Képviselőházi napló, 1875. VII. kötet • 1876. május 30–junius 20.

Ülésnapok - 1875-146

146. országos Illés június 3. 1876. 99 nisticus czélokra fordítandó 95,000 frt alappal bir. — Van továbbá két szegényháza, és soha se volt községi adója. Mig ellenben D.-Sz.-Mártonban (Halljuk l) az általam megemlittettek egyenkint s pontonkiüt, hogy nem léteznek: azt alig tartom szükségesnek megjegyezni ; nem lévén szándékom D.-Sz.-Márton hátrányait annyira élesen feltüntetni, csakis annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy mint volt úrbéres község, semmi jövedelemmel nem bir, az ottani birtokosok földesúri jogaikat jelenleg is gyakorolván, azok által* biratik; és hogy végkép D.-Sz.Mártontól bucsut vehessek, csak még azt akarom mondani, — azonban bocsássanak meg azok, a kiknek talán nem a legkellemesebben fog hangzani : — de igaz az, hogy D.-Sz.-Márton minden tekintetben a legegyszerűbb és a legprimitívebb állásban levő falu, és marad annak örökre : mert nélkülözi merőben a haladhatás eszközeit. (Derültség.) T. ház! talán már tul is éltem becses türelm ökkel. (Halljuk!) Financiális tekintetben, különösen jelen zilált viszonyaink közt azt hiszem, hogy igenis szóba hozható, hogy Erzsébetváros egy 44 szobából, s elegendő börtönhelyiségből álló nagy épületet örök időre, ugy évenkint 100 öl fát is ingyen ajánlott fel, mely egyelőre az államnak, a házi pénztár behozatala után pedig a megyének, mint legkisebb összeget felvéve, évenként legalább is 4000 frt megtakarítást biztosit. Magasabb állami érdekek szempontjából csakis azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a helyesen felfogott állami érdekek követelménye szerint Erzsébetvároson az összes kormányzati ágak már egyesítve vannak s midőn e pontnál magyar nemzeti érdekekről szólok: igen sajnálnám, ha ezen azonosítás által félreértésre nyújtanék alkalmat; ugy igen sajnálnám azt is, ha valaki ebből oly eonsequentiákat vonna, melyek alapján elfogultsággal vádolhatna; de szilárd meggyőződésem — minden elfogultság nélkül — az, hogy a magyar állami érdekek, a nemzet érdekeivel azonosak; ennek alapján igen erősen kívánom hangsúlyozni azt, hogy Gyulafehérvár és Nagy-Enyedtől egész Brassóig, északfelé Marosvásárhelyig, keletfelé Fogarasig s Fogarastól a határ széléig, délfelé Udvarhelyig, nincsen egyetlen egy életképes pont, a hol a magyar ember magát otthon találná stb. S most, midőn bezárom beszédemet, bocsánatot kérek, ha a t. ház türelmét talán túlságosan vettem igénybe: de szükséges volt első sorban a közigazgatási bizottság véleménye indokolásának alaptalanságát kimutatnom s reménylem, hogy ez irányban kétely nem maradott hátra. Ugy szerencsém volt bebizonyítani, hogy központi, kultúrai, flnanczialis tekintetekben, ugy magasabb államérdekek szempontjából is s igy minden irányban bebizonyítva: azt hiszem t. ház. hogy szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy az átalános érdekek összegének kérlelhetlen követelménye alapján, a tervezett KisKiiküllő megyének egyedüli alkalmas, czélszerü, természetes, sőt kikerülhetlen székhelye Erzsébetváros. Ajánlom indítványomat s kérem annak elfogadását. (Helyeslések.) Molnár Aladár jegyző: (felolvassa Dániel Márton indítványát.} Tisza Lajos: T. ház! (Halljuk] Halljukl) Én teljes bizalommal fordulok a t. házhoz a türelmet illetőleg, mert meg vagyok győződve, hogy akkor, midőn annak helyes eldöntéséről van szó, hogy egy törvényhatóságnak a székhelye hol legyen, a t. ház bizonyosan meg fog engem a kellő türelemmel ajándékozni. (Halljukl) Először is azon kérdés döntendő el : mi a kormánynak czélja ós mi volt a törvényhozásnak czélja ezen törvény megalkotásával'? Mert ha a czél az, egy kis városnak, a melyben ugy látszik, önmagában nincs meg a kellő elem a további felvirágoztatásra, egy ily kis városnak egy egész megye közönségének érdeke alárendelésével mesterkélten bizonyos jelentőséget kölcsönözni: akkor teljesen igaza van az, előttem szólottnak. De azon esetben, ha a czél az, intézkedéseket tenni, de csakis azon határig, a meddig múlhatatlanul szükség van arra nézve, hogy a közigazgatásnak fennálló akadályai elhárittassanak, hogy az egyes polgároknak az önkormányzat által reájok rótt kötelezettség teljesítése lehetővé tétessék: akkor engedelmet kérek, az előttem szólottnak már nincs igaza. Eltérek az előttem szóiottói annyiban is, hogy ő azt állította, miszerint átalában ezen kérdéseket az elméleti téren vitatni nem lehet: itt nem elvekből kell kiindulni, hanem itt egyszerűen constatálni kell a tényeket. Én azt hiszem t. ház, hogy minden fontos intézkedésnek alapját mégis csak bizonyos elveknek kell megvetni és tapasztaltam is a legközezelebbi viták közepette is, hogy ugy a ház, mint a t. belügyminister ur többször hangsúlyozott elveket, hangsúlyozta különösen azt, hogy számolni kell a történelmi múlttal, számolni kell a létező viszonyokkal. En részemről t. ház, ezen elvekben szintén osztozom ós meg vagyok győződve, hogyha átalában az okszerű, a józan tőrvényhozásnak feladata a fennállón mindig csak ott és annyiban változtatni, a mennyiben ezt vagy az állam érdeke követeli, vagy azok érdeke követeli, kiket azon intézmények legközelebb érintenek : ugy nagyon is szem előtt kell ezen elvet tartani Magyarországon, ott, a hol mostoha multunk ós annak következtébeni elmaradottságunk folytán különben is elkerülhetlenül mindig oly viszonvokba jutunk, me-