Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-141

392 141. országos Ülés május 29. 1876. kormánypárt; a mi pedig az ellenzéket illeti, azt az ember egyszerűen leszavaztatja. A mint bátor voltam megjegyezni, ugy látom, hogy a tárgyaknak roppant halmaza, mely ezen törvényjavaslat keretébe foglaltatik, nincs kellőleg előkészítve; nekem legalább nincs tudomásom arról t. ház, hogy a törvényhatóságok véleménye és óhajtása ezen tárgyra vonatkozólag kikérdeztetett. Ugy tudom, történt ez 1874-ben, mikor szintén szőnyegen volt a kikerekités; jelen esetben azonban nem. Már pedig azt hiszem, ez igen nagy hiány; mert azt hiszem, igen nagy factornak kell tekinteni azt, hogy ezen ügyre nézve, mit óhajtanak az illetők, a megyék lakosai, és mit véleményeznek a törvényhatóságuk maguk. Nevezetes factoroknak tartom őket azért, mert nem tartanám czélszerü eljárásnak azt, hogy ezen kikerekitési és szabályozási intézkedések által igen sok érdeket sértünk meg, hogy az ország lakosságának nagy részét ez által keserítsük; de különben is nem tartanám helyes eljárásnak azt, ha mellőztetnének ezen törvényjavaslat előkészítésénél és tárgyalásánál ép azok, kiket e tekintetben valódi szakértőknek kell tekinteni. Minden ily nevezetes intézkedésnél megszoktak hallgattatni a szakértők és azoknak véleményére nagy súly fektettetik. Kik a szakértők ezen kérdésben? Maguk a törvényhatóságok, a törvényhatóságok lakói, a kiknek bőréről van szó oz alkalommal. {Helyeslés a szélső balon.) És most már, hogy állunk mi, t. képviselőház, a kik hivatva vagyunk arra, hogy a kérdésben határozzunk? Tájékozatlanok vagyunk, nem ösmerjük a viszonyokat magunk sem; a mi igen természetes, mert rendesen nem ismerünk mást mint saját megyénket és legfölebb a szomszédmegyét; de oly törvényhatóságokról, melyeket nem ismerünk és igy nem lehet helyes nézetünk a kikerekités czélszerü vagy czélszerütlen voltára nézve: én legalább nem érzem magamat hivatva, helyes Ítéletet mondani és valóban a legkellemetlenebb helyzetben fogom magamat érzeni, midőn oly megyék kikerekitóséről lesz szó, melyeknek területét nem ismerem és kénytelen leszek mégis azokra szavazatomat adni. Megjegyeztetett már, mint Földváry János t. képviselőtársam is monda, hogy ezen törvényjavaslatnak határozott irányát, alapelvét kiismerni alig lehet; mert igen különböző sőt ellentétes áramlatok látszottak annak létrehozásánál közreműködni. Én t. képviselőház! azt hiszem, hogy igenis tisztába jöhetünk ennek alapelveivel és irányával. (Halljuk!) Én ugy látom, hogy ezen törvényjavaslat lényegében, irányában és alapelveiben nem egyéb, mint az ismeretes Szapáryféle kikerekitési javaslat. Azon javaslatnak alapelve az volt, hogy tabula rasat csinált az ország területéből; kezében vette az ország földabroszát, kezében vette a czirkalmat, tetszése szerint feldarabolta és kénye-kedve szerint összerakta ismét az ország részeit. Azt lehetne talán mondani, hogy ezen törvényjavaslat lényegesen különbözik amattól, mert az felkarolta az országnak összes részeit; inig amaz az országnak csak egyes részeire terjed ki. Igen, de Erdélyre nézve a tabula rasa megvan, s hasonlóképen Magyarország egy részét illetőleg, melyet Heves és Pest megyék, a Jászkun és Hajdú kerületek képeznek: szintén tabula rasa van. A törvényjavaslat itt is önkényesen járt el és önkényesen szedi szét ós rakja össze annak egyes részeit. Én az ily rendezéshez, a tabula rasa politikájához részemről nem járulok; mert megvagyok győződve, hogy ez az önkormányzatra nézve, a régi megyei autonómiára nézve a végcsapás. Meghozták a közigazgatási bizottságról szóló törvényt és ezzel az önkormányzatot tönkre tették. De azt hiszem, hogy ezt még jövőre ki fogja heverhetni a magyar önkormányzat rendszere ; látott az már ennél egyebet is,, túlélte a Bach rendszert, túlélt egyéb veszedelmeket; és én megvagyok győződve, hogy e tekintetben be fog következni a restitutio in integrum és a magyar önkormányzati rendszer még ezen fekélyt ki fogja vetni testéből; de ha most megsemmisíttetnek azon keretek, melyek ős idők óta ugy a politikai mint a socialis életben bennünket mindeddig fentartattak: akkor nagyon tartok tőle, hogyha azon tekintetben, melyet emiitettem, be is következik a restitutio in integrum, lehetetlen lesz a régi alakban visszaállítani a mai önkormányzatnak mai rendszerét. Én t. ház, respectáltatni akarom azon ősrégi formátiókat, melyekkel megyéinkben most is találkozunk, respectáltatni akarom lehetőleg a megyéknek határait. Meg vagyok győződve arról, hogy azon ragaszkodás, melylyel a haza polgárai épen a megyék területéhez viseltetnek, melyek leghatalmasabb emeltyűi a közszellemnek, az önkormányzati tevékenységnek, s ennélfogva lehetséges az, hogy azon mostani törvényhatósági szerkezet a hazafiság, a szabadság, s az alkotmányosság iskolája; és azt fentartani oly fontos, oly nagy állami érdeknek tartom, hogy semmiféle más tekintetnek nem vagyok hajlandó alárendelni. Azt mondják a modern iskola emberei : ne a megyét szeressük, hanem a hazát, kerüljük a particularismust. De ugyezen okoskodással azt is mondhatnák: ne szeressük a hazát, hanem szeressük az emberiséget. Hanem hátén ugy tudom, hogy ily széles nagy keretben nem lehet érvényesíteni a közjóra való tevékenységet. Én is ugy tudom, hogy azon ragaszkodás, melylyel mindenki