Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-116
116. országos ülés miirezius 24.1876. 49 szükségesség vagy máskép íotörvény, melyet az állam jóléte követel. Ismeretes mindnyájunk előtt a salus rei publicae suprema les csto. Elismerem, íogy ezzel sok visszaélés történt, kivált a rend ürügye alatt a szabadság ellen; ele uraim, in altima analisi ez az államra nézve kikerülhetlen átalánosságban, kikerülhetlen ezen concret esetben is. Átalánosságban kikerülhetlen, ha az állam oly helyzetbe jut, hogy nem tudja máskép a veszedelmet elháritni, megszegi a törvényt és ez akkor nem csak joga, hanem kötelessége is; mert — a mint már egyszer e helyen mondottam — az önfentartás ösztöne erősebb a törvénynél, vagyis inkább az a törvény fölött áll. De kikerülhetlen ezen tétel igénybevétele e concrét esetben is. Ha egy testület egy államban, bármely törvény és kiváltság által, oly kivételes helyzetet követel magának, hogy ezáltal a helyes kormányzás lehetetlen: ezen kiváltságot el kell törülni. Uraim, vajon jogos-e, másrészről megengedhető-e, hogy körülbelül 150,000 ember testületének több joga legyen, mint 16 millió ember testületének? Több joga legyen azon 150,000 ember testületének, mely — meg kell vallani — az állammal szemben többnyire ellentétes nézetben van; azon testületnek, mely, midőn az állam élethalál harezott vivott, az ellenség sorai közt volt? En a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom Steinacker Ödön: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásánál nem titkolhatom el abbeli sajnálkozásomat, hogy felszólalásom alig fog menekülhetni a pro domo jelleg látszatától. Mert ha nem-szász létemre, semmiféle pártfegyelemnek alá nem vetve, tiszta tárgyilagos meggyőződésből kijelentem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot el nem fogadom: az önálló gondolkozás és független cselekvés ezen nyilvánulását nem fogják érteni, vagy csak a választókerületemre való tekintetemnek tulajdonítani különösen azok,— s azok száma igen nagy — a kik semmi áron nem mernek küzdeni az ellen, a mit áramlatnak neveznek. Ez azonban soha sem s igy most sem fog visszatartani attól, hogy annak,, a mit helyesnek vagy helytelennek tartok, nyíltan lelkiismeretes kifejezést ne adjak. De biztosithatom a tisztelt házat, hogy ha sérelemnek tartom is a törvényjavaslatot, tárgyalásánál a legcsekélyebb foka a szenvedélyességnék, mint az egyik vagy másik szász képviselőtársamnak, szerintem indokolatlanul, talán csak egy vagy másik nem szerencsésen választott kifejezés miatt szemére, vettetett, bennem nem létezik- Higgadt, objectiv felszólalásom azért talán higgadt meghallgatásra számithat ! KÉPV. EL NAPLÓ 1875-78. VI. KÖTET. Tisztelt ház! Több királyföldi képviselőtársam már kimerítően adta elő a tényállást, melynélfogva a belügyminister ur által előterjesztett törvényjavaslatot létező alaptörvényekbe ütközőnek találják. Az ügy történelmi, politikai és jogi oldala eléggé világos lehet már azok előtt, a kik az ügygyei elfogulatlanul megismerkedni szándékoztak és azt sine ira et studio megítélni akarják. De nem csak a királyok szerencsétlensége — a mint a porosz királynak szemébe mondta egy bátor népképviselő. — hogy az igazságot gyakran nem akarják meghallgatni; voltak és vannak esetek, a midőn testületek is azon hangulatban vannak, mely a királyok szerencsétlensége. Valóban a Danaidák hordójába merítene, a ki ily esetekben a felhozott érveket és törvényekre való hivatkozásokat még szaporítani akarná. Nem is akarom ilyesmivel fárasztani a tisztelt ház türelmét. Csak arra kell utalnom, hogy vannak, ugy látszik, dolgok, melyek másoknak, mint az érdekelteknek, igen nehezen érthetők. Emlékezem azon időre, midőn külföldön a GO-as évek kezdetén" nem bírták megérteni és én, ha alkalmain volt hazám viszonyait másoknak megmagyarázni, nem bírtam megértetni senkivel, hogy miért nem akarnak a magyarok a reichsrátba menni. Hiába beszéltem én alkotmányról, melyhez ragaszkodni kell minden körülmények között, törvényekről, melyektől el nem térni a politikai következetesség parancsolja. Azt mondta akkor a világ: Hisz ezek régi dolgok, az ausztriai állam érdekeivel ellenkezik, ezen túlhaladott álláspontot respectálni. Szó sem lehet arról, hogy a magyarok, a kiknek az alkotmányosság, a parlamentalismus tere, — ha Bécsben is — megnyílt, Extrawurst-ot kapjanak, hogy bármiben máskép kormányoztassanak mint a monarchia többi népei. Hogy ilyenekre magyar álláspontról mit felelhettem: nem nehéz sejteni. Hogy mind ennek — Sadowa után — mi lett a vége: azt tudjuk, tudniillik status cum statuf Midőn most itt Magyarországon a Királyföld viszonyairól, különösen pedig ezen törvényjavaslatról hallok, beszélni: 15 évvel ifjabbnak érzem magamat, mert ugyanazon okoskodást, ugyanazon érveket, ugyanazon élezeket, ugyanazon hivatkozásokat állami követelményekre, opportunitásra, hatalomra hallom, melyeket hallottam akkor. Jól tudom, hogy minden hasonlat, sántikál. Azt mondják nekem : Ja Bauer, das ist ganz was and'res. De gyakran mégis licet parva componere magnis. Constatálni kívánom, hogy a jogfolytonosság elve csak annyit ér, a midőn a gyönge szász nemzet él vele a magyar állam irányában, mint a midőn azt a magyarok az összbirodalom ellenében érvényesíttették. Ott ép ugy, mint itt szerződésen alapszik a jog; vagy ha tetszik, kiváltság, a mi 7
