Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

141. or«zágos Hl< zat addig, míg a házi adó be nem hozatik, nem lesz. (Helyeslés. Igazi ugy van!) A t. képviselő ur — sajnálom, hogy ennyit kell refiéctálnom egy napirenden nem levő tárgyra; de az elmondottak után erre kénytelen vagyok — a házi adót illetőleg felhozza azt is, hogy az nem lesz egyéb, mint ürügy az adó emelésre. Már t. ház, igen sokkal lehet vádolni csekély egyéniségemet is, a jelen kormányt is; de arról — csakugyan azt merem mondani, — nem lehet vádolni, hogy a mit szükségesnek tart, lett légyen az adóemelés : ürügy által, mellékes utón akarta volna elérni (Helyeslés. Igaz! a középen) ós nem mert volna szembe nézni az ebből származó bajokkal, a népszerűtlenséggel és nem merte volna azt egyenesen az országgyűléstől kérni. (Igaz ! a középen.) De hisz egyébiránt a házi adót nem a kormány fogja megállapítani. Megfogja állapítani a törvényhozás ós annyit bizzék önmagában és önmagukban t. képviselőtársam, hogy ha a kormány valamit mégis rejtett czim alatt, ürügyképen akarna ezen adó felemelésre felhasználni : fognak tudni ezen javaslattal szemben oly állást elfoglalni, hogy ezen ürügy rejtekéből kiugrattassék és mindenki felismerhesse és belássa, hogy csakugyan van-e benne adófelemelés vagy nincs? Én legalább bízom annyit a t. képviselő urak ügyességében, a kik nem, hogy ki nem tudnák ugratni a nyulat ott a hol van ; de sokszor kiugratják és utána futnak ott is, a hol nincs. (Élénk derültség.) A t. képviselő ur megtámadja a törvényjavaslatot azért is, mert a székhelyeket is megállapítja' holott a t. képviselő ur nézete szerint a székhelyek megállapítását a törvényhatóságokra magokra kellene bizni. Azt vagyok bátor erre megjegyezni először is, hogy a székhely mégis bizonyos fontossággal bir állami és közigazgatási szempontból is; de másodszor ott, a hol uj törvényhatóságok különböző részekből, vagy kettőből akár egy törvényhatóság alakittatik, ott csakugyan meg kell határozni a törvénynek a székhelyet. Mert hiszen ha meg nem határozná a törvény a székhelyet: ezen újra alakuló törvényhatóság azt sem tudná, hol jöjjön össze, és ezen esetben a kormányt kellene vele megbízni, ugy, hogy a t. képviselő ur azon argumentatiójának és azon kívánságának, hogy a szókhely a törvényben ne allapittassék meg: nézetem szerint csakis ott lehetne helye, a hol valamely törvényhatóság, habár a területi kikerekités által érintetik is, mégis egész lényegében megmarad; tehát megvan eddigi székhelye. Hogy a törvényhozás ily esetben ne intézkedjék a szókhelyről, azt lehetőnek tartom és ha ily helyen fogja proponálni akár a t. képviselő ur, akár más, hogy miután ezen vagy azon megye egészen megmaradt és a székhely is megvan, az meghagyassék: ahhoz én is kész leszek hozzájárulni. De azon megyékre nézve, melyek újra alakittatnak, ezt haKÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. VI. KÖTET s május 29. 1876. ^Q^ tározottan elfogadhatlannak tartom; mert, ismétlem, itt csakugyan a közérdek szempontjából az uj szókhelyeket a törvénynek kell meghatározni, mert e nélkül a megyének megalakítása is lehetetlenné válik. (Helyeslés a középen.) Arról is hallottam panaszkodni, hogy mindez nem egyéb, mint „zu Tiel regieren". Hogy ezért azok haragudjanak meg, ha volna is „zu viel regieren," — kik ujabban, mint ma is annyiszor történt, a mostani kormányzattal szemben a Bach korszakra hivatkoznak : ennek jogosultságát nem ismerem el. — Egyébiránt méltóztassanak meghinni, hogy Magyarországnak ha van még baja, pedig van elég: az részben épen abban rejlik, hogy nem „zu viel regieren," hanem még sok irányban ma sincs meg r a lehetőség, eleget kormányozni. (Ugy va.n! Élénk helyeslés a középen.) Nem szólok arról, hogy pressió-e, hivatkozni arra, hogy ha egy vagy más törvényjavaslat el nem fogadtatik : ennek mi lesz az eddig hozott törvényekkel szemben következése? Én t. ház, ebben látok annyi pressiót, a niennyi pressiója minden érvnek van ; látok jogosult pressiót és látok, ha ugy tetszik, érvelést; mert én legalább, — meglehet, hogy tévedek, — de csakugyan azon meggyőződósben vagyok . . . (Paczolay tninisteri székbe irt, Nagy derültség.) Még egy kis türelmet; nem sokára megeshetik. (Zajos derültség.) Mondom t. ház, meglehet, hogy tévedek; de én azt gondolom, és legalább saját magamra nézve ugy érzem, hogy midőn valamely törvényjavaslatnak elvetéséről vagy elfogadásáról van szó: nem lehet csak egy irányba nézni, nem lehet csak egy szempontot tekinteni, hanem a képviselői kötelesség okvetetlenül azt hozza magával, hogy annak minden irányban következései megfontoltassanak. Erre szolgáló figyelmeztetés pedig csupán, — és nem egyéb, a mit a t. előadó ur is tett, s a mit, megvallom, én is vakmerősködöm tenni, — figyelmeztetvén arra, hogy ezen törvényjavaslatnak elvetése folytán minő törvényeknek életbeléptetése válik lehetetlenné! és ez annyival kevésbé pressió, mert ezen figyelmeztetés talán némelyeket, a kik azon törvényeket nem szeretik, még inkább megerősít abban, hogy ezen törvényjavaslatot is elvessék. (Tetszés a középen.) De t. ház; nem akarván hosszasabban venni türelmét igénybe, (Halljuk! Halljuk!) még csak az 5. §-ra vonatkozó ellenvetésekre kívánok reflectálni. (Háljuk!) Az mondatott, hogy az 5. §. által a kormány valami rettenetes, valami borzasztó dolgot követ el; vét a parlamentalismus ellen, és ennek folytán előidéz egy borzasztó kikerekitési lázat az országban ; elvesztik kedvöket a munkától a közigazgatási közegek, mert senki sem fogja tudni az egész országban, hogy melyik törvényhatósághoz tartozik. 51