Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-115
28 Uh. országos ülés niárczius 28. 1876. helyeslés!) Meghalni a Királyföldön ezen törvény következtében csak a malcontensek fognak; de hála Istennek biztos reményem, hogy a nép fel fog virágozni. (Hosszas helyeslés.) Mind ezen okokból kiindulva és hódolva a bölcs régi jogszabály előtt: Salus reipnblicae suprema leíesto! elfogadom a törvényjavaslatot, (úlénk tetszésnyilvánítások.) Gebbel Károly: T. képviselőház! Megvallom, e perczben nem épen emelkedett hangulattal élek szólási jogommal. A minoritások sorsa nem irigylendő, mert azon kellemetlen helyzetben vannak, melynél fogva őket nem csak rendesen majorizální, illetőleg leszavazni, hanem még azt is szemükre szokták lobbantani, hogy még igazuk sincs ; és ez utóbbi — kivált oly nagyfontosságú ügyben, milyen a fenforgó — annál nehezebben esik; mert ezzel szemben nincs más vigasz, mint az arról való benső meggyőződés, hogy az, a mi a küzdelem és védelem tárgya daczára a hatalmas ellenáramlatnak: jogos és igazságos. És épen ezen szilárd \ ós őszinte meggyőződés teszi nékem és a mi törpe kisebbségünknek kötelességünkké, hogy ha nem is a győzelem biztos reményeivel, de lelkiismeretünk megnyugtatása végett még néhány szóval a vitához járuljunk. Igyekezni fogok a tárgyilagosság követelményeinek eleget tenni. A Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról szóló 1868-dik évi 43-dik törvéuyczikk 10-dík szakasza azt rendelte: „"hogy a Kiráiyföldi (fundus regius) székek, vidékek és városok belkormányzati jogainak biztosítása, képviseletük szervezése és a szász nemzeti egyetem jogkörének megállapítása tekintetéből megbizatik a ministerium, hogy az illetők kihallgatásával az országgyűlés elé oly törvényjavaslatot terjesszen, mely valamint a törvényeken és szerződéseken alapuló jogokat, ugy az ezen területen lakó bármely nemzetiségű honpolgárok jogegyenlőségét is kellő tekintetbe vegye és öszhangzásba hozza." A 11-dik szakasz pedig azt mondja ki, hogy: „a szász nemzeti egyetem (universitas) az 1791-ik évi erdélyi XIII. dik törvényczikkel egyező hatáskörben ő Felsége legfelsőbb s a magyar felelős ministerium utján gyakorolandó felügyeleti jogának fentartása mellett továbbra is meghagyatik, azon különbséggel, hogy az egyetemi gyűlés bírói hatóságot többé nem gyakorolhat." A köztörvé^yhatóságok rendezéséről szóló 1870-ik évi 42-ik törvéuyczikk 88-ik szakasza továbbá azt tartalmazza, hogy: „a Királyföld rendezéséről az 1868-ik 43-dik törvényezikk 10. §-nak rendelete folytán külön törvény intézkedik." Tehát világos törvény utasítja a kormányt, hogy mi iránt, kinek meghallgatásával és minő szempontok figyelembe vételével szerkeszszen ós nyújtson be törvényjavaslatot. Az idézett két törvónynyel a törvényhozás ujabban is, elismerte, hogy a Királyföldnek a magyar államjogban gyökerező politikai viszonyai az ország többi részeitől lényegesen különbözvén, azokat a rendezésnél is kellő figyelembe kell venni. De a dolog természetében is fekszik, hogy eltérő viszonyok az ezekhez alkalmazandó külön rendezést nyerjenek. Már pedig a királyföldi viszonyok kifejlődése hét százados történelemnek szüleménye és a mit egy sajátságos nemzeti élet ennyi idő alatt érlelt és fejlesztett, azon az utolsó nyolez év élményei és eseményei jogilag mit sem változtattak. A törvény tehát — bölcs tekintettel ezen jogfejlődésre ós a tényállapotra — a királyföldi törvényhatóságokra ós a szász universitásra nézve külön törvény alkotását rendeli. A tisztelt belügyminíster ur azonban szerintem a törvény eme határozott utasításának sem alaki, sem anyagi tekintetben nem tett eleget. Alaki tekintetben nem, a mennyiben a törvényjavaslatot az illetők kihallgatása mellőzésével terjesztette be. Hogy kik legyenek „az illetők" ? a t. belügyminister ur általam mindjárt megnevezendő elődei nem tartózkodtak tényleg beismerni azt, hogy ezek alatt a szász universitas értendő. Ugyanis Wenckheim Béla b. volt belügyminister ur még J 868. április 24-én 898. szám alatt - tehát a XLII1. törvényezikk meghozatala előtt — kijelentette, hogy „nem forog fenn nehézség az iránt: ha a szász egyetem a szász nemzet jogviszonyainak átalakítása tekintetében nézeteit vagy kívánalmait azon formák közt, melyek erre nézve a képviseleti rendszer folytán fenállanak, érvényesíteni szándékoznék." Későbbi utóda Tóth Vilmos minister ur 1870. november 18-káról 2753. szám alatt a szász nniversitást felszólította, „hogy az 1868-iki XLIII-ik törvényezikk 10-ik és az 1870-iki XLII-ik törvényezikk 88-ik szakaszai értelmében a Királyföld szervezése iránti véleményét mielőbb állapítsa meg és terjeszsze fel." A szász universitas a rendezés iránti nézeteit és követelményeit utoljára 1872-ben elő is terjesztette; azonban előterjesztése ellátást nem nyert s azóta a kormány nemcsak hogy többé az universitással a rendezés ügyében magát érintkezésbe nem tette; hanem valahányszor ez az ügyet felkarolván, annak előmozdítását szorgalmazni kívánta: ebbeli törekvésének foganatosításában azt rendeletileg meggátolta és az egyszerű óvás, illetőleg hallgatás útjára terelte. Hogy mennyiben ellenkezik ez nem csak az idézett törvények kétséget kizáró tartalmával és
