Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116
50 116. országos illés miírczius 24. 1876. különben egyre megy. Ha ez nem volna így, hogyan említhetne maga a magyar törvényhozás által hozott 1868. év 43. törvényczikk szerződéseken alapuló jogokat. Ity jogot eltörölni, ily szerződést felbontani egyoldalulag nem lehet érvényesen. A mint nem teheti az államhatalom egyik tényezője, a korona: ugy nem teheti másik tényezője sem, a törvényhozás. De a világon semmi sem birván örök tartammal , természetesen megváltoztatható minden szerződés a szerződő felek közös egyetértésével. Ily közös egyetértésen, korona és törvényhozás között alapszik az 1867. évi kiegyezés. És még a korona és törvényhozás is, bizonyos esetekben csak az osztrák örökös tartományok törvényhozásának hozzájárulásával .változtathatják meg az ország^ sarkalatos törvényeit. Ep ugy a Királyföld szervezetére és a szász nemzeti egyetem jogkörének megváltoztatására nézve jogerejü alkotmányos megállapodás, a törvény világos rendelete szerint is, csak a szász nemzet képviseletének hozzájárulásával, illetőleg meghallgatásával és erre való tekintettel jöhet létre. És erre a szászok mindenesetre ép oly hajlandók lesznek, mint volt a politikai magyar nemzet 1867-ben. • Azt mondják, hogy azon arrogálása a souverain törvényhozási hatalom egy bizonyos igen apró részének: anomália. Nem vitatom. De ez az Erdélyivel való uniónak egyik feltétele. Annak idejében ezen anomális feltétel elfogadtatott, annak megtartása megígértetett. De minden kétségen kívül az illetők meghallgatása megígértetett. És én azt hiszem, hogy nem csak egyesek, hanem államok is kötelesek Ígéreteiket megtartani, még akkor is : ha azok megtartása nem könnyű, "vagy nem kedves. Abban, vajon a fejedelem vállal kötelezettséget az egész nemzet irányában, vagy az^ állam vállal az ország lakosságának egyik része irányában, nem látok nagy különbséget. És ha az osztrák professort, a ki, nem tudom meggyőződésből vagy az akkori hatalom kedvéért ezen jogfolytonosságot könyvben, a tudományosság leple alatt megtagadta az egész magyar nemzettől, Lustkandlnak hívják, a magyar ministerelnököt pedig, a ki, nem tudom az ügy nem teljes ismerete alapjának, vagy ilyen ismeret daczára, egy kedvencz eszméjének, a famosus közigazgatási bizottságnak uniformis keresztülvihétóse kedvéért, a hatalom teljes birtokában, a törvényesség külső formáinak szemérmes megtartása mellett, a jogfolytonosságot a magyar állam polgárainak egy részétől megtagadja, Tisza Kálmánnak hívják: a különbség, a neveken kívül, a kettőnek eljárása közt csak az, hogy az utóbbinak felelőssége a kortársai, valamint a történelemitélőszéke előtt sokkal súlyosabb. Hazánk arany korszakából fenmaradt a közmondás egy királyunkról, a ki mellesleg mondva azt irta a szászoknak : urbibus et viliig egregiis regmim nostrum non solum ampliastis sed etiam decorastis magnifice , — Meghalt Mátyás király, nincs többé igazság. Egy pár hete, hogy eltemettük a haza bölcsét, a jogfolytonosság bajnokát, a kinek örökségét átvette előbbi politikai ellenfele, Tisza Kálmán ministerelnök ur. De csak cum beneficio inventarii vette át. Mert ha Deák Ferencz még élne és még ott ülne helyén, közel a ministerelnöki székhez: nem mondom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nem látott volna világot; de nem hiszem, hogy akkor rábírná valaki a tisztelt házat annak elfogadására; azt pedig tudom, hogy Deák Ferencz nem szavazott volna rá. Mert a mint ő védelmezte az összes nemzet jogait, tisztelte mindenkinek . a jogát: ugy hiszem, képes lett volna megmagyarázni, mikor egyértelmű a jog az úgynevezett privilégiummal. Hogyan gondolkozott különben Deák Ferencz kétoldalú szerződések felől: mutatja az 1861. évi Julius 6-ról kelt feliratnak következő tótele: Az akkép szabad egyezkedés mellett kötött kétoldalú alapszerződés (a sanetio pragmatica) teljes erejében ós minden föltételével együtt életbe lépett, minden azután következett koronás királyok által megtartatott, az abban foglalt biztositások ujabban ós részletesebben ismételtettek, s a jogszerűen kötött szerződóst jogszerű gyakorlat szentesitette. Lehet-e most azon szerződést egyoldalulag megszegni és a nemzettől követelni azon kötelességet, mi abban foglaltatik; de a kötelezettség föltóteleit mellőzni, vagy hiányosan és csak némely részben teljesíteni ? A sanetio pragmaíicához hasonló szerződós az Erdélylyel való unió. Fiat applicatio. Azonban meghalt Deák, nem létezik többé Deák-párt, létezik szabadelvű párt, létezik Tisza ministerinm ós előttünk fekszik ilyen törvényjavaslat a Királyföldről, illetőleg annak megsemmisítéséről. A törvényjavaslat indokolása nem is foglalkozik annyira a quid juris, hanem inkább a cpiid consilii oldalával az ügynek. Mint a jó közigazgatás követelménye állíttatik oda a Királyföld fogalom megszűntének e törvény általi előkészítése. Bizony jobb közigazgatás után sóvárog a nemzet, mint a mily a megyei szervezet dódelgetéso mellett lehetséges. De a területi darabosság megszüntetése a jó közigazgatásnak nem főtényezője; és az igen tisztelt eddigi helügyminister urak talán csak nem fogják tagadni, hogy épen a Királyföldön a közigazgatás a jobbak közé tartozott eddig is , hogy ezen szétszaggatott területeken az adók pontosan folytak be, a védkötelesség elől kevesen vonták ki magukat,- kevés büncselekvények lettek elkövetve. És hogy a szászoknak a zsarnoksága is kellő világosságba
