Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-142

4 142. országos ülés május 30 1876. alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz fog átküldetni. Következik a nemzetközi méter-mérték hivatal felállítására és fentartására 1876. évre szükséges póthitelről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Molnár Aladár jegyző: (olvassa.) Elnök: Méltóztatik a t. ház a nemzetközi méter-mérték hivatal felállítására és fentartására 1876. évre szükséges póthitelről szóló törvényvaslatot harmadszori felolvasás után végleg elfogadni ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik és alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett a főrendiházhoz fog átküldetni. Hogy ezen két törvényjavaslat a főrendiháznak még a mai ülésben átküldethessék: méltóztassanak megengedni, hogy az ezen két törvényjavaslatnak megszavazásra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat azonnal meghitelesittethessék. Beöthy Algernon jegyző : (olvassa a jegyzőkönyv et.) Elnök: Ezen jegyzőkönyvi kivonat hitelesítve lévén, az illető törvényjavaslatokat Tornbor Iván jegyző ur fogja a főrendekhez átvinni. Következik a napirendnek további tárgya, t. i. a közigazgatási bizottság jelentése tárgyalásának folytatása a némely törvényhatóságok területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. A szólók sorában következik Gmrbán Konstantin képviselő ur. Gurbán Konstantin: T. ház! Tagadhatatlan, hogy az ország kormánya a dualismus fenállása óta nagy erélylyel fogott hozzá a törvények alkotásához; egy egész halmazát az uj törvényeknek szavaztatta meg a kormány a törvényhozás által a legközelebb lefolyt 9 években. De hisz ezen nincs is mit csodálkozni. Egy alkotmánya után régen szomjuzó ország nem is tehetett máskép, mint az absolutismus rideg rendeleteit nyílt törvényekkel helyettesíteni, oly törvényekkel, melyek a honpolgároknak, tehát magának az országnak is jóllétét előmozdítanák. Igenis vannak nyílt törvényeink; de hogy ezen uj törvényeink szerkesztésében lett volna tekintet az ország jóllétének előmozdítására nézve is : azt tagadnom kell annyival inkább: mert az ország jelen szomorú helyzete egy pillanatra sem hagy kédkednern abban, miszerint az irányeszme, melyet eddigelé a törvényhozás követett, hibás ós távolról sem képes biztosítani egy, az ország jóllétének megfelelő kormányzatot. A törvényhozás szerintem két főirányban tévesztette el útját a törvény-alkotást illetőleg. Az egyik tevés irány az, hogy a külföld, főleg pedig a nyugati államok példájára oly törvényeket és intézményeket létesített az országban, melyek nemcsak, hogy nem a mi climánkhoz valók, hanem pénzviszonyainknak sem felelnek meg; sőt mondhatom, hogy ezen törvények és intézmények fentartása mellett e pénzválság nálunk egy eltávolíthatatlan állapot. Ezen irányeszmót mások más alkalommal kitüntették e t. házban is, és én áttérek a másik, szerintem hibás irány leleplezésére, mely a kormánynak a nemzetiségi érdekre való tekintetét tükrözi vissza az egyes törvényjavaslatok kidolgozásában. Kinyilvánítom, hogy ez tulajdonképen oka jelenlegi felszólalásomnak; mert át vagyok hatva azon meggyőződéstől, hogy a jelen törvényjavaslat is nemzetiségi érdekből lett kidolgozva és előterjesztve ezen alakban és ha a t. ház becses figyelmét ezen előadásomban nem is tudnám megnyerni, lelkiismeretem sugallata, képviselői kötelességem egyiránt késztetnek meggyőződéseimnek kifejezést adni. Az ősszel, a mikor legelőször szóba jött ezen törvényjavaslat a megyék kikerekitósére vonatkozólag: egyik fővárosi lap, a melyről állíttatik, hogy közeli viszonyban állana a belügyministeri irodával, az „Ellenőr" ugyanis egyik számában kezdte legelőször jelezni ezen törvényjavaslatot ; a szavakat nem jegyeztem meg, a kifejezések körülbelül eképen szóltak : „íme a kikerekites terve szerint Erdély háromszéki magyarsága hatalmas védbástyát fog képezni az Oláhországból jövő ellenséges invasió ellenében; íme Fogaras többé nem szegülhet ellene a ministeri kibocsátványoknak, ime Zarándmegye : a Hodossiuk és Boricák fészke eltöröltetik a föld színéről; ime a magyar nemzetiségnek kedvező alkalom nyujtatik önmagába olvasztani a többi nemzetiségeket. Nekem ugyan nincs kifogásom az ellen, hogy a kormány ne arrondirozza az országot, ugy, a mint annak érdeke kívánja; hanem a jelen tervnek főindokát a nemzetiségi érdekek, azt igen is kárhoztatom. Hát Osztrák-Magyarország 36 millió főből álló államra nézve, melynek jó hadserege is van, a kis Eománia oly félelmetes, hogy érette a kormány kénytelenittetik az országot újra arrondirozni ? (Ellenmondás.) Hát Fogaras vidéke az ország egyik zugából képes félelmet gerjeszteni a kormányban ? (Felkiáltások: Epén nem !) Hát Borlea és Hodossiu, kik hála istennek nincsenek a túlvilágon, oly nagy bűnt követtek el, hogy maguk nem is büntethetők, hanem érettük egy egész megyét nevével együtt vezetnek sírba? Az ember nem is hinné, és mégis ugy van. Osz óta folyton tart az agitatio az országban anélkül, hogy találkoznék valaki, aki az áramlatot meggátolná. Mi több, a kormány tette meg e tekintetben a kezdeményezést, ő sarkalta föl az agitátorokat, ő éleszti az agitatiót. Mert hiszen kérdem, melyik azon fővárosi vagy vidéki magyar lap, mely a ki-