, mert másként azt sem lehet végrehajtani. T. képviselőház! A t. ministerelnök urnák igaza van abban, hogy a kik azon törvényt nem tartják jónak, ezt som fogadják el; de én bátor vagyok azon kérdést intézni a t. ministerelnök úrhoz, hogy miért nem lehet végrehajtani azon törvényeket ezen törvényjavaslat nélkül ? Én például belátni nem tudom, hogy mi köze van az adóvégrehajtónak ahhoz, hogy mi ennek vagy annak megyének székhelye, hogy a közigazgatási bizottságra nézve mi külömbséget tesz, hogy a megye szeglctes-e avagy kerek? En azt belátni nem tudom, {Zaj. Elnök csenget) A székhelyekre nézve megjegyzem mellesleg, hogy a t. ministerelnök ur nem tudott más érvet felhozni Mocsáry Lajos t. barátom ellenében, mint azt, hogy a székhelyet már azért is szükséges a törvényben megállapítani: mert másképen a megye nem is tudná, hogy hol üljön össze. — Sok élezet hallottam az utolsó két nap alatt a ministerelnök úrtól, hanem oly élezet mégsem vártam volna tőle. Ha más érvvel nem birja támogatni javaslatát: akkor valóban ez egyedülit sokkal jobb lett volna elhallgatni. T. ház! a kormány olyat akar most tenni, mire én legalább a mi törvényhozásunk történetében nem tudok példát; nem tudok törvényeinkben példát arra, hogy a törvényhozás deeretált volna uj megyét ós még kevésbé arra, hogy deeretált volna székhelyet, hogy a t. ministerelnök ur ismételve hivatkozott a történelmi fejleményekre. Ugyan kérem a t. ministerelnök urat, hiszen a történelmi fejleményeket első sorban abban kell szerintem respectálni, hogy a magyar megyék, melyek nem octroyaltattak senki által, hanem természetszerűleg, történetileg fejlődtek: ugy maradjanak a hogy vannak. Igen is vannak rá példák, hogy egyes megyék egymással egyesültek, vagy egyesittettek ; igen, de az ily egyesülés esak két esetben történt; vagy akkor, ha háború alkalmával az ellenség hadai elfoglalták az egyik megyét, nem lehetett benne folytatni a bíráskodást, megakadt az igazságszolgáltatás, a közigazgatás: akkor igen is decretáíta a törvényhozás, hogy bíráskodás tekintetében jön a másik megyéhez. így történt például Somogy-megyévei, hogy Zalához csatoltatott-egy időben ; de később, mikor ezen ok megszűnt: megint külön választatott. Volt aztán számos eset, hogy az illető törvényhatóságok magok kérték valamely más megyéhez való csatoltatásukat. Méltóztassék megnézni II. Mátyás rendeletét, III. Károly, Mária Terézia rendeleteit, mindenütt ott fogják találni az ily változtatásoknál: az illető törvényhatóságok esedezóse folytán. De hogy ily változtatások deeretáltattak volna egy minister javaslata folytán: az soha sem történt, az egészen uj valami; ez nem respectálása, hanem ellenkezőleg lábbal tapodása a municipiumok történeti fejlődésének. {Igazi Ugy van! a szélső bal felöl.) Mondom tehát, én ezen érveket el nem fogadhatom, nem látom, hogy a tervezett változtatásokat a közvélemény kívánná, nem látom be: mennyiben állana ezen javaslat szoros összefüggésben az előbb meghozott törvényekkel, hogy a nélkül ezeket ne lehet végrehajtani? Én tehát t. ház, megmondom őszintén, hogy micsoda czélt látok ezen intézkedésben ? Nem látó k benne más czélt, mint a minőt láttunk 9 év óta mindig mindenféle kormánytól: hogy mindig kezében legyen valami, a mit fegyverképpen használhasson, hol egyik, hol másik vidék, hol egyik vagy másik ember ellen. {Igaz. Ugy van a szélső hal felöl.) Elkezdték a vasutak osztogatásával, melyből fájdalom kifogytak, mert nem lehet adni senkinek, hiszen a meglevőket sem tudjuk fentartani; aztán jöttek a törvényszékek, járásbíróságok a közjegyzőségek, ebből is kifogytak; legújabban jöttek megint a törvényszékek, ebből is végleg kifogyván most már földosztókká lesznek — ez az igazi földosztás. {Elénk helyeslés a szélső bal felöl.) Es midőn a t. kormány a legntolsót veszi a kezébe, az ország földjét: akkor sajnálkozik a felett, hogy nem lehetséges Magyarországon a „zu viel regiren", hanem ellenkezőleg az a baj, hogy sok dologban nem lehet kormányozni. No már ha a t. ministerelnök ur ennyi hatalommal sem elégszik rneg: akkor fel kell tennem róla, hogy az ő kormányzási szomját egyedül a dictatura lenne képes oltani. {Mozgás) De lehet egy dolog nem absolute szükséges és önmagában mégis jó, czélszerü. Lássuk tehát, a törvényjavaslatot a czélszeriiség szempontjából Egy országnak esak egy részét uj felosztás alá ejteni: ez minden esetre sok nagy érdek meg-