Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-139

ggg 139. országos íl ság jelentése alapján azon meggyőződést, hogy mi kötelezve vagyunk aranyban fizetni s igy akár mennyire tesszük is bele az ezüst agiót a költségvetésbe : azzal csak magunkat altatjuk; mert a múlt évek zárszámadásainak kimutatásából csakugyan kitűnt, hogy mindig aranyban fizettünk, tehát az arany árfolyam-különbözetet bele kell termi a költségvetésbe. A ház hozzájárult akkor nézetemhez és sanetionálta azon nézetet, hogy mi kötelezve vagyunk tényleg aranyban fizetni. A kérdés, a mely most felmerül: az, helyesen vagyunk-e kötelezve ? mert Irányi képviselő ur sem vonja meg azon felfogástól, a melyet szerencsém volt kijelenteni, a jogosultságot a részben, hogy kötelezve vagyunk aranyban fizetni; de állítja, hogy a törvény ellenére, az ország kárára köteleztettünk eképen. Nem akarok a t. képviselő urnák azzal felelni, hogy ez superalt kérdés, a mely már eldöntetett ugy a vasúti kölcsön, mint a 30.000,000-os kölcsön tárgyalása alkalmával, midőn a ház szó nélkül tudomásul vette az akkori pénzügyminister eljárását, Nem akarok ezzel felelni, mert az ő felszólalása mégis minden irányban megérdemli, hogy ne csak ezzel, hanem objectiv argumentumokkal mondja meg ki-ki a maga nézetét; és miután arról van szó, hogy a törvény értelmében nem volt kötelezhető az akkori pénzügyminister által az ország az arany fizetésre ós igy az országnak kár okoztatott: e szempontból szükségesnek tartom, hogy — ámbár a kölcsön megkötéséhez, mint méltóztatnak tudni, semmi közöm, — magam is, mint a ki teljesítem azon törvények és a ház határozata alapján az aranyban való fizetést, nézetemet elmondjam, Abban a nézetben vagyok, hogy ugy a dolog természeténél,, mint a törvénynek rendeleténél fogva, ha az igy fogatik fel, mint azt nézetem szerint felfogni kell: az aranyfizetésre a pénzügyministernek joga volt. A dolog természeténél fogva is, mert fájdalom, a mi valuta viszonyaink között, a mi papirgazdaságunk mellett, ha kölcsönt akarunk kötni, azt ben az országban nem kapván, s külföldre kellvén menni: kénytelenek vagyunk kötni azon pénznemben, a mely azon országnak törvényes pénze, a melyben a pénzt keressük. Az által, hogy mi nem a magunk pénz nemében, hanem az illető kölcsön adó ország törvényes pénznemében vagyunk kénytelenek kölcsönt kötni: az által pénz, a melyre a kölcsönt megkötjük, ránk nézve kereskedelmi értékké válik, s az ránk nézve nem csak pénz, hanem kereskedelmi tárgy is, azért. mert nálunk a pénznek törvényes bázisa valutaviszonyaink folytán nincs, Igy áll a dolog a többi kölcsönöknél, melyeket kötöttünk. 1867-ben napóleonok- és francoki május 26. 1876. ban; 1872—73-ban Liver Sterlingben köttettek a kölcsönök, tehát oly pénzben, a mely a kölcsönadó országnak törvényes pénze, ránk nézve azonban kereskedelmi érték, melyet megszerezni tartozunk. És igy miután azon időben Angolországban köttetett a kölcsön, s azt Liver Sterlingekben kaptuk: ezen pénzben kellvén fizetni, a Liver Sterlinget meg kell venni, ez pedig aranypénz levén, az arany-agiót fizetnünk kell. Miért van a törvényben ezüst érték? A törvényben ugy áll, s e részben a t. képviselő urnák igaza van, hogy felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy annyi forintot vegyen fel ezüstben és fizesse a kamatot ezüstben; azért nincs, hogy aranyban : mert a törvénybe egyszerűen az osztrák-magyar monarchiában törvényes érczpónz lett felvéve, ez pedig az ezüst. Nálunk tehát arany nem lévén, ez azt jelenti, hogy nem papírban, hanem érogben kell a kölcsönt felvenni. Micsoda érczben ? Azon érezben, a mely azon országnak elfogadott érczpénze, melyben a kölcsön megkötöttük. Igy fogta fel a törvényhozás e kérdést az 1867-iki kölcsönre vonatkozólag, sőt egyenesen meg van mondva egy szerződósben, mely a ház előtt feküdt s a melyet a zárszámadási bizottságnak is revideálni alkalma volt, hogy ámbár a törvényben itt is meg van mondva, hogy 4 millió egynehány százezer forintot ezüstben, ugy is 11 millió francot kell fizetni évi kamatban és a franc végtére Francziaországban kettős valuta levén, szó szerint véve ezen összeget: ezüstben is lehetne fizetni, 2 és 5 frankos érczczel ; — mégis kiköttetett akkor a szerződésben, hogy ez összeg fizetendő arany árfolyam szerint, mert különben azon kölcsönt azon feltétel alatt meg nem köthetjük soha. De abból akarok argumentumot meríteni, s ez dönt a kérdésben, hogy e körülmény azon időben mindenki előtt ismeretes volt. Azaz, minthogy a mi gyakorlatunk a kölcsön megkötésénél nem az, hogy előre felhatalmaztatik a pénzügyminister a kölcsönnek megkötésére; hanem ő jön egy már megkötött kölcsön üzlettel és annak alapján kötvények kibocsátására hatalmaztatik fel, — állithatom, hogy minden ember, a ki akkor a kölcsön megkötéséről tudomással birt ós igy a ház minden tagja, ki azt a törvényt megszavazta : tudta, hogy itt oly 50 millió írtról van szó, mely Angolországban fog elhelyeztetni, mert bankházak által contraháltatott, kik azt Angolországban szánkóznak emittálni, és hogy 5.400,000 liver-sterlinget akarnak nekünk adni. Ezt minden ember tudta ; tudhatta pedig azért, mert ez a szerződés főpontjaiban a pénzügyi bizottsággal is közöltetett ós a pénzügyi bizottság be is jelentette a szerződés főpontjait. Köztudomású dologgá vált tehát, hogy ez igy történt és