Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

400 141. országos ülés május 29. 1876 volna, minőt törvényhozásnak elkövetnie nem lehet. {Helyeslés a középen.) És itt javaslatomban Háromszék megmaradt a hogy volt, még nagyobbodott is valamivel. Igaz. hogy Brassó vidéke is megmaradt.- mert ugy népességénél, mint vagyonosságánál fogva, fen bir tökéletesen mint törvényhatóság állani és kifogást ellene csakis azok tehetnek, kik négyszög ölenkint akarják meghatározni, hogy mi lehet törvényhatóság és mi nem; de bár elismerem, hogy nagyon kis törvényhatóságok meghagyása, még ha anyagilag elbírják is a terhet, nem előnyös; azt tartom, hogy annyira menni, hogy csak azért, mert valamely törvényhatóság néhány négyszögmértfölddel kisebb, egy külömben életképes és magát fentartani tudó törvényhatóságot megsemmisíteni nem szabad. S miben van az az állítás, hogy ez által egyes szász aristocraticus családok érdekeinek áldpztatik fel a vidék érdeke és a magyarság érdeke ? Én nagyon kérem t. képviselőtársaimat, kik ezzel vádolják a javaslatot, ne a javaslatot olvassák el, ne is engem hallgassanak meg; hanem hallgassák meg azon t. képviselő urat, a ki ez oldalról (a jobb oldalra mutat) támadta meg javaslatomat. Azon t. képviselő ur, ugy látszik csakugyan ismeri az erdélyi viszonyokat, a melyeket a t. képviselő urak oda át nem látszanak ismerni és. el is olvasta a törvényjavaslatot. És épen azért, szerintem ugyan helytelenül, mert inig egyenlő jogaiban mindenkit megvédeni kész vagyok, régi privilégiumokat fentartani nem szándékozom : mondom nézetem szerint helytelenül; de a törvényjavaslat következménye gyanánt igen helyesen jelölte ki azt. hogy a Királyföld szász családjai elvesztik azon privilegisált helyzetüket, melyben eddig voltak, melynél fogva, uralkodhattak a vidék lakossága felett feltétlenül és bele lépvén a választási rendszerbe, fognak élni ugy, mint azon vidéknek és kerületnek a többiekkel egyenjogú polgárai; nem pedig ugy, mint akik ezeket, ha tették volna is eddig, ezentnl elnyomhatnák. (Helyeslés a középen.) Azon furcsa dolog is megtörtént, hogy azon t. képviselő ur azt mondta, hogy beteges parlamenti pártviszonyaink kifolyása volt, hogy a Királyföldet eddig rendezni nem lehetett és azt monda, hogy ő örömmel üdvözölte a törvényjavaslatot és rá is szavazott, mikor megalkottatott. Most arról volna szó, hogy ezen általa is örömmel üdvözölt törvényjavaslat életbe is léphessen, nem menve égy lépéssel sem tovább, de érvényesítve azt, a mi kimondatott ott, hogy a Királyföld részei is a többi területekkel egyformának fognak tekintetni és a közigazgatási törvények egyforma uralma rájuk is kiterjesztetik a területi rendezés alkalmával. Most tehát, midőn arról van szó, hogy az általa is helyeselt törvényt életbe lehessen léptetni, a t. képviselő ur épen azért, mert e törvényjavaslat megsérti azon eddig élvezett előjogokat és privilégiumokat, a melyeknek eltörlését a másik törvényben örömmel üdvözölte; most ezen törvényjavaslatnak ellent mond. (Derültség és tetszés.) Arról, t. ház, hogy itt félhivatalos lapok nyilatkozatairól volt szó, nem beszélek. Ha valakinek öröme telik abban, beszélni arról, a mi nincs, habár ellentétbe jön is Kálmán Király régi törvényével : ón kedvét elrontani nem akarom. De arra nézve, amit Mocsáry Lajos képviselőtársam a megkimélósekről, a megtakarításokról és az önkormányzatról, mint bűnbakról szólt: kell, hogy egy pár szót szóljak. Elsőben is a megtakarítást én nem csak abban keresem, a mi a központi kormányzatnál, mint ő monda: tintában, papirosban és lythographiában és még mondhatta volna spanyol viaszban és ostyapecsótben is megkíméltethetik, hanem keresem abban is, hogy egyfelől, ha csakugyan a közigazgatás egész reformja végrehajtva, lesz: magában a központban is a teendők száma lejebb szállván, más megtakarítások is fognak érvényesülni. Do még inkább keresem másban. Én legalább részemről különösen keresem abban, hogy a takarókossági irányzat országszerte a mi testületeinket, közegeinket járja át és méltóztassanak nekem megengedni, mindaddig, mig lehetővé nern tétetik az, minek lehetővé tételére minden esetre a területi szabályozás is kihat; mig viszont azután ugyanaz . a területi szabályozás a még fennmaradt hiányoknak kiigazítására vezet, mindaddig, — mondom — mig ez meg nem lesz, mig a házipénztár egy nagy más alakban behozva nem lesz: a takarókossági irány nem fog Magyarországban gyökeret verni. (Helyeslés.) Méltóztassék megnézni a törvényhatóságok költségvetéseit. De nem is vádolom én egyedül magunkat, nem Magyarország törvényhatóságait; de nézzünk széjjel a világiján akárhol, ha arról van szó, hogy egyes vidék többet kaphasson saját czéljaira a közvagyonból: mindig többet fog követelni; (Helyeslés a középen.) ós csak akkor fogja magát meggondolni ós csak akkor fogja kiadásait a legszükségesebbre szorítani: ha tudja, hogy ha bizonyos határon tul megy, ezt csak saját zsebének rovására teheti. Épen az ez irányra való törekvésben látom én t. ház a takarékosság előmozdítását, de előmozdítását nem a közigazgatás rovására és annyival inkább nem az önkormányzat rovására. És itt engedje meg a t képviselőtársam, hogy tőle, mint a ki az önkormányzat eszméjével annyit foglalkozott, legalább is különösnek tartsam azt, hogy azt mondja: a házi adót nem szabad behozni addig, mig az önkormányzat teljes nem lesz: pedig sokkal helyesebben mondhatná talán, hogy bármi történjék is különben, valódi önkormány-