Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

6 lá2. országos ülés május 30. 1876. mot, mely a pénzügyet rendezné, tehát az adó apasztaná és egy olyat mely békességet és testvéries egyetértést idézne elő a haza összes nemzetiségei közt. Maga a testvériség már magában véve lendítene a pénzügyön és emelné az állam tekintélyét. Uraim! díscite justitiam moniti. Nem elég, hogy az elemek, ég és föld, a tüz, viz s levegő ellenünk vannak: az egyenetlenkedést mi is szítjuk és az országot mi is sújtjuk egyenetlenkedésünk által, miként hajdan Mózes korában Egyptomra, ugy nehezülnek ránk a különböző csapások és mi még sem térünk észre, a bajt még mi is fokozzuk. T. ház! Nekem utóvégre, mindegy, elfogadtatik-e ezen törvényjavaslat vagy nem ; én nemzetiségemet nem féltem önöktől, — nem, sem a jelenben sem a jövőben; azonban azt az irányt, a melyet a kormány a nemzetiségek ellen felkapott, azt igenis kárhoztatom és kérem önöket, deoretálják ezen irányt, a mely ezen törvényjavaslatot irányánál fogva, deoretálják időszerűtlennek. Én részemről ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Tóth Vilmos: T. ház! Midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot először elolvastam ós visszagondoltam azokra, a mik e házban épen a törvényhatóságok kikerekitésének ügyére vonatkozólag mondattak, és visszagondolok azokra, a mik e körül történtek: megvallom, hogy mig egyrészről megvoltam előre arról győződve, hogy e törvényjavaslat részleteit illetőleg sok ellenkező nézettel, sok ellentétes óhajtásokkal fogunk találkozni ; ugy más részt nem hittem, hogy épen azok után, mint mondám, a mik e körül történtek és mondattak: e törvényjavaslat átalánosságban fog megtámadtatni. E hitemben csalódtam és ennek következtében el kell természetesen fogadnom a helyzetet ugy a mint az van és szabadságot veszek magamnak én is némely észrevételeket tenni a törvényjavaslatra nézve, ugy átalánosságban, valamit koezkáztatni némely megjegyzést azon argumentumokra is, melyek a törvényjavaslat ellen felhozattak. {Halljuk!) Előre kell bocsátanom, hogy én nem tartozom azok közé, a kik Magyarország közigazgatási rendszerét, sőt magát a közigazgatást is minden eritikán alólinak tartják és azt ország-világ előtt ilyennek hirdetni minden alkalommal kötelességeknek ismerik. Én elismertem mindenkor, valahányszor e kérdés ugy e házban, mint e házon kivül előfordult és elismerem ma is, hogy a magyar közigazgatásnak nagy hiányai vannak; de akkor, midőn ezt elismerem: nem tévesztem el soha szemem elől figyelembe venni közigazgatási rendszerünk eredetét, alapját fejlődési processusát, nem tévesztem soha szemem elől, — hogy ugy mondjam — azon anyagot, melylyel a közigazgatást vezetni szükségképen kell; szükségképen mondom, mert hisz más anyag ez időszerűit rendelkezésünkre nem áll; nem tévesztem szemem elől azt, hogy a magyar közigazgatásnak egyik előfeltétele, tudniillik a közigazgatás folytonossága hányszor lett az utolsó negyed század alatt részint erőszakosan, részint a törvényhozás által megzavarva. (Helyeslés a középen.) Megzavarva pedig t. ház, nemcsak magát a rendszert, hanem az individiumokat illetőleg is. Hisz igen jól tudjuk, hogy 14 évig ez országot idegenek kormányozták. Lehet, hogy én ezen körülményeknek sokkal nagyobb súlyt kölcsönzők ós azokra sokkal nagyobb súlyt fektetek, mint mások és valószínűleg innen ered az is, hogy közigazgatásunk bírálatánál, annak létjogosultságát illetőleg, más eredményre jutok, mint mások. Én megengedem, hogy ha valamely dolgot csak egyszerűen bírálunk meg: akkor elegendő arra nézve, hogy kimondjuk, miszerint p. o. egy közigazgatási rendszer jó-e vagy rósz, az, tetszik-e nekünk vagy nem? De ha már arról van sző, hogy egy közigazgatási rendszert megváltoztassunk-e vagy nem? akkor nézetem szerint mulaszthatatlan kötelesség, vizsgálni az okokat, a melyek miatt ezen közigazgatási rendszer a maga következésében károsnak mutatkozik ; mert csak akkor határozhatjuk meg tisztán és alaposan, hogy szükséges-e, hogy a közigazgatási rendszert gyökeresen megváltoztassuk, vagy elegendő-e azt az idő és a viszonyokhoz képest módosítani, vagy végre, hogy a hiba oka maga a közigazgatási rendszer vagy pedig oly körülmények, a melyeken épen a közigazgatásnak magának folytonossága, ennélfogva az egyéneknek nagyobb képzettsége és gyakorlottsága és végre olyan országban, a hol municipális élet van, magának a közönségnek idővel okvetlenül bekövetkező nagyobb érdekeltsége képes-e segíteni? (Tetszés a középen!) Én t. ház! megvallom, hogy ezen alternatívák utóbbikából indulok ki. En láttam, hogy micsoda káros következménye volt közigazgatási beléletünkre a rendszernek az utóbbi negyed század alatt történt gyakori megváltozása. Tapasztaltam ezt nemcsak a kormányzat terén, hanem a magán életben is, mint magánzó. Épen azért azon meggyőződésre futottam, hogy ezen ország sokkal inkább képes még egy gyengébb, hiányosabb közigazgatást is elviselni, mintsem közigazgatási rendszerünket, a melynek van legalább történelmi jogosultsága, s minden esetre van fejlődési képessége: minthogy — mondom — ezen közigazgatási rendszerűnket ismét ujabb, gyökeres átváltozásnak, hogy ne mondjam, — felforgatásnak alávessük. (Helyeslés a középen?) ,