Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-138

13$. országos illés május 24. 1876. 33 Í hallottam, hogy nem szabad beleereszkedni senkinek a részletekbe. Igenis méltóztassék az egyes tételeket megjelölni és megmondani: mi igazolt, mi nem igazolt; de ugy per Bauseh und Bogén ítélni egy zárszámadást, mint azt Madarász József képviselő ur tette: nem lehet. Egy tételt diflcultált 139,000 frttal: ezt szerencsés voltam a t. képviselő urnák felderíteni. Méltóztassék előállni többel s talán leszek szerencsés azokat is felderíthetni; de azt hiszem, hogyha a felmentést meg méltóztatnak tagadni: azt csak akkor tehetnék, ha oly tulkiadásokat mutatna ki, melyek nincsenek igazolva. Mert csak magáért azért, mivel tulköltség van, nem lehet a felmentést megtagadni; minthogy oly zárszámadás nem volt, nem is lesz soha, melyben tulköltség és előirányzat nélküli kiadás ne lenne. Azt kell megvizsgálni, hogy a tulköltség helyes-e vagy nem? vannak-e megtakarítások és mily tárczánál? mily alapon történt a tulkiadás? el volt-e az kerülhető, vagy sem'? Ha nem igazolható a tulköltség: akkor a felmentést nem kell megadni; de azt gondolom, hogy ha valahol, ugy a zárszámodásoknál csak a részletek megvizsgálása ad képet az egészről: mert részletek nélkül elítélő vagy helyeslő ítéletet mondani nem lehet. . Ezeket voltam szerencsés a kérdés megvilágítására a t. ház előtt felhozni s a magam részéről szívesen késznek nyilatkozom, hogy ha több kérdés tétetik, a mennyire képes leszek azokat felderíteni, a mi talán nem minden tételnél fordulhat elő, — mert nem az én ministerségem alatti zárszámadásról van szó — hanem, a mennyire a kérdéseket ismerem: a felvilágosításokat szívesen megadom, hogy a t. ház minden körülmény ismeretével ítélhessen e kórdósben. Korizmics László: T. ház! (Halljuk!) Nekem eredetileg nem volt szándékom a zárszámadási bizottság jelentésének érdemleges tárgyalásához hozzá szólani: azért, mert az általa tett határozati javaslatot én részemről elfogadom. Nem lévén szokásom szólani máskor, mint a mikor czélszerünek és szükségesnek látom, most sem akartam szaporítani a felszólalások sorát; de miután t. barátom és képviselőtársam Zsedényi Ede képviselő ur olyan szives volt ezen tárgyalás alkalmával rólam is megemlékezni, s én nem tudom, hogy helyes-e az ón felfogásom, de nekem ugy látszik, hogy erkölcsi kötelességem pár szóval felelni t. barátomnak. (Halljuk! Halljuk!) 0 nevezetesen olyan formán vezetett be engemet ezen discussióba, mintha hát Korizmics László is egyik oka lett volna annak, hogy bizony többet adtunk ki, mint a mennyit kiadnunk kellett volna. Ha méltóztatnak azt venni, hogy én is ajánlottam a részvételt a bécsi világkiállításon és hogy azon kiállítás sok tekintetben nem valósította meg kózzeífoghatólag azon nagymérvű reményeket, a melyek várattak : akkor hát van valami a dologban; de én bocsánatot kérek t. barátomtól, ha azt mondom, hogy ez utoljára is a mi bajainknak csak egy piczi részlete. (Derültség a szélső balon) Igenis azt mondom, hogy csak piczi részlete és hogy ha ma azt kérdeznék tőlem, hogy vissza akar-e vonulni Magyarország a jövendőre minden világkiállítási alkalmakkor, mert akkor bizonyosan megkímél 2—300.000 irtot: akkor ón azt mondanám, hogy nem; és azt mondom t. barátomnak, hogy nem helyes az ő politikája, mely a csigahéjba visszavonulva, minden internátionális összeköttetést kerülni akar; mert azt kérdem t. barátomtól, hogy hol áll most Magyarország, kereskedelmi fejlődését illetőleg? (Zsedényi Ede közbeszól : Mindenütt roszul állunk!) Igenis a t. tagadó barátomnak nagy előnye az, hogy mellette szól a szerencsétlenség; de ezt nem ezen actiók szülték, hanem egyéb. (Zsedényi Ede közbeszól: A pazarlás!) Én azt mondom í. barátomnak, hogy ha Magyarország, mióta az internátionális érintkezések megvannak, az ő politikáját követte volna és soha semmi kiállitásbanrészt nem vett volna: akkor most kereskedelmünk egészen más helyzetben lenne és azon nagy kivitel, melylyel Magyarország bír: kétlem, hogy bekövetkezhetett volna. En mind a párizsi, mind londoni, mind a hamburgi világkiállításon résztvettem és azokon láthattam, hogy Magyarország terményei miként lettek a külföldön méltatva és megismerve. (Helyeslés) Ezt természetesen számokkal kimutatni nem lehet s beismerem, hogy ez rám nézve hátrány. De a dolog nézetem szerint olyan, melyet érezni, habár számokkal kimutatni nem is lehet. Méltóztassanak nekem megmondani, hogy egy jó esőnek mi a hatása? (Helyeslés.) Tessék azt kiszámítani. Egy ilyen internátionális érintkezésnek is ilyen a hatása. (Közbeszólás a szélső baloldalon: Mint a jégesőéi Derültség.) En részemről sajnálom — és ezt kimondom nyíltan, — hogy Magyarország most Amerikában nincsen képviselve: én azt nagy veszteségnek tartom és odaadtam volna a kaputom felét, ha azzal a részvételt elősegíthettem volna. Igenis. En részemről tiltakozom az ellen, hogy ón akkor, mikor a nemzetnek a bécsi világkiállításon való részvételt ajánlottam: akkor a hazának valami roszat tanácsoltam volna, — ós hivatkozom a t. képviselőháznak nagy többségére, mely igen élénken helyeselte ebbeli nézetemet (Helyeslés), holott akkor a t. képviselő ur néhányad magával a csigahéjba akart visszavonulni. (Felkiáltások a szélső balon: Jobb lett volna!) Jobb lett volna, meg lehet annyiban, hogy most néhány ezer forinttal kevesebb deficitje volna az országnak; de roszabb lett volna annyiban, hogy milliókat nem vett volna be. (Élénk helyeslés a középen.) 42*