Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-146
146. országos ülés június 3. 1876. 113 sorjegyzékben a kérvény tárgyának megemlítését sem tartom eléggé kimerítőnek és tulajdonkópen a kérvény tartalmát kifejezőnek. Azt mondja: a területi rendezés tárgyában a kerület lakossága véleményének küldöttségek esetleg megszavaztatás utjáni kipuhatolhatása. Nem kipuhatolása, hanem a kipuhatolásnak eltiltása a kórvény tárgya. Éz nagy különbség. Mert itt ugy tűnnék fel, mintha az iránt kérvényeznének, hogy engedtessék meg a megszavaztatás. De nem az iránt kérvényez, hanem az iránt panaszkodik, hogy általánosan, jogosan, törvényesen senki által és az előbbeni szokások által nem tiltott és előbb gyakorlott ós helybenhagyott népszámlálást neki a minister a törvény ellenére eltiltotta. Azért nézetem szerint nincs hiven reproducálva a kérvény tartalma, ugy hogy megvallom magam is, ha nem figyelmeztettem volna arra: nem tudtam volna felfogni ezen kérvény hordereje! így azonban a mint van, épen a képviselői rendszer érdekében, magának a törvényességnek érdekében kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék a ministerelnök urnák ezen most egyszer mindenkorra szóló rendelkezését elfogadni és ez által a képviseleti rendszert majdnem illusoriussá tenni, a képviselői felelősséget megsemmisíteni és igazán oly állapotot teremteni, a mely után az alkotmányosságnak már csak árnyéka fog fenmaradni; de a valóság a lényeg, tökéletesen elenyészni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház ! Én valóban egyetértek az előttem szólott t. képviselő úrral abban, hogy ezen egyes esetnél ós annak eldöntése alapjául szolgáló elveknél, valamint azon nézetnél, melynek ünnepélyes kifejezését Mocsáry Lajos t. "képviselő ur határozati javaslata tartalmazá : itt igen is a képviseleti rendszer alapjáról és lényegéről van szó. De t. ház, én egészen ellenkező conclusióra jutok, mint a t. képviselő ur, a ki azt mondja, hogy a képviselői rendszee lényege, valósága abban áll, hogy a képviselet ellenében, mellékesen a népnek akaratát ki lehessen nyomozni, tudni és megállapítani; mert ón hivatkozom a t. ház minden tagjára, méltóztassanak végig nézni azon elméleti és gyakorlati érveken ós támogatásokon, a melyek felhozattak Európa szerte, valahányszor a képviselői rendszer és annak helyes értelmezését meg akarták dönteni; ezen érvek összesége azon egy állításban rejlik, hogy a törvényesen szervezett képviseletnek akaratát a törvényesen szervezett képviselőtestület nem tartalmazza, hanem a nép valódi akaratát azonkívül a szervezetlen tömeg megszavazásában kell keresni. (Ugyvan!) Ez azon elmélet, melyet most a képviselő ur, — elismerem, nem politikai fenforgatás szándéÍCÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VII. KÖTET. kából, — de tényleg kicsiben mégis alkalmazni méltóztatik ; (Helyeslés.) és el is ismerem, hogy kicsiben annak alkalmazása talán nem veszélyes, mert a nagyon t. belügyminister ur is bebizonyította, hogy ezen niegszavaztatásnak a legroszabb esetben is ránézve az lett volna eredménye, hogy elfogadtatik a területi rendezés a beterjesztett alakban. Én tehát elismerem, nem politikai felforgatás tekintetéből, de oly hibás, téves nézet alapján méltóztatott azt követelni, a mely, ha következetesen alkalmaztatik. — pedig nem fognák elmulasztani az illetők, erre mint praecedensre hivatkozni, — mondom, ha következetesen alkalmaztatik: erős meggyőződésem, hogy a képviselő rendszer teljes felfogatására vezetne. Mert az egy elven alapszik és csak addig létezik képviseleti rendszer : inig el van ismerve, hogy az illető testületnek, vagy az illető országnak, vagy az illető önkormányzati területnek legális akaratát a legaliter szervezett képviselőtestület fejezi ki, és minden oly kísérlet, mely az igazi akaratot e szervezeten kívül keresi, mely a nem-organicus, összefüggetlen tömegben keresi az igazi akaratot, nem egyéb mint fegyver, mely a képviseleti rendszer fel forgatására vezet. (Élénk helyeslés a középen.) Arra nézve pedig, a mit az előttem szólott t. képviselő ur a törvények természetét illetőleg mondani méltóztatott, hogy a törvények tartalma rendesen csak az, hogy azt mondja meg, hogy mi nem szabad : bátor vagyok arra hivatkozni, hogy a hely, melyet a t. képviselő ur e házban elfoglal, azon jog, melyet a t. képviselő ur ma is gyakorol, oly törvényen alapszik, melynek tartalma egyedül positive rendelkezik. Tehát ne méltóztassék azt következtetni, hogy mert valamit a törvény meg nem tilt, miután ha valami tiltva volna, okvetlen törvénynyel kellene azt meggátolni : akkor még annak tilalmat azon helyről elrendelni nem lehet. Én hivatkoznám magára a t. képviselő úrra, hivatkozom az ő szavaira, a ki azt mondta : hiszen annak megítélésénél, mi szabad, mi nem szabad, a józan észnek is van egy kis szerepe. A józan ész megszabja azt, mi szabad, Én bátor vagyok ezt megfordítani és azt mondom : tiltva van minden olyan ténynek megtétele, melyet kifejezett szavakkal a törvény nem tilt ugyan, de mely egy törvénynek positiv és kényszeritőleg rendelkezésével összeférhetetlen. Ha egy törvény kényszerítőieg rendel valamit, azzal megtiltja az ellenkezőt, és miután nekünk a községi törvény, a törvényhatósági törvény, az országgyűlést szervező törvényt megszabja, hogy a községi, a törvényhatósági és országgyűlési legális akarata ezen testületnek hogyan jön létre: akkor az olyan cselekmények, melyek e törvény tartalmát illuzoriussá teszik és meghiusitják, implicite ezen tör15
