Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.
Ülésnapok - 1875-142
142. országos ülés május 30. 1S76. 5 sebb városok beosztására és a törvényhatóságok mikénti kikerekitésére nézve kidolgozott javaslatot nem egyoldalú nemzetiségi szempontból birálta meg? Jele ez annak, hogy a magyar sajtó megértette a kezdeményező magyar kormány intentióját és a kormány és sajtó egyiránt hatottak a közönségre, s ime valamennyi város, vidék vagy megye, melyek ezen törvényjavaslat elfogadása által külön érdekeiket csorbítva látták: azok ellen ide és a kormányhoz benyújtott kérvényeikben mindannyian a nemzetiségre hivatkoznak, előtérbe helyezvén a speciális magyar érdekeket az átalá* nos országos érdekeknek. Mi több, egyik ilyen kérvényben annyira megy a túlbuzgóság és a nemzetiségi fanatismus, hogy nyíltan minden szégyenpír nélkül kéri a belügyminister urat, hogy bizonyos vidék kikerekitésénól ne a jogegyenlőséget tartsa szem előtt, mert ez esetben az oláhok, — úgymond — felfalják a magyarokat. A nemzetiségű gyűlölet felülről átszivárgott egész a legalsóbb rétegekig, és már nem az tekintetik jó hazafinak, a ki tehetségei ós erényei által a közjóra működik és a haza boldogitására fordítja intentióit; hanem igen is az, aki a nemzetiségek ellen a legnagyobb gyűlöletet tudja kifejteni. (Jbllenmondás) De hiszen nem is csoda; körülbelül egy évtizede már, hogy e tekintetben szabad a vásár, Magok a törvények mintegy ujjal mutatják ezt. E cyclusban szerkesztették a népoktatási törvényt; ismerjük a körülményeket, melyek közt megszavaztatták a virilismust; tudjuk az indokokat, melyek a külön honvédelmi intézmény fentarlására czéloznak; láttuk, mint vonattak felelősségre és mint börtönöztettek be majdnem minden hírlapíróink; láttuk, mint vonatott meg a subventió egyes iskoláinktól ; láttuk, mint tiltattak be minden alapos indok nélkül némely tankönyveink ; tudjuk, mily rejtett czélja van a törvényhatósági bizottságoknak ; a legutóbbi időben láttuk, mint helyeztettek át a tisztviselők az ország egyik részéből a másikba. íme most egy uj törvényjavaslatot tettek a t, ház asztalára, mely a megye területi rendezés leple alatt czélozza a Magyarországban élő. de nem magyar nemzetiségű népességeknek háttérbe való szorítását. Igenis, mert czélba vétetett a patrícius osztály mellett egy plebeus osztályt képezni. Hogy mi fog következni ezután, erre valóban kíváncsi vagyok. Én részemről el vagyok készülve arra, hogy csupán hazafiságból magasabb hazai érdekből és állami szempontból még néhány hírlapjaink be fognak szüntettetni, be fogják csukni minden felekezeti iskoláinkat és egyházainkba (Ellenmondás.) és annak hivatalaiba be fogják hozni a magyar nyelv használatát, (Helyeslés.) melyek mindegyike bizonyos ürügy alatt már meg is kezdettek ; kivitelök talál akadályra csupán; de ha kivihetők volnának is: még akkor sem éretett el a czél, eddig tartott volna az emberekkel való harez, azután következnék a természetteli küzdelem •— kitépni az eredeti szivet az ember kebeléből s azt egy másikkal helyettesíteni; de az ki van számítva, hogy sohase lesz elérhető. Valóban ha ezen irány folytattatik : nem tudom, hogy fog-e akadni egy Maenenius Agrippa, ki a plebeiusokat a patríciusokkal kibékíteni tudná. T. ház! Minden lépésnek van egy bizonyos meghatározott czélja — ós az coustatálva van, remélem önök sem fogják tagadni, — hogy a törvényhozás, illetőleg a kormány kilencz óv óta legtöbb lépést a nemzetiség ellen tett és ha a 9 évből valamit fel tudnak mutatni: ez valószínűleg két vívmányuk lehet; az egyik vivrnány ugyanis az, hogy ama bizonyos százalék — mert hisz renegátok minden nemzetnél vannak — kitöröltette magát nemzetisége anyakönyvéből, a melyért különben köszönettel tartozunk: nem siratjuk őket; vajha idők multán ők se szorulnának hűtlenül ott hagyott rokonfeleikre. A másik vívmány, a melyet különben nagyon sajnálunk •— az, hogy megrenditteték bennünk a főpapjaink iránti bizalmat. A czél azonban a megaláztatás, a nemzetiségi érzületből való következtetés nincs elérve, ' mert a nemzetiségi érzületet valamint önök. ugy mi is ápoljuk. És miután e czél nem érhető el semmi eszközök által sem: sajnosnak tűnik fel előttem t. ház, hogy mégis olyan nagyon rajta vannak annak elérésén ; vagy a mint némelyek szeretik hinni, hogy ezen törvényjavaslatban azon czél volna, hogy a bécsi ismert kiegyezés után a kormánynak alkalom nyújtassák bebizonyítani, hogy mégis tud erélyesen fellépni, akkor igen is el van érve a czél, mert a kormány ezt a javaslatot, mint minden mást, megszavaztatja a t. házzal ós az országban a magyarság mindenütt üdvözölni fogja a kormánynak ezen erélyes fellépését. Ezen törvényjavaslat elfogadása által Magyarország törvénykönyveinek lapjai egy uj reformmal fognak gazdagodni, ismétlem reformmal, mert ugy látszik nálunk egész reformmania uralkodik. Keform a községekben, iskolában, a hadseregben, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, reform a közegészség ós cselédügyben, a váltók kiállításában, reform az adókezelésben és kivetésben; most ismét egy törvén} 7 ] avaslat által a megyeterül eteket akarják reformálni. Midőn ezen sok reform tárul a szemem elé, eszembe jut ama román közmondás: „satulu arde, baba se peptena" a mely magyarul annyit tesz mint: a falu ég, az öreg néni fésülködik. Bizony ezen sok czélszerütl en reform helyett az ország inkább üdvözülne egy oly refor-
