Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-154

ÍM. országol Illés június 16. 1876. 299 kötelezettséget vállaljon a vállalkozó irányában, akkor: midőn nem látja, hogy nyert-e vagy veszitett-e a vállalkozó és a számadások mennyiben felelnek meg a kiadásoknak. Hogy valakinek kárpótlást adjanak a nélkül, hogy a számadások megvizsgáltassanak: ez az első eset, mit életemben látok. Azt mondja a minister ur, hogy az összeg pausalis volt és igy mindegy : volt-e nyereség vagy veszteség. De ha az alku pausalis volt és mindegy, bármi volt a nyereség vagy veszteség : hiszen akkor kárpótlásról szó nem lehet. Mihelyt kárpótlásról van szó : előjön a kérdés, hogy a szerződésben kikötöttek teljesittettek-e vagy sem ? Azt mondja a minister ur, hogy superdifi" catió volt. Erre nézve a minister urnák elődje egy hosszú okmányban kimutatta, hogy az állam semmivel nem tartozik, hogy az állam semmi kötelezettséggel nem terheltetik; ez a ministeriumnak és ez a ministerium jogügyi tanácsosának a véleménye és ezen vélemény folytán az előbbeni minister visszautasította a követelést és csak azt mondja — mint a minap is említeni szerencséin volt, mert mi igen gazdagok vagyunk — méltányossági szempontból kész a törvényhozásnak 900,000 frtnyi subsidium megadását javaslatba hozni. Hogy szabad-e nekünk méltányossági szempontból százezreket vagy mint az előbbeni minister mostani utódja — milliókat ajánlani a telhetetlen vállalkozóknak : ezt méltóztassék a törvényhozásnak megítélni, én részemről azt hiszem, hogy ez igazolva nincs. Egyátalában én megvallom, hogy a válasznak azon modorával, a melyet a minister ur követett mostani válaszában, én megelégedve nem vagyok. Nem az a kérdés, hogy miképen lehet sofísmával valamire megfelelni; hanem az, hogy a törvényhozásnak és az egész publícumnak nyílt és olyan felvilágosítás adassék, melyből az egész ügynek tiszta .megbirálása lehetséges legyen. Ezt én a minister ur válaszában nem látom, azért tudomásul sem vehetem ; hanem kérem a t. házat, méltóztassék ezen ügynek tárgyalására határnapot kitűzni. Péchy Tamás közmunka- és közlekedési minister: T. ház! Nekem az ellen sem volna kifogásom, hogy ezen ügy most tárgyaltassék, föltéve, hogy a t. háznak erre ideje volna ; mert hisz különben is mindenesetre tárgyaltatni fog, s igy nekem mindegy, akár most, akár az őszszel tárgyaltatik: mert én semmiféle dolgot palástolgatni nem szoktam, sem — mint a képviselő ur monda — sofismákkal nem élek. Nem én, hanem inkább a képviselő ur szokott sofismákkal élni: inert kérdem nem sofisma-e az, mikor abból, hogy az igazgató tanács ellen bejelentett indítványok a közgyűlést összehívó hirdetményben, nem részletezve, hanem átalánosságban adattak elő, a képviselő ur azt következteti, hogy ha ez indítványok a hirdetményben rószleteztetnek: akkor az igazgatótanácscsal a közgyűlésen nem tudom mi történt volna. Hisz ez indítványok a közgyűlésen a maga rendje szerint tárgyaltattak és a nagy többség azokat elvetette ; valamint kétségtelenül elvetette volna akkor is: ha részletesen lettek volna kihirdetve, mert hisz mindig a többség szokta a dolgokat eldönteni. A t. képviselő ur ugy beszél, mintha ezen dolgok, a melyeknek utolsó lebonyolítása járja most: az én ministerségem idejében keletkeztek és az én eljárásom kifolyásai volnának; pedig jól tudja, hogy ezek az ötvenes és hatvanas években megindult dolgok, a melyek jó részben épen a részvényesek tétlensége folytán jutottak a mostani nyomorúságos stádiumba. Szánandó dolog, hogy az illetők megveszik a részvényeket drága pénzökön; de nem mennek semmiféle gyűlés felé, hagyják a dolgukat ugy folyni, a hogy talán a mesterkélt viszonyok igénylik azok elintézését és akkor, a mikor a hátrányos következmények feltűnnek : akkor felzúdulnak és azt mondják: rá akarnak bennünket szedni! En tiz, húsz év előtt történt dolgokat nem tudok lebonyolítani ugy, hogy meg ne érezze senki. A képviselő ur épen oly jól tudja, mint ón, hogy azok a Oatók, a kik ilyenkor fellépnek. — nem mondom, hogy ez a fönforgó esetre alkalmazható — legtöbbnyire nem Oatók, hanem saját érdekűkben beszélnek. {Igazi a középen.) Az bizonyos, hogy ha oly módon épülnek a vasutak, mint épültek nálunk, valakinek a rövidet kell húzni. Azok, kik a részényeket Hollandiában vagy Angliában megveszik: azt hiszik, hogy az állam felügyel a dolgokra; az állam pedig azt mondja, hogy ez a részvényesek dolga és ekkor azután elő áll a baj, és annak az árát valakinek meg kell adni. Ha egyedüli irányadó az lett volna előttünk, hogy a részvényesek semmi esetben ne károsodjanak : kettő közül kellett volna választani vagy csőd alá került volna a vasút, s akkor a részvényesek legjobban károsodtak volna. Vagy azt hiszi talán a t. képviselő ur, hogy jobban jártak volna a részvényesek : ha a vasút esőd alá kerül ? Én azt hiszem, hogy kevesebbet kaptak volna, mint most. (Ugy van\ a középen.) Vagy azt mondtuk volna, hogy az állam fizesse azon követeléseket, melyeket az épitők a vasút ellen támasztanak és akkor azt mondták volna, hogy mindkét állam túlságos terhet vállal el. Ha itt lesznek a ház előtt az adatok: akkor méltóztassanak megvizsgálni a dolgot, megítélni és ha akarják, — mert hisz meglehet, hogy azon nézet, a mely mindkét kormány nézete : téves. — 38*