Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-146

110 146. országos iilfl;; június :>. 1876. Továbbá sérelmesnek tartom ezen eljárást alkotmányosság tekintetéből is. azon főelvnél fogva: Nihil de nobis sine nobis. Ha azt akarjuk, hogy a népnek kívánsága teljesedjék oly kérdésben, melyben az ő akaratának érvényesülése igenis jogos: akkor az első föltétel az, hogy adjuk meg módot arra, hogy ezen akarat nyilvánulhasson; mert természetes, hogy ha nem nyilvánulhat, ha megakadályozzuk, hogy csak nyilvánulhasson is : akkor akaratának nyilvánulásáról szó sem lehet. De tovább megyek. Itt a törvények önkéntes ma­gyarázatát is látom; mert azt hiszem, hogy azon törvényeket, melyekre a t. minister ur hivatko­zott, nem lehet akképen értelmezni, hogy a tör­vényhatóság ily dolgokban egyetlen egy lépést se tehessen. Midőn ily tények állanak a t. ház előtt, azt hiszem, hogy ezt egyszerűen hallgatással mellőzni nem lehet, E tekintetben nem tartom elfogadha­tónak a kérvényi bizottság azon javaslatát, hogy t. i. jelen kórvény az illetékes hatóság részéről saját hatáskörében közigazgatási utón szabályszerű elintézést nyervén, arra nézve törvényhozási in­tézkedésnek szükségessége fen nem forog. Én nem kívánom azt t. ház, hogy a törvény­hozás s nevezetesen a képviselőház közvetlenül avatkozzék bele a közigazgatásba, akként például hogy a ministeri rendelet feloldatván, visszaadat­nék a kerület határozatának érvényessége; hanem igenis szükségesnek tartom azt, hogy mondja ki a képviselőház, hogy nem helyesli azon felfogást, azon irányt, melyet a ministerium ez alkalommal követtetett. s hogy mondja ki egyszersmind azt is. hogy a törvénynek egyoldalú és önkénjui ma­gyarázatát helyeslésével el nem láthatja. Ennek következtében bátor vagyok, a t. képviselőházat kérni, hogy méltóztassék mellőzni azon javaslatot, melyet e kérvényre vonatkozólag a kérvényi bi­zottság t. előadója előadott s a helyett a követ­kezőt elfogadni : „miután a kérdéses ministeri rendeletben felhozott 1870: XLII. törvénvczikk 18. §-a s az 1871 : XVIII. törvényczikk értelmé­vel nem ellenkezik az. hogy egy törvényhatóság lakosságának küldöttségek által való meghallga­tás utján szerezzen magának tudomást a felől, hogy felmerülő közérdekű kérdésekről mi a la­kosság óhajtása: utasittatik a belügyminister, hogy a törvényhatóságokat hasonló eljárásukban ne akadályozza. (Helyeslések.) Gulner Gyula jegyző: (olvassa az indít­ván-yt.) Tisza Kálmán ministerelnök és bel­ügyminister: T. ház! (Halljitki) A dolog, mely­ről szó van, mindenesetre, kivált azon határozati javaslat folytán, melyet az előttem szólott t. kép­viselő ur beadott, sokkal nagyobb fontossággal bir. mint egyelőre látszik; mert utoljára is az van azon határozati javaslatban kimondva, hogy a képviselőház azt akarja és ugy látja helyesnek, hogy a törvényhatóságok közgyűlése, a mikor nekik épen tetszik : a nép megszavaztatását ren­delhessék el. En, t. ház, ezt részemről sem törvényeinkkel sem a képviseleti rendszer eszméjével megegyez­tethetőnek nem tartom. (Helyeslés a középen.) a mint ezt a magam részéről azonnal ki fogom fejteni. Nem fogok a képviselő urnák azon nyilat­kozataira válaszolni, melyeket insinuatió képen adott elő arra nézve, hogy valamely szükség, vagy valamely érdek szempontja lehetett itt az irányadó ; mert hogy semminemű czélzat, azon egy speciális esetre vonatkozó czélzat benne nem lehetett: mu­tatja az, hogy épen azon belügyministeri rendelet megmondván, hogy a hatóság nevében jogérvé­nyesen nyilatkozik a hatósági közgyűlés és miután a Hajdúkerület közgyűlése épen azon irányban is­mételten nyilatkozott, tehát ezzel már elismerte, hogy ami sulylyal a hatósági nyilatkozat birhat és kell, hogy birjon : azon súlya megvan a kerület nyilatkozatának. Tehát ezen speciális esetre vonat­kozó, valamely czélzatnak itt még csak nyomát is lelni nem lehet. Az eset röviden az, hogy a Hajdúkerület köz­gyűlése nyilatkozott oly irányban, hogy a Hajdu­megyét. ha nem is maradhat meg jelen alakjában. Hajdu-Böszörmény központtal óhajtja szerveztetni; ellenben Szoboszló város képviselő testülete, tehát a Hajdúságnak egyik része egészen más irányban nyilatkozott azaz. hogy ő óhajtja Debreczent köz­pontul. Szoloszlónak mint a Hajdúkerület kisebb­ségének ilyetén nyilatkozata a Hajdúkerület nyilat­kozatát nem vitiálta, nem sérthette ; mert a Hajdú­kerület nyilatkozatául megmarad az, a mit köz­gyűlése elhatározott. Hanem ekkor előállót ez az eset, hogy maga a kerület, a mely a felső ható­ság, az egyik résznek joga, képviselete ellenében ezen részben meg akarta, szavaztatni az összes népet: s ez az, a mi meggyőződésem szerint, mi­helyt egyszer a kormánynak tudomására jut, vagy épen egyesek által neki panaszként felemlittetik : meg nem engedhető. (Helyeslés a középen.) Azt mondják a képviselő urak, hiszen ha semmit sem szabad tenni, a mit a törvény meg nem enged : akkor hová jutunk! (Felkiáltás a szélső baloldalon: Akkor még ebédelni sem szabadi) Ebédelni sem lehet azt mondja a képviselő ur, ki ugy látszik, az ebédre nagyon is gondol, mert nagyon sokszor emlegeti. (Derültség!) En t. ház, azt igen jól tudom, hogy vannak oly dolgok, melyeket a törvénynek nem kell meg­engedni ; de vannak oly dolgok, a melyek a fenn­álló positiv törvényekkel annyira ellenkeznek, hogy nem lehet ós nem szükséges, hogy a törvényben

Next

/
Thumbnails
Contents