Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

394 141. országos ülés május 29. 1876. hozni; de most e követelés, hogy a megyei közigazgatás önmagára vesse ki az adót: olyan, mintha azt kivannak a megyék polgáraitól, hogy a terűletökön fekvő pénzügyi igazgatóságokat és zsandárokat ők fizessék a maguk házi adójából. Én attól tartok, hogy a házi adó szándékolt behozatala nem lesz semmi egyéb, mint ürügy az uj adó-emelésre ; mert arra nézve biztosak lehetünk, hogy ha le fog is üttetni bizonyos százalók az országos • adóból : az nem lesz oly nagy, hogy kiegyenlítse azon túlterhelést,, melyet a megyék a házi adó százalékából fognak fizetni, s ha le fogna is üttetni valami, bizonyosan akként fog a szorult állam eljárni, hogy néhány millió sportula megmaradjon. Ezeket kívántam egész átalánosságban a törvényjavaslatra megjegyezni. Legyen szabad azonban annak két prominens tárgyát ez alkalommal még röviden megemlítenem. (Halljuk!) Ezek egyike az, hogy e javaslatban a székhelyek megállapítása benne foglaltatik. Én ezt részemről helyesnek nem tartom. Én azt hiszem, hogy a székhelyek meghatározását egyáltalában nem kellett volna a törvényhozás tárgyává tenni, hanem ezt rá kellett volna bizni a törvényhatóságokra. Őket tartom arra illetékeseknek, sőt egyedül képeseknek, hogy a székhelyek meghatározásában ezélszerüen ós helyesen eljárjanak. Hogy erre is kiterjed a törvényjavaslat, abban ismét a „zu viel regieren" elvét látom, mely fájdalom nagyon elharapódzik nálunk. Csak azon bizalmatlanság kifejezését látom benne, melylyel törvényhozásunk a nép iránt, a nép belátása és óhajtásai iránt viseltetik: Ugyan kérem : az államnak micsoda érdeke van abban, hogy X és ne Y város legyen a törvényhatóság szókhelye? A kormányra nézve ez mindegy. A kormánynak mindegy, akár ide akár amoda czimezze a levelet. Talán azt méltóztatik mondani, hogy igen is országos érdek az, hogy a megyebeli honpolgárok érdekei meg legyenek óva a székhelyek megállapításánál. De ki az illetékes ennek meghatározására : vajon a kormány'? Vajon mi képviselők képesek vagyunk-e meghatározni, ugy mint az illetők: mi felel meg legjobban egy megye közönségének ós ennek kényelmének ? Pedig ez az egyedül jogosult és mérvadó tekintet ezen ügyek . elintézésénél. Óhajtottam volna tehát, hogy ez kimaradjon a törvényjavaslatból, és pedig annál inkább, mert nézetem szerint az, hogy a t. kormány a javaslatok készítésénél beavatkozott a székhelyek megállapításába: hátrányos volt az egész ügyletre nézve; mert azt hiszem hogy lehetetlen volt magát elzárni attól, hogy nem annyira az egyes területek, hanem néha bizony egyes városok érdekének szempontjából indultak ki, ugy hogy nem az arrondirozás kívánalma szerint választattak a törvényhatósági székhelyek, hanem bizonyos helyek ki voltak előre jelelve székhelyekül és ahhoz képest törtónt az arrondirozás. Még egyet kívánok a törvényjavaslatról itt az átalános tárgyalás alkalmával kiemelni, ámbár arra már t. képviselőtársam Bánhidy Béla igen helyesen reflectált és ez az, hogy a törvényjavaslat 4. §-a szerint a belügyministernek egy igen diktatorius hatalom adatik arra, hogy a kikerekités tényét végrehajtsa ós ebben a tekintetben valóban nagyon hiányos, nagyon tökéletlen, nem kellőleg érett az egész kikerekitési müvelet. Az, hogy melyik község melyik megyéhez csatoltassék és átalában miként legyenek megváltoztatva a törvényhatóságoknak határai: az nem administrativ eljárás, ez nem a kormány hatáskörébe való, mert ez egyenesen és egyedül a törvényhozás hatáskörét illeti. Azt tehát elvonni a törvényhozástól, azt a kormányra bizni, hogy administrativ utón intézkedjék, nézetem szerint, nem helyes. (Helyeslés.) És ha legalább meglenne mondva a törvényjavaslatban, hogy miként jár el majd e tekintetben a minister. Még az sincs. Itt átalánosságban csakis annyi van mondva, hogy a törvényhatóság határait ez érdekeltek meghallgatása után a belügyminister állapítja meg. De t, képviselőház, az egyátalában nem közönbös az illetőkre nézve, hogy miként fog tétetni a meghallgatás. A meghallgatásnak igen különböző módja van és mi fog azután dönteni, az illetőknek nyilatkozatában mi fog tekintetbe vétetni: az adó-e, melyet az illető községek bizonyos része fizet, vagy valamely személyes óhaj ? Az is van itt mondva, hogy a minister az általa végrehajtandó végleges rendezésről jelentést fog tenni az országgyűlésnek. Nézetem szerint ez nem leend egyéb, mint hogy az országgyűlés abba a helyzetbe lesz hozva, hogy a jelentést egyszerűen tudomásul vegye ós registrálja, a mit a minister e dologban csinált. De ez a helyes, alkotmányos eljárásnak nem felel meg; hogy pedig egyebet nem fog tehetni a törvényhozás : azt hiszem, ez világos. Mert természetes, t ház, hogy a megyék uj szervezetében azoknak járásokba, a bizottsági tagoknak választó kerületekbe való felosztása, szóval mindaz, a mi a rendezés kérdésével összefügg, valamint az archívumbeli okmányok kicserélése már mint végrehajtott tény fog állni a t. ház előtt: ugy, hogy ha csak nem akar zavart okozni azon, a mit a minister tett, változtatni nem lesz lehetséges. Nem akarok bővebben a részletekbe bocsátkozni; a részletekre nézve fentartom a jogot, hogy megjegyzéseimet majd egy vagy másik tárgyra nézve megtehessem. Jelenleg még csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy engem nem térített el nézetemből a t.