Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-139

139. országos ülés májas 26. 1876. 367 igy minden ember azon felfogásban szavazta meg a törvényt, hogy itt oly 50 millió ezüst írtról van szó, mely egyenlő 5 millió 400,000 Liversterlinggel. És nagyon helyesen kellett ezt igy tenni ; mert ha a minister akkor azt mondja, hogy én oly 54 millió frtos kölcsönt akarok veletek kötni, melyért csak ezüstöt obligátok: méltóztassék meghűlni Irányi képviselő ur, akkor nem állott volna vele szóba senki: mert Angolországban más kölcsönt, mint a mely liver-sterlingekre szól, elhelyezni akkor nem lehetett és ma sem lehet. Valamint Franeziaországban más kölcsönt elhelyezni, mint a mely francokban kamatoztatik: szintén nem lesz lehetséges tisztességes áron. Ha azt mondta volna a minister, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy mindig ezüstben fogja a fizetéseket teljesíteni: akkor nem kapta volna azon cursust, melyet kapott. S ez nagyon természetes, mert az az angol ember, ha kiteszi magát annak, hogy ma kap 10 frtot, mely egy liver sterlinget ér, de holnap meg olyan 10 frtot kap, a mely csak fél liver sterlinget ér: nem ad anynyi pénzt valamely kötvényért; mint ha tudja, hogy saját hazájában elfogadott pénzben kapja meg a kamatot. Hogy nem is választhatott más utat, kitűnik a törvény szövegéből, — ós azért voltam bátor előrebocsátani, hogy a törvény szövege, ha helyesen órtelmeztetik, ezen értelmet adja, — mert ott egyenesen meg volt mondva, mennyinek kell befolyni; és mily cursuson lesz eladva. Azt tehát minden ember tudta és tudhatta, hogyha oly pénznemben akarja a pénzügyminister emittálni ezt az 50 millió forintot, mely Angliában nem törvényszerű ; a pénzügyminister nem kapta volna meg azon összeget, mely, hogy befolyjon, azt a törvény egyenesen kikötötte. Én tehát, t. ház! fájdalommal constatálom azt, hogy véghetetlen nagy az arany- és ezüstágió közti különbség s hogy az nekünk sok százezer, sok millió forintba kerül; de arról semmit sem tehetnek azok, kik ezen összegeket contrahálták ; hanem ezt azon viszonyok okozzák, melyeket változtatni a mi hatalmunkban nem áll. De hogy ezen kölcsönt liver sterlingekben kellett megkötni: azt ón oly természetesnek tartom ; és őszintén meg kell vallanom, hogy e nélkül lehetetlennek tartottam volna a kölcsön megkötését akkor és lehetetlennek tartanám ma is, a mint mutatja például az, hogy mióta az arany és ezüst közötti különbség oly nagy, azóta, 1873-tól fogva beletettük a törvénybe is, hogy egyenlő ennyi liver sterlinggel, egyenlő ennyi franc-kai; azóta mondom felhivatván a törvényjavaslatot előterjesztő minister ós a pénzügyi bizottság figyelme, az arany ós ezüst közti nagy különbségre : azóta ez világosan be is tétetett a törvényekbe. Hogy miért nem tétetett be már 1872-ben? annak az az oka, hogy akkor igen csekély volt a különbség a kettő közt. De állitani merem, hogy a dolog természete ós a helyzet kényszeri tette a ministert, akár akarta, akár nem, azon törvényes pénzlábat kötelezni, a melyben a kölcsönt felvette. Tehát a törvény rendeletének azon magyarázata szerint, a melyet nézetem szerint neki helyben lehet adni, köztudomású levén, hogy micsoda kölcsön köttetett meg, mert az országgyűlés tanácskozása elé terjesztetett, az, hogy a minister liver sterlingben kötelezte magát, én azon nézetben vagyok, valamint a ház azon nézetben volt az 1867. vasúti kölcsönnél, a hol teljesen ezen eset áll, a hol szintén ezüst van a törvényben és mégis aranyban kell fizetnünk, valamint a 30 milliós kölcsönnél, — mondom a háznak ezen nézetére támaszkodva, azt hiszem, hogy valamint megadatott a felmentés azon kölcsönökre, meg kell azt adni erre is. A mit Irányi Dániel t képviselő ur mond, hogy miért nem fizettünk btn az országban ezüstben: arra vonatkozólag legyen szabad azt megjegyeznem, hogy bizony azért nem fizettünk ezüstben; mert az országban fájdalom nincs kötvény elhelyezve; hanem mind kin van, de ha volna is és mi itt ezüstben fizetnők azt, a mit másutt aranyban fizetünk, mi volna a következés ? Az,, hogy minden ember kiküldetné couponjait beváltásra és onnan kapná a pénzt, valamint ez meg is történt. Ez volt az eset a vasúti kölcsönnél, a mint az aktákból emlékszem, bár nem tudom az esztendőt, mert régebben olvastam, — s azért elhatározta az akkori pénzügyminister, hogy aranyban váltja be itt is a couponokat, egyszerűen azért, mert egy szép napon azt találta, hogy Magyarországon egyetlen egy coupont sem váltanak be, petíig a vasúti kölcsön némely része Magyarországon volt elhelyezve. Az illető kiküldötte couponjait Parisba, a societé generáléhoz, három nap alatt ott volt, három nap alatt visszajött s egy nap múlva megkapta az összeget; de sőt azokat a bankárok előre is kifizették aranyban ós provisió mellett: megkapták pénzüket Francziaországban. És miután az ott beváltott összegek után provisiót kell fizetni, az itt beváltottak után pedig nem: az volt az eredmény, hogy azon couponokat is, melyeket provisió nélkül beválthattunk volna az országban, az illetők kiküldték a societé generáléhoz és mi fizettünk sokkal nagyobb összeget provisioban, mint most, midőn egyszerűen itt is aranyban fizetünk s igy elesik azon prövisio, a melyet különben a franczia bankházaknak kellett volna fizetnünk. Az embereket megkötni, t. ház ! nem lehet; a hol egy pár garasnyi vagy forint nyi nyeresség néz ki: ott nem sajnálják a levélírást, de — mondom — nem is kellett levelet