Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-141
141. országos ülés májns 29 1876 395 előadó urnák, megvallom, nem nagy lelkesedéssel előadott azon plaidirozása a törvényjavaslat mellett, hogy az átalános közigazgatási reform r e javaslat nélkül keresztülvihető nem lenne. En megvallom, tiszta nyereségnek tartanám áz országra nézve, hogyha elmúlnék tőle azon keserű pohár, hogy e bizottságokról szóló törvény szerint újra szerveztessék; de azt hiszem, hogy már azért sem lehet komolyan venni ez argumentumot, mert ha arra insistálni méltóztatnak : az valóságos pressió lenne a képviselőházra és akkor nem lenne elfogadva a törvényjavaslat, mert jó, helyes, hanem mivel praeoecupálva van a kérdés. Minthogy mondom, ez sem hozott ellenkező meggyőződésre, különben pedig e törvényjavaslatot ugy elveiben, mint részleteiben saját nézeteimmel ellentétben látom: azt átaláuosságban a tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Zajos tetszésnyilvánítások a szélső baloldalon.) Hegyessy Márton: T. ház! Előre bocsátom szavazatomat, hogy tudniillik a törvényjavaslatot átaláuosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Indokolni akarom azonban a szavazatomat a lehető rövidséggel, annyival inkább, mert indokaim nagy részijén eltérnek az előttem szóló Mocsáry Lajos képviselőtársam által hangsúlyozott indokoktól. A felől, hogy a terület-rendezésre szükségünk van, hogy azon anomáliák, mely szerint egyes törvényhatóságok területei több darabból, sőt egy-egy 18 darabból is áll, megszüntettessenek, mondom a felől azt hiszem az egész ország meg van már győződve és itt nem lehet mérvadó az, hogy e megyék eddigi területéhez nyúlni, azokat megcsonkítani lehetetlen. A megyei autonómiát nem azon körülmény biztosítja, hogy határai megtartatnak-e, vagy nem; hanem biztosítja az, hogy minő autonómiával ruháztatik fel; annak pedig a területi mennyiséggel köze egyátalában nincs. Sőt kis, gyönge vármegyék épen a megyei életképességét gyöngítik Ha visszatekintek a múltra, ezen nézetemet a múlt tapasztalatai, a történelem bizonyítják. Voltak ugyanis oly vármegyék, a melyek megszűntek, a melyeknek helyét most nem tudjuk, ott van Horommegye, Kevevármegye. Valkóvármegye és Kémei vármegye, ma már területét is alig tudja a nyomozó történelem felmutatni. Eltűntek, mert nem voltak életképességgel felruházva. S vajon szenvedett-e ez által a megyei autonómia ? Nem, egyátalában nem. Nem a külső extensiótól függ a megye életképessége, hanem a benső intensivitás adja meg az' életképességet. Igaz ugyan, hogy a megyék egy részét, a melyek eltűntek: a török pusztította el; de egy részét, például Kémei megyét nem a török pusztította el. Azután a történelemre reílectálva, ott van a régi Esztergom példája. Ahhoz tartozott volt Pilismegye és most nem tartozik hozzá. A józan törvényhozás, az élet követelménye elszakította attól és mégis megmaradt a megye életképessége; ott van Fehérmegye, ahhoz tartozott volt még a XIII. században is Soltmegye. Elszakittatott attól ós a megye nem szűnt meg birni életképességgel. EQ nem osztozom azon nézetben, hogy a megyék területéhez nyúlni azért nem szabad, mert az által a megyék életképessége csonkittatik. Épen ellenkezőleg, azért kell a megyei területet erősökké tennünk, hogy ez által a megye életképessége növekedjék. Miután tehát arról, mint elodázhatatlan szükségről meg lehetünk győződve, hogy a megyék területi abnormitásait meg kell szüntetni; az a kérdés: hogyan történjék ez ? En szerintem előre megállapított elvek szerint kell eljárni. Ha ily elveket előre nem állítunk fel : akkor nem lesz egység, öszhang a javaslatban. Ez elvek szerintem a következők. Első mindenekelőtt a területi egység eszméje. Szomorúan kell constatálnunk, hogy a megye 1869-ben a törvénykezéstol megfosztva Ion és a törvényszéki kerületek ugy osztattnak fel, hogy azok a közigazgatási kerülettel legtöbbnyire semmi összefüggésben nincsenek; ez az egyik anomália. Oda kell törekednünk, hogy ez megszüntettessék, hogy addig is, míg a megyék részére az igazságszolgáltatás, nem ugy azonban mint a múlt időkben volt, hanem ugy, hogy qualificatió mellett élethossziglan választassanak a birák, visszaadatik: addig is kell törekednünk, hogy a területi egység legalább több fokozatokban, tudniillik a közigazgatási főbb területek és törvénykezési főbb területek, azaz a megyék területe a törvényszékek területével tökéletesen összeessenek; oda kell törekednünk, habár ez most nem létesíthető is, hogy a területi egység-eszme a lehető leghamarább létesitessók, hogy tudniillik a közigazgatási szolgabirák területe, összeessék a járásbíróság, adóhivatal választókerület területével. Most tekintsük meg t. ház : vajon hogy felel meg ezen igénynek a jelen törvényjavaslat? Itt emlékezetbe kell hoznom, hogy épen a jelen kormány ruháztatott fel egy sarkalatos törvény felforgatásával, 43 törvényszék megszüntetésével. Mindenki azt hitte, hogy ezen mondhatni dictatori joggal ugy fog élni a kormány, hogy a törvényszékek rendezése előre fogja vetni a megyei rendezés árnyékát. És nem ugy történt: megszüntettek oly törvényszékek, a melyeknek helyére most mégis megyék proponáltainak; meghagyattak oly törvényszékek, hogy most kettőnek területére proponáltatik egy vármegye; áttétettek más helyre törvényszéki székhelyek, akkor, mikor a megyeiszék azon helységben proponáltatik, honnan átté50*
