Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-153
2 74 163. országos ülés jnnius 14. 1876 már 100,000 forint alap a záloglevelek-kibocsátási üzletre jogot adjon, hanem kívánatosnak tekinti azt, hogy ezen jogosultság kevesebb, de közismeretes és szilárd hitelintézetekre szoríttassák, e végből ezen 4-ik §. 1-ső bekezdése 2. sorában ezen szó helyett: „százezer" ezen szó: „kétszázezer" tétetni javasoltatik. Horánszky Nándor előadó: Az igazságügyi bizottság elfogadás végett ajánlja a főrendiház e módosítását. Elnök: Méltóztatik a t. ház a főrendiháznak e részben tett javaslatát elfogadni? (Elfogadjuk]) Ugy látom, elfogadtatik. Következik a főrendiháznak a 4. pontra tett 2. észrevétele. Wáchter Frigyes jegyző': (olvassa.) Ugyané §. második bekezdése első sorában ezen szavak után: „jelzálog-intézetek is" következő mondat kihagyatni és „tartoznak alkotni, a földmivelós- ipar és kereskedelmi minister által alapszabályaik kiegészítésére megszabandó határidő alatt (3. §.)" pótoltatni ajánltatik. A főrendiház ezen módosítást azon okból javasolja, mert a biztosítási alap megalkotása tekintetében kivételt tenni nem óhajt; továbbá, mert ezen alapot a helyes üzletvezetés nélkülözhetlen kellékének és tényezőjének tekintvén, ezen kötelezettséget a már fennálló intézetekre is kiterjeszteni kívánja. Horánszky Nándor előadó: Erre vonatkozólag az igazságügyi bizottság ajánlja a t. háznak, hogy a képviselőház által előbb elfogadott szöveg továbbra is fentartassék. Az indokok a bizottság jelentésében részletesen és bőven ki lévén fejtve, ezek alapján ajánlom az igazságügyi bizottságnak e részbeni javaslatát. Juhász Mihály: T. ház! Azon tény, hogy a képviselőház a tárgyalás alatt levő javaslatot az első tárgyalás alkalmával egyhangúlag minden vita nélkül elfogadta: azt igazolja, hogy ezen törvényjavaslat a tényleges viszonyaink által parancsolt szükségesség folytán terjesztetett be; igazolja azt, hogy épen a törvényjavaslatnak tárgya és czélja nemcsak jövőben alakítandó részvénytársaságok által kibocsátandó záloglevelek, hanem főkép a jelenleg már kibocsátott és forgalomban levő záloglevelek biztosítása volt. Ha tehát ezen álláspont helyes: ez esetben a törvényhozás intézkedésének nem lehet enyhébbnek lenni a már fenálló intézetekre, nem lehet a jelenleg forgalomban levő záloglevelekre, mint a minőt a képviselőház szükségesnek tartott a jövőben kibocsátandó záloglevelek iránt. A képviselőház által elfogadott javaslat azonban nem teszi azon intézkedést, hogy a törvény szigorúan vitessék keresztül ugy a már jelenlég fenálló, mint a jövőben alakulandó intézetekre. T. i. a törvényjavaslatnak a biztosításra vonatkozó intézkedései két pontban foglalhatók össze: első sorban intézkedik a javaslat az iránt, hogy a záloglevelek jelzálogok által minden eshetőségek bekövetkezésére teljes fedezetet találjanak; másod sorban intézkedik az iránt, hogy a zálogintózetek olyan pénzerővel rendelkezzenek, hogy a záloglevelek kamatait és a részletfizetéseket akkor is teljesíthessék: hogy ha netalán a hitelintézetnek adósai a fizetésben késedelmesek lennének, egy szóval hogy a zálogintézetek mindenkor fizetésképesek legyenek; és e tekintetben elfogadja azon elvet, hogy minden jövőben alakulandó zálogintézet legalább oly biztosítéki alapot alkosson és kimutasson, a mely a kibocsátandó záloglevelek 5°j„-jét kiteszi. Ezen intézkedést azonban a képviselőház nem terjeszti ki parancsolólag a már tényleg fenálló intézetekre, hanem szabad tetszésükre bizza: vajon akarnak-e ilyen alapot biztosítani vagy nem. Felfogásom szerint, hogy ha a képviselőház ezen álláspont mellett megmaradna: akkor ezen törvényben egy hiba és pedig nagy jelentőségű hiba volna: mert, mint már fenébb jeleztem, a törvényjavaslat különösen a jelenleg forgalomban levő záloglevelek biztosítását tűzte ki czélul ós ez legtávolabbról sem lenne elérve, hogy ha a törvényhozás a záloglevelek biztosítása iránt szükséges intézkedéseket mindazon intézetekre nem terjesztené ki, a melyek zálogleveleket már kibocsátottak. Es mi lenne annak eredménye, ha megalkotnék a törvényt, de az nem terjesztetnék ki minden intézetre, ha a törvény nem részesítené forgalomban levő zálogleveleket az átalános ótalomban ? Következménye lenne az, hogy a már fenálló intézetek jövőben is kibocsátanának zálogleveleket ezen törvény hatályba lépte után, melyek azon biztosítékban nem részesülnének, a melyet a képviselőház egyátalában szükségesnek tart. Hogy ez a záloglevelek hitelképességét nem emelné: azt hiszem, hogy kétségbe vonni senki nem fogja. Egy pár szóval kívánok még reflectálni azon indokokra, melyeket a jogügyi bizottság többségének véleménye kifejezett. A jogügyi bizottság azt, hogy a törvény követelje, hogy a jelenlegi létező zálogintózetek is mutassanak ki biztosítéki alapot, egyrészről fölöslegesnek, másrészről károsnak tartja és végül azt mondja, hogy eredménye is bizonytalan, mert a főrendiház sanctiót ehhez nem köt. Fölöslegesnek mondja pedig azért, mert, azt mondja szó szerint indokolásában: „Fel kell tenni, hogy ha megfelelő alapot ki nem mutattak volna : akkor az országos kormány működésük megkezdését sem engedte volna meg."
