Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-115
115. országos ttlés márczius 23. 1876.* 27 Beőthy Algernon jegyző': (olvassa a szentesitett törvény Gzikketi) Elnök: Az 1870. évi XLII. és 1872. évi XXXVI. törvényczikkekben szabályozott fegyelmi eljárás módosításáról és kiegészítéséről, úgyszintén a községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. törvényczikk'* módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényczikk ő Felsége által legkegyelmesebben szentesittetvén, kihirdettettek és hasonló kihirdetés végett a főrendiháznak fognak átküldetni. Következik a napirend : a Királyföldről, továbbá a szász egyetem rendezéséről és az egyetemnek, valamint az úgynevezett hét bírák vagyonáról szóló törvényjavaslat átalános tárgyalásának folytatása. Fabricius Károly: T. ház! A tegnapi napon tartott beszédek után szükségesnek látom, ez előttünk fekvő fontos tárgyban véleményemet röviden kinyilatkoztatni. (H dijuk.) En a Királyföld rendezéséről szóló régóta várva várt tövényjavaslatot közigazgatási szempontból, mini az első lépést őszintén üdvözlöm. (Helyeslés.) Sajnálom is nagyon, hogy az eddigi belügyministerekneknem sikerült, a Királyföld alkotmányos rendezésére ezélzó törvényt alkotni és végrehajtani, mert ebben az esetben nem csak rendezett állapotban volnánk, hanem azok a túlzók ma nem ülnének a képviselőházban, mint politikai pártócska s nem is hallottuk volna tegnap azon kihivó fejtegetéseket, melyek után méltán kérdezhetjük: vajon azon képviselők az elődöknek méltó utódai-e, azon elődöknek, kiket az ország a múltban „ Viri prudentes ac circumspecti" czimmel tisztelt meg? (Élénk tetszés.) Éh részemről kérem, ne méltóztassék ezen vakmerő eljárást (Helyeslés) a szász népnek rovására magyaráztatni; nem is csodálkozom azon harezjátékon, mert évek óta párt-küzdelmeimtől fogva ismerem azon va banque-politikának játszóit, kik már most téves politikájoknak zsákutczájából kiszabadulni más utat nem találhatnak a menekülésre, mint küldőik nyilvános rovására az „Aprés nous le déluge" jelszóval vagy olcsó áron maguknak martiriumot szerezni, vagy botrányt a házban előidézni, hogy annak ürügye alatt a további tárgyalás elől magukat elvonják. (Élénk tetszés.) Csak az elnök komoly óvatosságának, a belügyminister államférfiúi mérsékletének, az egész ház ritka türelmének köszönhetjük, hogy tegnap sem az egyik, sem a másik eset be nem következhetett (Igaz! Igaz!) Szükséges lett volna ezen királyföldi rendezés eddig is, mert ebben az esetben mind azon szenvedélyes pártmozgalmak a szászok közt jóval ezelőtt megszűntek volna, valamint mindazon okok is, melyek a Királyföld lakosai kedélyeit folytonos aggodalomban tartották. Ezen aggodalmak közt a legfontosabb az volt, hogy a magyar körökben félrevezetett közvélemény által a szász egyetemi ós VII birói vagyon, a királyföldi iskolázásnak ezen fő tényezője, kérdésbe vonatott és ez által alkalom szolgáltatott egynehány malcontensnek beható és nagy terjedelmű politikai izgatásokra. Örömest elismerem tehát, hogy az igen tisztelt belügyminister ur a tulajdonjog szentség elvét alapul véve, az előttünk fekvő törvényjavaslatban ezen kősziklát bölcs belátással és szerencsésen kikerülte s a szász egyetem és a VII birák vagyoni jog elismerése által mind azou aggodalmaknak, mind azon izgatásoknak, mind azon gyanúsításoknak okát eltávolította. (Tetszés.) Igen sokszor vettetett szemére a Királyföld lakosainak, hogy eddig külön állással, külön kivátságleveleivel birt. De el kell ismernünk, hogy ezen állapot a régi erdélyi törvényekben gyökerezett. Ilyen kiváltságokra a Királyföldnek addig volt is szüksége: a meddig az erdélyi magyar és székelyföldön olyanok uralkodtak. (Igaz!) A két utóbbiakra nézve a külön állás már az alkotmányos idő beálltával a törvények értelmében megszüntetett, és hogy a szükséges átváltoztatás a Királyföldön csak most, a visszahelyezett alkotmányos állam-életnek kilenczedik évében történik: annak nem a királyföldi lakosok, legalább ők nem egyedüli okai. (Felkiáltások: Ez igaz!) Egyébiránt a Királyföld lakosai nem is szorulnak kiváltságoki közvélemény másként nyilatkozott; még azoknak is kötelessége, kik azon az oldalon most a törvényjavaslatot oly hevesen ellenzik, a medgyesi programm értelmében, a melyre csaknem megesküdtek: nem venni több jogot igénybe, mint a mennyit a többi magyar megyéknek, a törvénykatóságoknak szóló törvény ád. Ezt Kapp Gusztáv képviselőtársunk tegnapi beszédében el is ismerte. Miért tehát ezen törvényjavaslatot el nem fogadni? A királyföldi lakosok, különösen a szászok nem szeretik az izgalmakat; csendes, munkás, rendezett állapotot ós* műveltséget kedvelő állampolgárok; (Igaz! Igazi) kik a mint eddig bebizonyították, ugy ezentúl is be fogják bizonyítani, hogy jó közigazgatás, jó törvénykiszolgáltatás mellett állampolgári kötelességeiket pontosan teljesitendik és élet czéljaikat el is érhetik. (Mérik tetszés.) Ha megszűnik a Bausznern képviselőtársam által annyiszor hangsúlyozott politikai terület: azért ott marad és élni fog a szász nép ugyan azon jogok élvezetében és oltalma alatt, mint Magyarország többi népei, (júénk helyeslés!) és pedig élni fog a jogegyenlőség alapján; nem mint eddig elszigetelten és folytonos súrlódás között, (Ugy van!) hanem békében és testvériségben ; a mint ennek egy és ugyan azon állam egyenjogú polgárai között lenni kell és lenni is fog, hogy a közös haza boldog lehessen, (júilénk 4*
