Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-141
141. országos Ülés május 29. 1876. 403 szélső padokra mutat) kimondatott, hogy az pártkérdés, nem lehet elfogadni. Természetesen, a kik nem helyeslik mindazon törvényeket, kik azt tartják helyesnek, hogy az országgyűlésnek esztendei működése haszontalanná legyen, a kik kevesebb kárt látnak ebben (-Zaj a szélső baloldalon): azok méltóztassanak a törvényjavaslatot elvetni. (Hoszszan tartó zajos helyeslés a középen.) B. Orbán Balázs jegyző: Soós Gábor! (Hoszszan tartó nagy zaj.) Elnök: Csendességet kérek, az ülést folytatjuk. Soós Gábor: T. képviselőház! A szőnyegen forgó törvényjavaslatot én sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Nagy zaj.) Nem tekintem azt még jogosultnak arra, hogy az részletes tárgyalás alá vétessék. Ezen szerény nézetem támaszát találja azon ujabb időbeli világos értelmű s élő törvényben, mely a törvényhatóságok mindennemű jogainak — tehát a terület és szókhely iránti jogának — is szabadítását is megállapítja. Az 1790-iki törvényhozás a XXV. törvényben ekként nyilatkozik: „Üt distrietus Jazygum et Oumanorum — ac sex oppidorum hajdonicalium in suis legalibus juribus et privilegiis, libertatibus et immunitatibus — a divis hungariae regibus eoncessis et coníirmatis in perpetuum eonserventur. sua majestate sacratissima benigne annuente statútum est.'' Ezen törvény t. ház első tekintetre — ugy látszik, — hogy csak kizárólag a kunok, jászok és hajdú kerületek jogainak biztosítására szorítkozik; de ha bővebb vizsgálat alá vesszük, azonnal felfedezzük, hogy ezen törvény nem egyéb, mint az állam általi kiterjesztése az akkori törvényhatóságok mindennemű és forrású jogai biztositékának a hajdúkra, kunokra és jászokra. Hogy a dolog ekként áll: ez könnyen megérthető azon hasonlatból, a melyet ugyancsak az 1790-iki törvónyhoXXIX-ik törvényben tár szemünk elé, mely igy szól: „benigne eonsentiente sua majestate, status et ordines decreverunt districtibus Jazygum et Oumanorum— ac sex oppidorum hajdonicalium concedendum, ut binos ad diaetam nuncios distrietus Jazygum et Oumanorum — binos oppida hajdonicalia ablegare possint —sessionem, votumque habitirros." Már valamint ezen törvény által azon jogot ruházza által az állam a hajdúk, kunok ós jászokra, a melylyel akkor hazánkban minden törvényhatóság élt, tudniillik a két-két követ küldés jogát: ugy az előbb felolvasott törvényben is ép azon jogbiztositékot : ut eonserventur in perpetuum" adja meg a jászoknak és kunoknak, a mely jogbiztositék élvezetében tényleg egyenkint és külön minden törvényhatóság volt. Ez kilátszik abból is, hogy az 1790-iki országgyűlés egyik factorának, az alsó táblának ép a vármegyék küldöttei tették nagyobb részét és az az alsótábla joghozási iniciativával is birt; ha tehát a megyék még akkor nem birtak volna jogaiknak ezen biztositékával: „ut eonserventur in perpetuum in juribus suis": kétségkívül előbb gondoskodtak volna a maguk jogainak biztosításáról és védfalakkal ellátásáról. mint az akkor az országgyűlésen képviselve még nem volt jászkunok és hajdúk jogainak biztositékáról. Ezen jog biztosíték tehát „eonserventur in perpetuum in juribus suis" a kunoknak és hajdúknak nem kizárólagos jogbiztositéka, nemcsak ő velők közös, hanem közös az országnak minden hatóságaival, a mely törvényhatóságok ezen jogot szintúgy mint a hajdúk és jászkunok az országgyűlésétől vagyis az államtól nyerték a királyi felség jóváhagyása és szentesítése mellett. Ha ez igy áll, ebből egyenesen az következik t. ház, hogy az államnak teljességgel nincsen joga a törvényhatóságok jogai felett intézkedni, tehát nincsen a terület és a székhely iránti jog fölött se a törvényhatóságok ellenére és azok kihallgatása nélkül ; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert az állam méltóságával és az eskü szentségével nem lehet teljességgel összeegyeztetni, hogy a mely jogot az állam örökre biztosított a törvényhatóságoknak, azoktól azt elvegye. Érzik is minden érdeklett törvényhatóságok, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslattal ellenök jogtalanság szándékoltatik elkövettetni, — azért mint a felbolygatott méhkasok ugy zugnak mindenfelé és területeik és székhelyeikre vonatkozólag részint óvató lásokkal, részint javaslatokkal állanak elé és ezzel azt akarják a törvényhozásnak tudomására juttatni, hogy miután az állani őket, in perpetuum biztosította jogaikban: annak többé nincsen már független intézkedési joga, hanem valamint egyéb tekintetben, ugy a területre, a székhelyekre nézve is első szava van a kerületekben és törvényhatóságokban lakó népnek, azután a törvényhatóságoknak, a melyek a fölött, hogy miként történjék a terület kiigazítása, egyetértésre fognak jutni. Arra nézve mondom a döntő szó őket illeti és azután következik az, hogy az állam törvénnyel állapítsa meg azt. a mit ők közösen megállapítottak ; mert ellenkezőleg ha nem ugy történnék: az csak erőszakos tény lenne s mint lerázandó kedvező alkalom eljövetelével, miként a 11. József császár korabeliek — és azok, a melyek az 50-es években hordoztunk ; mert valamint a sir az olympus tetején is csak sir, ugy az erőszakos tény is csak erőszakossági tény az alkotmányosság bástyáiból is. (Halljukl) Á jelen törvényjavaslat, a mely tárgyalás alatt van, még eddig tudtommal legalább, nem volt a törvényhatóságokkal oly czélból hivatalosan közölve, hogv azok a kebelökben 51*
