Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-115
115 országos Illés márczíus 23. 1876 37 Azonban t. képviselőház, kutassák a történelmet, kérdezzék meg az illetőket, s azt fogják megtudni, hogy ezeknek bár politikai jogegyenlőségük nem volt s nem lehetett: mégis olyan nagy előnyben részesültek, milyen előnyben nem részesült akkor ez egész hazában jobbágy vagy úrbéres, t. i. magánjogi viszonyaik ugyanazon jogelvek szerint rendeztettek, mint a Kiralyföld lakosaié. így történt, t. ház, hogy akár merre tekintenek Erdélyben, megnézik a román községeket: bizonyára a legszebbeket és leggazdagabbakat a király föld ön fogják találni A királyföldi városokban fogják találni a leggazdagabb román kereskedőket és hogy nem rósz helyzetben voltak: azt bizonyítja az is, hogy képesek voltak a királyföld egy részében, t. i. Brassó városában egy oly fényes főgymnasiumot felállítani és felszerelni, mint a hogy tették. Tehát a jogegyenlőség iránt — gondolom - tévedésben volt az igen t. ministerelnök ur. Azonban van még egy, a mit mondott és a mire szeretnék válaszolni. Azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy a szász nemzet fenn fogja tartani magát, csak a eliquenek, az egyesekből álló cliquenek kívánja ő a halálát. Engedelmet kérek, én elismerem, hogy igenis voltak egyesek, a legrégibb idők óta voltak és hála istennek a mai napon is vannak, a kik nemcsak a vész idejében készek voltak a vészszel szemben állani; hanem békességes napokban is készek voltak gyámolítani munkájukkal és gondjukkal azon instiíutiót, melynek védelmére szálkáik mi is ma. Ezek alkalmasint s rendesen ugy szokott lenni, csak egyesek voltak, a nagy összeség azt nem tehette; mindenütt is ugy van az. És azonkívül legyen megemlítve, hogy az, mit emberi ész és munka teremtett: azt csak emberi gondozás tarthatja fönn, mert csak a burján nő vadon, magától. De t. ház, hogy azon intézmény, melynek védelmére keltünk, nem clique teremtménye: azt mutatja a hosszas évszázadokon keresztüli tartama. Mert a mit cliquek teremtenek és cliquek gondoskodnak: azt a minister urnák is lesz még alkalma tapasztalni, annak nincs ily hoszszn tartama. (Helyeslés a szászok padjairól.) A minister ur szives volt még azt is mondani, hogy szegénységi bizonyítványt állítana ki magának a szász nemzet: ha azt mondaná, hogy csupán ez az egy intézmény tartja fönn létét. Én elismerem, hogy a szász nemzet fiai, kik oly sok megpróbáltatáson és viszontagságon mentek keresztül, képesek lesznek a minister ur intézkedései életbeléptetése után is, ha t. i a t. ház azt meg fogná erősíteni: ezután is fenntartani lételöket; de súlyos csapás fogna érni t. ház, egy olv csapás, a mely kérdésessé teszi, hogy hoszszasan foghatna oly jó és nevezetes szolgálatokat tehetni a közhaza iránt, a mint tett eddig. De legyen szabad t. ház, ezt az eszmét megfordítani a minister úrral, az igen t. kérdővel szemben. Előre bocsátom, hogy az ország épsége előttem oly szent, mint bárki előtt e házban. De mégis t. ház, példálózni szabad. A minister ur is tette. A t. minister ur példálózott, azt mondván, hogy szegénységi bizonyítvány volna a szász nemzetre nézve, és hogyha akár fel is darabolják, mégis fenn nem fogja magát tarthatni továbbra is. Kérem a t. minister úrtól, ha hazánk azon óriási nagy nemzetek és hatalmak közt ezen a helyen lévén, beékelve ebbe a sajnos helyzetbe jutna valamikor, a mitől Isten őrizze, hogy egyiknek áldozatul esnék: egy ilyen hatalom hazánkkal hasonlókép bánnék, mint a minister ur ajánlja, hogy a Királyfölddel bánjanak: vájjon, kérdem t. ház, itt is csak a nemzetiséget felvéve és eltekintve az országos érdekről, — nem volna ez a magyar nemzetiségre nagy és súlyos csapás? De t. ház. itt bezárván a polémiát, átmegyek azon szempontra, melyet, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra való tekintettel fejtegetni, mai beszédein czéljának kitűztem czélját. T. barátaim és elvtársaim e pontokról gondolom kimerítően tárgyalták a „quid juris"-t. Én a „quid consilii" kérdésére megyek át, épen ez által mutatván meg, hogy Kemény Gábor báró ur által oly pointel felhozott három szóra, a melyeket Bausznern Guido t. barátom állítólag kihagyott volna az egészséges országlási elvre, én is súlyt fektetek Én továbbá , minthogy a „quid consilii" terére lépek: elismerem azt is, hogy lehetnek oly régi, bár fényes szolgálatokért kiérdemelt jogok, a melyek a jelen korban megmásíthatok és eltörölhetek. De mi az oka, hogy ép a mai korban látjuk mindinkább szaporodni a nélkül, hogy helyes alkalmazás mellett aggódnunk kellene? Az, t. ház, hogy fokozódott a belátás, mely képes megbírálni, hogy mi a fenntartható és egészséges a régi jogokból és hogy a fokozódott belátástól várni lehet, hogy, azt, a mit helyesnek, jónak és fenntarthatónak talál: ilyennek fel is fog ismerni. Mert túlbuzgónak kellene tartani azt, a ki mindazt, a mi törvényes alapon van és régi: el akarná törülni csak azért: mert régi és törvényes alapon áll. Mi annak tárgya, mit a t. minister ur törvényjavaslatával rendezni akar? Megnevezem. Főtárgya annak az, a mit mi kiválólag szivünkön hordunk, a minek védelmére, a mennyire tőlünk telik, kelünk: a községi autonómia és önkormányzat. Ezen alapszik az egész királyföldi alkotmány, ha így akarjuk nevezni. Azon községi autonómia,
