Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116
110. országos ülés márcztns 2. 1876. 63 totta a t. ház előtt, — ő a fősúlyt fektet. Azon 1. §-ra kívánta tehát alapítani a jelenleg előterjesztett törvényjavaslatát. Igen kényes lenne helyzetem, ha én oda lennek utalva, hogy a ministerelnök ur átalánosan ismert fényes dialektikájával megmérkőzzem ; nem is teszem ; mindamellett föntartom állításomat, hogy ezen kérdésben a törvény határozottan azt rendeli, hogy a kormány az 1843. törvényczikk 10 — 11. §§-aít hajtsa végre; nem pedig ezen törvénynek 1. §-ára alapítsa törvényjavaslatát. Elismerem, hogy igen . kényelmes lenne most az 1. §-ban kimondott átalános elvre fektetni ezen törvény rendelkezéseit: mert azon §-ban csakugyan átalános elv van kimondva, mely később aztán szükebben-tágabban igy és amúgy magyaráztatik, a hogy épen a fönforgó körülmények és a hatalmon lévőknek akarata azt kívánja. (Fölkiálltáwk: Eláll, Zaj.) Elnök: Kívánatos ugyan, hogy haladjon a tanácskozás ; de a szólót ki kell hallgatni. Kapp Gusztáv: T. ház! Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezen állításomat t. i. az, hogy ezen törvényjavaslatnak a 43-iki törvény 10. §-ának kellett volna alapul szolgálni, hogy azt nem az ón érveléseimmel, hanem ismét szentesitett törvénynyel, később keletkezett törvénynyel bebizonyítsam. T. i. az 1870. XLli. t.-cz. a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló t.-cz. 88. §ban tisztán és szabatosan ki van mondva: A Királyföld rendezéséről az 1868. évi 43. t.-cz. 10. §-a rendelete folytán külön törvény intézkedik. Ezzel t. ház, azt hiszem, bebizonyítottam állításomat, hogy a törvény rendeli, hogy az 1868beli törvény nem az 1. §-át vegye alapul, hanem a 10. §-át. De a t. ministerelnök ur méltóztatott még mást is mondani első fölszólalásában, t. i. -azt,, hogy létező törvényt módosítani, megváltoztatni akarni nem annyit tesz, mint a törvénynek nem engedelmeskedni, mint a törvényt megszegni. T. ház! Teljesen elismerem, igaza van a t. ministerelnök urnák ; de szerintem itt nem egészen ugy áll a dolog. Hogy ha a t. ministerelnök ur azon véleményben lett volna, hogy azon törvény, mely 1868-ban ez irányban hozatott, mely szabatosan körülírja, minő módon rendezendő légyen a Királyföld, hogy az ma keresztül ne vitessék, végre ne hajtassák, hanem (Eláll! eláll! Zaj!) Elnök: T. ház! Bocsánatot kérek, nem lehet a szólót beszédében gátolni. Kívánatos ugyan, hogy a tárgyalás előrehaladjon, de ha a t képviselő ur beszédét folytatni kívánja: ugy meg kell őt hallgatni. Kapp Gusztáv: Azt mondom, hogyha a t. minister ur azon véleményben vala, hogy azon 1868. XLIII. törvényezikk 10. §-át meg kell változtatni, ezen okból vagy más okból, nem vitatom, meg kell változtatni, nem keresztülvinni: akkor felfogásom szerint nem lehetett volna ezen törvényjavaslatot ily indokolással a- ház elébe terjeszteni. Mert eltekintve attól, hogy a t. minister ur törvényjavaslatának indokolásában igenis hivatkozik főleg az 1868. XLIII. törvényezikk 1-ső §-ra; de hivatkozik egyúttal azon törvényezikk 10. ós 11. §-ára, valamint az 1870. XLIÍ. törvényezikk 88. §-ára is. Tehát ugy tünteti fel a dolgot, mintha ma ugyanazon törvény rendeletének kívánna eleget tenni; mintha azon törvény rendelete folytán terjesztette volna be ezt a törvényjavaslatot. Hogy ez nem áll; azt igyekeztem bebizonyítani a törvénynyel, melyet betüszerint felolvastam és a mely nézetem szerint bizonyítja, hogy ezen törvény nem kifolyása, nem keresztülvitele azon 1868. XLIII. törvényezikk 10. §-ának. De megváltoztatni igenis lehet. Elismerem, hogy az országgyűlés hatalmában mindig áll egy törvényt, melyet alkotott, ismét megváltoztatni : azt tagadni egyátalán nem lehet. De hogy ezen eljárást, melyet itt akarnak alkalmazni, mindazok után, a miket e részben t. elvbarátaim felhoztak, igazságos, méltányos lenne : azt soha, de soha nem fogom elismerni. A törvényhozás souverain hatalmával szemben az én felfogásom szerint kell hogy legyen valami, a mi ezen hatalmat korlátozza: t. i. a létező jog. Általában el van ismerve, hogy minden államban léteznek jogviszonyok, melyeket a parlamenti többség által nem lehet megváltoztatni; nem én mondom, hanem Magyarország képviselőháza monda 1861-ben: „számtalan oly jogviszony létezik mind a köz-, mind a magán-jog körében, mely az egyikmásik félnek alkalmatlan ; de ha minden ily jogviszonyt fel lehetne forgatni, mert az egyik félnek érdekei annak megváltoztatását kívánják, kivált ha fel lehetne forgatni oly képen, hogy az egyik fél tartsa meg, a mire magát kötelezte, a másik pedig ne teljesítse a kikötött feltételekot, mert azok neki terhesek : ugy sem a törvény, sem a szerződének nem nyújtanának biztosítást, hanem egyedül az erő volna a jognak mértéke''. Azt tartom, hogy ez nem veszt igazságából ós erejéből semmit, a midőn azt én hozom fel. Az általain benyújtott indítvány nem czéloz egyébre, mint, hogy méltóztassék a t. ház azon törvényt, melyet Magyarország törvényhozása alkotott 1868ban s a melyben szabatosan elrendelte, hogy minő módon rendeztessék és oldassák meg a Királyföld kérdése : érvényben tartsa, annak a kormánynyal szemben is szerezzen érvényt. (Nagy zaj. Eláll! Eláll!) Elnök: A t. képviselő ur folytatni fogja beszédét ; de arra kértem őt, hogy azt méltóztassék folytatni. (Derültség).
