Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-116

G2 l]C. országos Ulís márczius 24. 1S76. időkben, igenis privilégiumokra; mert akkor átaljában az egész országban feudális viszony létezett egyes-egyedül, azon szászok által lakott területén kívül. Megmagyarázásul annak, hogy minő helyzetben voltak, méltóztassanak nekem megengedni, hogy erre nézve is egy idézetet olvassak fel. 1521-ben II. Lajos következő levéllel hivta meg az országgyűlésbe és illetőleg hivta fel a kövei-választásra : „Cum autem vos quoque sitis membrum hujus regni Hungáriáé, fidelitate vestrae harum serié firmissime mandamus, ut ad dictum festum Elisabethae proximum oratores vestros . . . ad paedietum convcntum Budáin et Majestatem vestram mittere cum pleno mandato debeatis, ut cum illis et aliis fratribus nostris de ratione defensionis regnorum nostrorum ut vestrum omnium tractare, consultare ac concludere possimus." Talán érdekes lesz még az előbbi indokból származó ilyen meghívót is felolvasni, a mely egyenesen Magyarország rendéi által intéztetett az erdélyi szászokhoz. E meghívó nagyon megmagyarázza, megvilágítja az akkori viszonyokat és körülményeket. 1454-ben a következőleg írtak: „Eafael arehiepiseopus, Andreas Episcopus Quin-, que ecclesiensis, Joannes de Hunyad, Coines perpetuus Bistriciensis et eapitaneus regni Ungariae generális, Ladislaus de Gara

; ejusdem regni Palatínus, Nieolaus de Újlak, Vajvoda Transiívanicnsis et Joannes de Korogh, Banus Maehoviensis, ceterique Praelati, Barones et Nobiles hujus regni Ungariae, nunc in Varadino Petri congregati, providis et circumspectis universis et singulis Saxonibus septem Sedium Saxonicalium partium Transilvanaruin salutem et ámicitiam debito cum honore. Fraternitates vestras hortamur, requirimus et quantum possumus. rogamus, quatenus juxta mandátum et literas praefati Dornini nostri Eegis quatuor ex vobis, et quot ultra volueritis ad praetactum diem Budám cum pleno mandato mittere velitis, ut cum illis et aliis fratribus nostris congregandis de facto praetacti exercitus tractare et concludere valeamus." Miért történt ez, t. ház? Hogy a mi őseink azon időben ily helyzetet foglaltak el Magyarországon, privilégiumokat kaptak. Ezen privilégiumok egyébiránt a jogviszonyok fejlődése folytán más formát, alapot öltöttek a későbbi időben, át lettek változtatva egy részt az alkotmányos törvények formájába, másrészt nem, a mint nekünk ellenvetésképen felhozatott, nemzetközi szerződésben, hanem igenis állami szerződésekben, t. i. oly szerződésekben, a melyeket maga az állam kötött, például a habsburgi házzal akkor, midőn a felséges ház Erdélyben az uralkodást és országlást átvette, azon államszerződésekben nyertek biztosítást azon egyéb jogok, melyeket a szászok azon perétől kezdve, hogy az országba be lettek hiva, élveztek, az átalános jogegyenlőségre nézve legyen szabad igen röviden egyet megjegyezni. Beszéltek az urak itt mindenféle zsarnokságról, elnyomásról azon szegény népet illetőleg,, a mely a Királyföldön lakik, a mely fölött csak egy bizonyos kiváltságos osztály uralkodik. Bocsánatot kérek t. ház, ez a valósággal tökéletesen ellenkezik. Igen jól tudják azon urak, a kik átalában valaha a Királyföldet személyesen is látták, de tudja főleg igen jól az igen t. báró Kemény Gábor képviselő ur, a kinek még hivatalos tudomással is kell bírni arról, hogy minő módon lehet a Királyföldön a polgári jogokat élvezni. Hát méltóztassék nekem megmondani: hol van egyetlen egy akadály bármelyik nemzetiségű polgárra nézve, a ki a Királyföldön lakik, hogy uiívanazon föltétel alatt, a mely alatt a szász nép fiai élvezik egyik vagy másik polgári és politikai jogot akár a községi, akár a törvényhatósági, akár az országgyűlési képviselőválasztás- vagy bármely más jogélvezetnél, hol van egyetlen egy akadály arra, hogy a Királyföldönlakó bármely nemzetiségű polgár: tegyen az szász, román vagy magyar, a mi eltiltja attól, hogy azon jogokban ugyanoly módon részesüljön, azokat egyformán élvezve, ugy mint a szász? Nem létezik; merőben tagadom azt; nem is fogja azt bebizonyitani senki. A törvényhatósági testületekben vannak minden nemzetiségű polgárok képviselve és mindezen testületekben ugy a törvényhatósági gyűlésekben, valamint magában a szász nemzeti eg}

T

etem gyűlésében minden tag a saját anyanyelvét használja : ha román románul, ha magyar magyarul, ha szász németül beszél minden akadály nélkül. Igen jól tudja épen a t. képviselő ur, hogy a Királyföldön az ottlevő törvényhatóságoknak egy részében, például a románok oly többségben vannak, hogy magák intéznek minden dolgot; inig a szászok oly roppant minoritásban vannak, hogy mindig leszavaztatnak. Ezt a kisebbségnek tűrni kell, ép ugy, mint tűrni kell a románokés magyaroknak, ott, hol a szászok többségben vannak. Azon állítás tehát, hogy a Királyföldön nem volna jogegyenlőség, melyet bármely honpolgár egyformán élvezhet: nem való. Méltóztassanak megengedni, hogy most szorosan előterjesztett indítványomhoz térjek és öszszefoglaljam azt, mi a quid juris kérdést illeti. Első felszólalásom alkalmával, midőn indítvány ómat beterjesztettem, azt állítottam, hogy a Királyföld rendezésére nézve a kiindulási pont nem lehet más, mint a magyar országgyűlés által alkotott 1868. évi XLIII. t.-cz. 10. és 11. §-a. Ennek ellenében, méltóztatott a t. ministerelnök ur hivatkozni azon törvénynek első §-ára, melyre ő, — nemcsak ugy látszik, de bebizonyi-