Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

402 141. országos ülés májas 29. 1876. Engedelmet kérek, azon t. képviselőtársamat, ki ezt először hozta fel, figyelmeztetem egy dologra, mit én, midőn ón voltam ellenzék, a legnagyobb serupulositással mindig megtettem, s ha a parla­menti események következtében megint az leszek, ismét meg fogok tenni, s ez: az, hogy minden esetben el kell olvasni azt, a miről az ember be­szél. {Derültség.) Még pedig nem felületesen kell elolvasni; hanem jól meggondolva, mi van benne. Ebben az 5. §-ban mi van? Azt mondja ezen szakasz: Az 1. §-ban megállapított területi beosz­tás alapján az egyes törvényhatóságok határait az érdekeltek meghallgatása után a belügyminister állapítja meg. E megállapításban intézkedhetik a határok közelében eső községeknek az 1. §-ban megálla­pított törvényhatóságok egyikéből a másikába át­tétele iránt is. Nos először tisztán megmutatja ez, hogy arról szól, hogy az egész országban senki sem tudja. hogy melyik megyéhez tartozik? hogy ennyiszer egyikhez, annyiszor másikhoz fog tartozni, per ab­solute benne nincs. Most határozottan oda van a kormánynak kívánt jogkör szorítva, hogy az 1. §-ban megemlített hatóságok határait tűzze ki a legpontosabban, ós az ezen határok mellett fekvő egyes községek iránt intézkedjék. Az egész ország­ban eszközleudő területi felforgatásról, a kerületek összevisza bontásáról tehát per absolute semmi néven nevezendő felhatalmazás benne nincs. Ez az egyik. A másik az, hogy még ezekre nézve is nem áll az, hogy a minister akarja meghatá­rozni : mi legyen a megyéknek határa, Mert hi­szen az 1. §. megmondja, minden megyére nézve. miből fog állani; s így itt csakis egyes, egé­szen a határon fekvő községekről lehet szó, s hogy ezzel oly borzasztó nagy meghatalmazás követeltetnék: én részemről nem látom. De vi­szont méltóztassanak megengedni, ennek szük­séges voltát érzem. Kivált hegyes vidékeken van­nak községek oly helyzetben, hogy arra, hogy meglehessen ítélni : vajon a szomszédhatóságok közül egyikhez, vagy másikhoz tartozzanak-e ? mind az ő meghallgatásuk, mind sokszor a hely­színén az ügy megvizsgálása szükséges. De azt mondhatná valaki, hogy ezt előre kel­lett volna bocsátani és azután itt proponálni az egyes községek beosztását. Ennek egy nehézsége van: melynél fogva ezt tenni nem lehetett. Mert míg a minister nem tudja, hogy e tör­vényhozás a határokat főbb vonalaiban miként állapítja meg: addig nem tudja, hogy mely közsé­geket vizsgálja meg, mert nem tudja, hogy melyik fog ily helyzetbe jönni. Ez csak akkor történhetik, mikor a törvényhozás a határokat főbb vona­laikban már megállapította. {Helyeslés a kö­zépen.) De az mondatik, mint említettem, — az ilyen kikerekitési láz miatt az administratiótól el­vesztik az emberek kedvöket. Egyet t. ház! szívesen concedálok. Ez az egy az, hogy az ezen szakaszban benn rejlő értelmet lehet és czélszerü lett volna, és czélszerü lesz tisztábban kifejezni az által, hogy megmondatik, hogy „a szükséges beczikkelyezósre nézve még ezen év folytán a minister beterjeszti a törvény­javaslatot." » Ez mondom az intentio, s nem volt, és nem lehetett egyéb. Tehát ennek beletételét részemről helyeslem, mint a mi ez irányban a kétséget el­oszlatja. Ha már most az kimondatik. mit — kijelen­tem előre is, — szívesen elfogadok, hogy ha majd azon ponthoz eljutunk: akkor azután kérdem, hogy kikerekitési láz, a közigaz orgánumok kedvvesztése, mikor fog inkább bekövetkezni ? Ak­kor-e, ha ezen meghatalmazásnál fogva lehetséges egy pár rövid hónap alatt az ügyet eliutézni és az uj közigazgatási szervezetet felállítani? vagy akkor, ha a miatt, hogy ez nem történhetik meg s a legjobb esetben is egy, vagy másfél esztendő telik el azzal, míg uj törvényjavaslat által az uj területi beosztást végre lehet hajtani ? Már pedig, ha azt méltóztatik kívánni, hogy ennek végrehaj­tása addig függőben maradjon, s ezen törvényja­vaslat adassék vissza a ministeriumnak, s a mi­nisterium azután vizsgálatok alapján terjesszen be uj javaslatot: — akkor azt hiszem, abban illusiót senki sem csinálhat magának, hogy a legvérme­sebb remények mellett is esztendő alatt ezen tör­vényjavaslat végrehajtható lesz. Tehát épen, a mivel ezen javaslatot vádolják, hogy izgalmakat szül, hogy a közigazgatási orgá­numok működését megzsibbasztja: épen egyenes, kétségtelen, okvetlen kifolyása lenne annak, ha azon indítványok, melyek benyujtattak, elfogad­tatnának. Én t. ház, ezek után be is zárom beszédemet s arra kérem a t. képviselőházat, hogy figyelmére méltatva azt, hogy mi mindennel áll ezen javaslat kapcsolatban; figyelmére méltatva azt, hogy eddig alkotott törvényeink nem hajthatók végre ezen ja­vaslat nélkül, vegyük akár melyiket — elsorol­hatnám mind, ós talán még egyszer el is soro­lom, — méltóztassanak azok, a kik helyeselték azelőtt a közigazgatási bizottságokra vonatkozó törvényjavaslatot, a kik helyeselték a szászföld ós szászegyetem rendezéséről szóló törvényjavaslatot, kik akarják, hogy a községi novella, hogy a fe­gyelmi eljárás módosítása életbe léphessen; kik akarják, hogy a tanügyi hatóságokról szóló,^ ép ugy, mint az adók kezeléséről és behajtásáról szóló törvények életbe léptethessenek: méltóztas­sanak ezen javaslatot, melyre nézve onnan is (a

Next

/
Thumbnails
Contents