Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-115
116. országos ülés márczius 23. 1876. 29 szellemével, hanem az utolsó kolozsvári országgyűlés és az alkotmányos ministeri kormány biztató kijelentéseivel is: ez kitetszik azon két adatból, melyekre Zay Adolf és Bausnern Gruido t. képviselőtársaim tegnap hivatkoztak. Az egyik a kolozsvári országgyűlésnek 1865. deczember 18-án kelt előterjesztése, melyben a szász kisebbségi képviselők nevében Bömches Frigyes által indítványként formulázott a szász munieipális alkotmány épségben tartása és a- terület oszthatatlansága iránti kívánalmak és igények az országgyűlés részéről jogosoknak és ajánlhatoknak ismertettek el. A másik Wenckheim Béla b.. volt belügyminister urnák 1868. május 15-kén kelt intózvénye, a melylyel a volt szász ispán hivatalától felmentése ötletéből tett felterjesztésre kelt biztató legmagasabb k. válasz az universitásnak tudtul adatott. Ily ünnepélyes kijelentésekben hajlandó vagyok a mérvadó körökben akkoriban uralgott azon nézetet szemlélni, hogy a magyarországi 1848-ik évi VII-ik törvényczikk 5-ik szakaszának tekintetbe vétele, mely szerint: „Magyarhon Erdély mindazon külön törvényeit és szabadságait, melyek a mellett, hogy a teljes egyesülést nem akadályozzák, a nemzeti szabadságnak és jogegyenlőségnek kedvezők: elfogadni és fenntartani kész" — nemcsak méltányosság, hanem kötelesség. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban a szász univerzitás által' alkotmányos hatáskörében kifejezett rendezési elvekből merőben eltér; tehát nem annak közreműködésével és hozzájárultával jött létre. Nem felel meg azonban a törvényjavaslat főleg anyagi határozmányaiban a törvény rendeletének. A törvényjavaslat a Királyföld rendezését az országban közigazgatási szempontból elkerülhetlennek állított területi szabályozásokkal azonosítja, azt ajánlván elvül kimondatni, hogy e szabályozásoknál különbség ne tétessek királyföldi és szomszéd területek között. Ezen elv szerint a Királföld rendezése egyszerűen az ő területének szótszaggatásából és szomszéd területekkel egyesítve megyékké leendő átalakításából fogna állni. A t. minister ur ezzel a törvénynyel, mely nem egyebet, mint a „királyföldi székek, vidékek ós városok belkormányzati jogainak biztosítását, képviseletük szervezését és a szász nemzeti egyetem jogkörének megállapítását kívánja: merőben ellentétbe helyezi és azon tul teszi magát, midőn egészen egyebet indítványoz, mint a mit az rendel. Mert hogy a Királyföldnek parlamentális dynamittal való szétrobbantása „rendezés" lenne? azt elfogulatlan ember nem fogja állithatni. És mi ezen czélba vett életveszélyes műtétnek főindoka"? Egyszerűen az, hogy a Királyföld állítólag nemzeti kiváltságos terület, ilyen pedig az egyenjogúság elvének kimondása nyomán többé fel nem tartható. De az 1868-ik évi XLIII. törvényczikk 1-ső szakaszának szerintem az az értelme, hogy a politikai nemzetek szerinti területi felosztások, elnevezések s az ezekkel összekötött előjogok és kiváltságok igen is meg lettek szüntetve; de csak a mennyiben valamely nemzetiséget mások kizárásával illettek; a mennyiben azonban ily kizárás többé nem fordul elő, nem az úgynevezett jus municipale saxonum alatt, mely névleg és külsőleg ugyan, privilégiumban azonban az ország alaptörvényeibe iktatás által szerződési jelleget öltött privilégiumon, de lényegileg a polgári szabadságon és egyenlőségen alapszik, — mióta az egyéni jogegyenlőség elve a erdélyi 1848-beli I. törvényczikk által kimondatott: nézetem szerint oly jogállapot értendő, mely a törvényes különlegesség és további fejleszthetésének elismerését foglalja magában. Ezen úgynevezett privilégium tehát ma már nem egyéb, mint az önelhatározás és önkormányzat elvének, de ugy mint az a Királyföldön kifejlődött (a libertás, qua vocati fuerant a piissimo rege Grejza) kifejezése, a mely érvónyesülhetóse végett természetesen egy bizonyos territóriumra is szorítkozik; mi miatt azonban ehhez többé semmi kiváltság és más nemzetiséget kizáró előjog minősége nem ragad. A Királyföld ily értelmű közjoga a magyar állam- és alkotmányjognak ép oly Kiegészítő része, mint bármely más sarkalatos államintézmóny; tehát, ha az egészre vonatkozó alaptörvények fentartandók, a mi iránt a tisztelt házban kétség nem fog fenforogni: a rész is, illetőleg annak területi és politikai integritása mint az egészséges tovább fejlődhetésének talaja, a maga épségében föntartandó ; mivel az ellenkező öncsonkítás lenne. Az érintett politikai különlegesség pedig nem vág mások jogkörébe zavarólag vagy akadályozókig; a törvény előtti egyenlőségnek és a polgári jogok szabad élvezetének sehogy sincs útjában, miután ezen jus municipalénak jótékonyságát már többé nem csak a szászok, hanem a Királyföld összes lakói élvezik: ennélfogva létjogosultságának megtagadása nem summum jus, hanem summa injuria, a legnagyobb méltatlanság lenne; mert azon területrész közszabadságának sírját fogná ásni. A mi pedig a szász universitásnak tervelt jövőben való szervezetét és hatáskörét illeti, ennél a javaslat szintén merőben figyelmen kívül hagyja az 1868-ki 43-dik törvényczikk 9. és 11-dik sza-