Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-155

308 155. oi'Mzágos Hlés június 17. 1876tekintettel arra, hogy maga ezen tény bizonyítja, miszerint a török önkénynek ós keresztények szenvedéseinek forrása sokkal mélyebben fekszik, mint az administratiónak szerkezetében és az embereknek roszakaratában; hanem hogy a kútforrása magában az állam alapjában, az alkoranban keresendő, a mely egyfelől a szultánnak kényuralmát, másfelől a „rajának" rabszolgaságát szentesíti, és melynek oszlopai az állam despotismusa felőlről, a muszulmánok fanatismusa és fatalismusa alólról, és hogy e szerint 50 évi tapasztalat bebizonyította, miszerint a török államhatalom sem elvénél fogva komoly akarattal, sem a muszulmánok fanatismusánál fogva tehetséggel nem birhat, hogy a reformokat a polgári és vallási jogegyenlőség alapján érvényesítse és keresztül vigye ; tekintettel arra, hogy ezen tapasztalat folytán a felkelők elég alappal és okkal bírtak arra, hogy nem hiszik, miszerint porta a reformokat életbeléptetni és keresztül vinni akarná és képes lenne, és hogy ezen félelemnek és bizalmatlanságnak helyességét és alaposságát a keresztények részéről maguk az európai hatalmak, egyetlen egyet kivéve, elismerték az által, hogy a berezegővinai és boszniai felkelők azon követeléseit támogatták: hogy az európai hatalmak colleetive biztosítják a reformokat, illetőleg ezeknek foganatosítását és megtartását; tekintettel arra, hogy a reformoknak nemzetközi biztositéka keresztényekre nézve problematikus preeair természetű lenne, minthogy az csak az anyagi kényszer alkalmazása ós folytonos fenyegetése által a porta irányában birna sikerrel, a nagyhatalmak pedig tartózkodnának attól, nehogy egyik fő czéljukat — az átalános békét — folytonosan eompromittálják; másfelől pedig tekintettel arra, hogy a nagyhatalmak nemzetközi garantiának joga, tág tért nyitna nemcsak a törökkeresztény belviszonyokban való beavatkozásnak, hanem egymásközti rivalitásnak és súrlódásnak is, a melyből épen az keletkezhetnék, a mit nagyhatalmak elhárítani akartak, tudniillik átalános conflictus és háború; tekintettel arra, hogy a konstantinápolyi forradalom folytán és azon állásnál fogva, melyet N.-Britania a nemzetközi biztosítéknak követelései iránt elfoglalt, nincs kilátás, hogy a porta a berlini conferentia követeléseire rááílani fog, és hogy maguk a felkelők sem fektetnek kiváló súlyt ezen, az ő első és igazi követeléseiktől eltérő és gyakorlatilag keveset érő oltalomra; tekintettel pedig arra. hogy a törökországi keresztények 50 évi tapasztalataik után nem képesek és nem bírhatnak bizalommal és hittel semmiféle a szultán és muszulmánok jóakaratától függő, ámitó, ós keresztülvihetetlen török reformokhoz és intézményekhez; hanem hogy visszatérnek a fölkelésnek első s valódi czóljára, tudniillik politikai és nemzeti belső önállóságuknak kivivására, mint az állapotuk javításának egyedüli útjára, a mely történelmileg mint egyedül lehetséges gyakorlati bizonyult be ; tekintette] arra, hogy azon esetben, ha a porta jóakarattal és békés utón a kérdésnek ilyetén megoldására rá nem áll: a szerb és bolgár nemzeteknek a balkán félszigeten nem marad egyéb hátra, mint a felkelésnek folytatása ós terjedése ; tekintettel arra, hogy Szerbia és Montenegró ilyen esetben már az okból sem képesek békében maradni, mivel a fegyveres béke már tűrhetetlenebbé és terhesebbé vált a valódi háborúnál és végre, hogy a szerb és montenegrói nemzeteknek becsülete és érdekei sem tűrhetik azt, hogy határaikon tovább is ,.lábnáli fegyverrel" nézzék testvéreiknek öldökléseit és kiirtásait Szerbia és Montenegró gyalázatára és később bekövetkezendő veszedelmére; tekintettel arra, hogy a többi Európára nézve is a törökországi keresztények felszabadulása és a rokon elemeknek egyesülése ottan, ezélszerübb ós kevésbé veszélyes lenne a reformok nemzetközi garantiájánál, vagy a hatalmasabb és befolyásosabb hatalmak folytonos és jogosult beavatkozásánál a Bosporuson, a mint ezt az európábani nyugtalanság bizonyítja, a berlini conferentiák ilyen igényei folytán; tekintettel arra, hogy a positiv jogczim, ós jogos alap hiányában mindig előtérbe hozott úgynevezett „átalános bókének érdeke" Európában eléggé biztosítva van azáltal, hogy a hatalmasok tartózkodnak a fegyveres beavatkozástól Törökországban, Törökországnak felosztása, occupatiója, auctiója ós compensatiójától, ós hogy szintúgy embertelen mint igazságtalan lenne, hogy ha a balkán félszigeti keresztény népek, a kik mint Európának előőrsei esnének áldozatul az európai czivilisatióért; tekintettel arra, hogy 185G. évi márczius 30-án kötött párisi szerződésnek 9. czikke az aláirt nagyhatalmak interventióját az ottomán porta és keresztény alattvalók viszonyaiban kizárja; tekintve azt, hogy az 28. és 29. pontjában Szerbiának oltalmaztatását a porta ellenében biztosítja és nem ellenkezőleg; továbbá, hogy a párisi szerződésnek 7. pontja ép ugy, mint 1856. év ápril hó 15-én Ausztria, Franczia- és Angolország közt megkötött külön szerződésnek 2. §-a Törökország függetlenségét és integritását kül- s nem belellenségei ellenében, politikai és territoriális helyzetét a török birodalomnak biztosítja, s hogy ennek következtében a szultán souverainitásának korlátolása és ennek keresztény népekhez való souzeraini viszonyra leszállítása önmagában nem sérti a török birodalomnak külső függetlenségét és territoriális