Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-116

64 116. országos ülés imírezius 24. 1S76. Kapp Gusztáv: T. ház! Befejezem beszédemet. {Élénk helyeslés.) Tekintettel arra, hogy mily fontossággal és horderővel bir e törvényjavaslat, ki kell nyilatkoztatnom, hogy mi részünkről ezen törvényjavaslathoz sem beleegyezésünkkel, sem megnyugvásunk kijelentésével nem járulhatunk; mert ha ezt tennők : hűtlenek volnánk a törvényhez, hazánkhoz, népünkhöz és önlelkiismeretünkk-öz s azért a törvényjavaslat részletes tárgyalásában nem is fogunk résztvenni. Méltóztassanak ugy határozni, a mint a t. háznak meggyőződése, igazságszeretete és méltányossága magával, hozza. Csak egyre méltóztassanak figyelemmel lenni és ez az, hogy: justitia est regnorum fundamentum. Ajánlom a t. háznak külön javaslatomat. (Zaj. Ellenmondás a középen és a szélsőbalon, helyeslés a szélsőjobbon). Tisza Kálmán ministerelnök és beliigyminister: T. képviselőház ! (Halljuk! Hdljukl) Minden kitelhető módon kímélni kívánom a t. háznak — nem lehet tagadni — az utóbbi napokban minden módon próbára tett türelmét és azért csak a legszükségesebbekre fogok szorítkozni. (Halljuk!) A mi az előttem szólott t. képviselő urnák utóbbi nyilatkozatát illeti, hogy ők mit legyenek teendők: az iránt számoljanak lelkíismeretökkel. Az ő rajok tartozik. De hogy részt venni egy törvényhozás tanácskozásaiban, és hogy megnyugodni akkor, ha valamely javaslatból törvény lesz, annyit tenne, mint hűtlennek lenni a törvényhez : annak, nem akarok más magyarázatot keresni, de értelme per absolute nincsen. (Ugy van]) A mi azt illeti, hogy mi van a parlamenti hatalom felett: azt a t. képviselő ur nem helyesen értelmezte. A parlamenti hatalom fölött nincsen az egyes szempontjából tekinthető jog; a parlament hatalma fölött csak az átalános örök igazság van. (Elénk helyeslés). Mert különben —tessék megbocsátani — a magyar nemes-embernek joga is jog volt; a jus gladii is jog volt, melylyel egyes uradalmak éltek hajdanában és mégis azért épen a szent igazság érdekében el lett azon jog törölve. (Elénk helyeslés). És igy kell tenni minden joggal, mely nem az átalánosságnak nem az igazságnak kedvez ; (Helyeslés.) hanem, mely már csak oda sülyedt, hogy egyeseknek csak vesszőparipája legyen és pedig a nagy közönségnek, az összeségnek kárára. (Élénk helyeslés). De meg kell jegyeznem, hogy a t. képviselő urakkal vitatkozni, argumentálni igen bajos, majdnem fölösleges. Csakis egy pár dologra fogok reflektálni, csakis azokat érintvén meg, melyek bebizonyítják, hogy velők argumentálni fölösleges. Mert ugyan kérdem : lehet-e argumentálni olyanokkal, kik, midőn most a szőnyegen levő törvényjavaslatról a Király földnek a magyar állam egy részének az összálíamhoz való viszonyáról beszélnek, analógiájukat azokból veszik, a miket a magyar törvényhozás az összes magyar állam viszonyainak szempontjából, szemben egy másik állammal felhozott'? Ez olyan, vagy készakarva tett, vagy tévedésen alapuló összetévesztése a helyzetnek, hogy azzal, a ki ehhez ragaszkodik: az alkotmány , terén vitatkozni, elveszett fáradság. (Elénk helyeslés). De hogy is lehessen velők vitatkozni akkor, midőn ma egy t. képviselő ur felállította többek közt azt a tételt, hogy a jog és a kiváltság egyenlő. Olvassa el kérem, az általam igen nagyra becsült valódi tudományos német nemzet kebelében megjelent nagy számú könyveket és meg fogja látni, hogy azok, a kik valóban culturemberek: a jogot és a privilégiumot nem szokták összetéveszteni. (Derültség). De még egyet mondott a nagy tudományú képviselő ur. (Átalános derültség). Az analógiát ismét a mostani helyzetre alkalmazza s azon általam előbb jelzett helyzetről beszélvén, azt mondja, hogy a mint a királjmak nem szabad egyoldalulag eltörölni a törvényeket és jogokat: ugy nem szabad a törvényhozásnak sem egyoldalulag eltörölni. Megint nagyon bajos vitatkozni, ha valaki azt hiszi, hogy egyfelől áll a király, másfelől a törvényhozás. Alkotmányos fogalmak szerint a törvényhozásnak a király egyik legfőbb kiegészítő része; tehát a törvényhozás vele szembe semmi körülmények közt sem állitható. Panaszkodik a képviselő ur, hogy a sajtó mindent megtett, hogy a magyarországi többi német lakosok elidegenittessenek a királyföldi németektől. Igazsága van, a sajtónak egy része erre mindent megtett ; hanem ezen sajtó volt az erdélyi királyföldi sajtónak azon része, mely hazafiatían tanokat hirdetvén, Magyarország hazafias németajkú lakóiban ellenszenvet ébresztett iránta. (Igaz! Ugy van !) A képviselő ur hangoztatja a hazafiságot és azután mégis szemben a történelmi igazsággal, azt mondja a szepességi szászokról — szemben a történelmi igazsággal azért, mert igen jól tudjuk, hogy szepességi szászok, nem hogy a Lengyelországnak történt elzálogosittatásnak köszönnék jólétüket, de hogy mennyire vágytak ki azon elzálogosittatásból ós mind azelőtt, mind azután mindig a magyar hazának, melynek keblében jól érezték magukat, leghűbb fiaihoz tartoztak — és mégis azt állítja ő felőlük, hogy azok hogy prosperálni tudtak, annak köszönhetik, mert zálogba voltak vetve Lengyelországnak. Már az oly hazafiságot, mely a történeti igazsággal is szembe száll, csak azért, hogy saját hazáját piszkolhassa.