Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-146

146. országos ülés kezik a fennálló gyakorlattal. Bocsánatot kérek, ha általában áll az, hogy azért, mivel valami külön törvény által kifejezetten nincs megengedve, azt tenni nem szabad: akkor ugy a magán, mint közéletben teljes mozdulatlanságnak kellene beállnia. Azt hiszem, ily kérdésekre nézve az áll, hogy a mi a törvény által megtiltva nincs: azt tenni igenis szabad; és a kormánynak csak azon esetben lehet joga e tekintetben ellenkezőleg eljárni, ha valami különösen magas policiai vagy politikai, tekintetek parancsolják az ország biztosságának fentartása érdekében a rendszabálytól való ideiglenes eltérést. Hivatkozik a t. minister ur a fennálló gyakorlatra. En ugy tudom, t. ház, hogy a rendezett tanácsú községekben ós falvakban is igen gyakran fordul elő oly eset, midőn magát a népet közvetlenül szokták megkérdezni. Például vagyoni kérdéseknél, ha arról van szó, hogy megszereztessék-e valamely birtok, vagy commasationalis esetekben, szóval oly kérdésekben, a hol arról van szó, hogy a község nem mint község határozzon, hanem a népnek privát magánügyeiben óhaja constatáltassék. De a mi speciflce szabályozás kérdését illeti, a praecedens a mellett szól, hogy helye van annak, hogy a nép ez utón meghallgattassék; mert itt van ép a volt belügyminister Szapáry Gyula grófnak példája, a ki ellenkezőleg a mostani t. belügyminister úrral, megkérdezte a törvényhatóságokát a kikerekitési tervre nézve és a kinek idejében ezen felhívás következtében Szabolcsin egye elhatározta, hogy ki kell hallgatni azt a 14 községet, melyek most Hajdú megyébe kebeleztetni terveztetnek és küldöttségeket küldött ki s tudom, hogy az egyik küldöttségnek elnöke Kállay Ákos akkor képviselőtársunk volt, ki elment a falukra és megkérdezte a népet ép oly modorban, mint most megtörtént. A mennyiben tehát specialiter a népnek kikérdezésére nézve praecedens van: az amellett szól, hogy ez utón is meg lehet kérdeni a nép óhajtását. Hanem ugy látszik, hogy a t. belügyminister ur minden áron bele akart kötni a Hajdú kerület ez eljárásába. Mivel gondolta ezt tehetni ? A leiratban először is igen finom distinctiót tesz, hogy t. i. nem tűnik ki világosan a Hajdú kerület végzéséből, hogy mit akar 'tulajdonkép : a sajátkép veendő nép megszavaztatást, vagy pedig azt, hogy azok szavaztassanak meg? kik a községi képviselők választására jogosítva vannak.' Erre csak azért volt szükség, hogy idézhesse a községi törvény azon intézkedését, hogy azok, kik a községi képviselők választására vannak jogosítva : más functióra nem jogosultak és így nekik más tárgyakban határozniuk nem lehet. De továbbá azt mondja a leirat, hogy az 1870: XLII. törvónyczikk, továbbá az 1871. évi június 3. 1876. 2(J0 XVIII. törvényczikk, vagyis a községi törvény megmondja világosan, hogy a törvényhatóság egyetemét képviseli a közgyűlés, a község pedig az önkormányzatot képviselő testülete által gyakorolja. Miután tehát a törvény intézkedik arra nézve, hogy mi a törvényes orgánum arra nézve, hogy a község valamely tárgyban nyilatkozhassék: ennélfogva ennek más módja, vagyis a népnek megszavaztatása, meg nem engedtetik. En t. ház, azt hiszem, hogy alapjában hibás azon felfogás, melyből a ministeri rendelet kiindul. Igenis, ha arról lenne szó, hogy hozzon a község oly határozatot, melyet mint község hajt végre, s melyek a községet, mint olyant, illeti meg: akkor igaza lenne a t. belügyminister urnák, hogy erre nézve meg van az orgánum, a törvényben határozva s másnak arra nincs joga. De nem erről vau szó, nem az önkormányzat gyakorlatáról, melyről azt mondja a törvény, hogy azt a közgyűlés gyakorolja; itt egyszerűen nyomozásról volt szó, melyet a törvényhatóság küldöttsége volt hivatva elrendelni; itt egyszerűen a nép óhajának meghallgatásáról volt szó, oly tárgyban, melyben ő végleg határozni jogosulva nincs, mert ez az országgyűlés elé tartozik. Azt hiszem, hogy a ministeri rendeletben idézett 1870: XLII. törvényczikk és az 1871 : XVIII. törvényczikk itt nem alkalmazható : sőt ezeknek ily alkalmazása, egyenesen a törvénynek hibás magyarázatát involválja. Hanem ugy látszik, hogy minden áron, minden módon szükség volt arra, hogy megakadályoztassék, hogy a Hajdú kerület meghallgattassák Szoboszlón is, minthogy ez valóban különös dolog lett volna, ha Szoboszló is, mely Debreczenhez oly közel van: Debreczenről mégis semmit sem akarna tudni. Ugy látszik, hogy ez ösztönzött egyeseket arra, hogy megtótessenek a lépések arra nézve, hogy a Szoboszlaiak véleménye ekképen kellő kifejezésre ne juthasson. Ez azonban, habár sikerült formailag: nem sikerült annyiban, mert mindenki tudja Szabolcsban és a Hajdú kerületben, hogy Szoboszló egy szívvel, egy lélekkel kívánja, hogy ne Debreczen, hanem Hajdu-Böszörmény legyen továbbra is a fentartaiidó Hajdúkerület székhelye. Azonban a minister ur ezen eljárása a törvényhatósági autonómia szempontjából is sérelmes ; mert ha a törvényhatóságnak annyi joga sincsen, hogy ő akkor, mikor feladata sőt kötelessége az, hogy a népnek véleményét és óhaját ily nagy fontosságú kérdésben kellőleg tolmácsolja és midőn erre alkalmazásba veszi azon eszközt, mely nemcsak, hogy a legezélszerübb, de az egyedüli is, — ha mondom ez megakadályoztatik: akkor az önkormányzat satyrává válik, akkor önkormányzatról ne is beszéljünk.