Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-137
137. országos ülés május 23. 1876. 319 kijelenteni, hogy eddig minden ilyen ügy és igy az illető képviselő ur ügye is a pestmegyei törvényszéknél folyt, mert ő pestmegyei polgár is és ránézve a pesti törvényszék is illetékes. Az illetékesség ellen ellenvetést az nem tehet, a ki a körülményeket ismeri. Ezeket előre bocsátva, magam is a mentelmi jog felfüggesztését kérem. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! A képviselő, midőn választóinak képviselői működéséről és az országgyűlés menetéről számot ad: azt hiszem, hogy képviselői" vagyis törvényhozói jogát és kötelességét gyakorolja. Fölöttébb változnak némely képviselő urnák nézetei az élő, fejlő vagy megromlott kor levegője szerint. Ezt kell hinnem e tekintetben, mert ma már azon tettet, melyet még 1869-ben a törvényhozás a képviselő törvényhozói tényének és bánthatatlan tényének nyilvánított: a képviselőház tagjai, majdnem indignatióval utasítanak vissza azon képviselők, kik legalább a büntető törvénykönyv jogi fogalmára nézve előbbi 1848. előtti időszakbani szellembeni felfogásban találkoztak. (Nagy derültség.) 1869-ben mit mondott a kiküldött bizottság jelentésében, mely legelőször Böszörményi László mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában az országgyűlés elé terjesztetett s a mit az országgyűlés helyeselt: azt, hogy a mit az országgyűlési tag, mint olyan a házban ós a házon kivül mond, tehát szóval, vagy tesz, tehát oselekvénynyel, azért csak az országgyűlés által és pedig annak azon háza által vonathatik feleletre, a melyhez tartozik. Másodszor, ha az országgyűlési tag nem mint olyan és nem törvényhozási hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz valamit: azért a ház engedelmével adathatik ki. Hogy ha tehát a képviselő választói közepette a törvényhozás működéséről és a képviselői működésről számot ad: azt törvényhozási minőségben mondta és cselekedte. A fogalmak változhatnak s lelkiismeretünket, meggyőződésünket a kor fejlődő vagy rothadó elemei szerint változtathatjuk. Tehát először is 1869-re kívántam hivatkozni. Nagyon rósz szolgálatot tett az államnak érdekében az igazságügyministeriumnak azon magát kir. jegyzőnek nevező egyén, a ki ezen táviratot az igazságügyministeriumlioz küldte. Kérdem van-e törvényeinkben ily hivatal ? Mi az a királyi jegyző ? Ily hivatal nincs. Tudomást szereztem magamnak azután és ugy találtam, hogy a járásbíróságnál alkalmazott jegyző kir. jegyző czimmel szerepel. Nagyon rósz szolgálatot tett az államnak igazságügyministeriumnak, higyjék meg és rósz szolgálatot tesznek azon egyének ; mert igaza van Horánszky és Szilágyi Dezső képviselő uraknak, hogy az összes körülmények összevetésével kell meggyőződésünket megállapítani: vajon van-e itten zaklatás, vagy nem? és midőn ón az iratok teljes komoly átvizsgálása után azon meggyőződésre jutottam, hogy azon t. polgármester Csongrád városában, a ki a jelentést megtette, azt jelenti, hogy neki egy városi gyakornok, bizonyos Praznovszky Sándor nevezetű hivatalos jelentést tett ezekről és ezekről és tanúvallomásában azt mondja, miszerint ő a városház ablakából hallgatta és hallotta azon előadásokat, a melyeket egy zsibongó és zajongó néptömeg közt bizonyos távolságra tőle sok ember közbekiáltása által megszakítva mondott: én uraim! a körülményeket összevetve, nem vonhatok ki mást, mint azt, hogy előre kiszámított zaklatás ténye forog itt fenn. Én igenis állítom, hogy mert Csongrád városának polgármestere azt jelenti, hogy ő neki a polgármesteri gyakornok hivatalos jelentést tett, hogy igy és igy beszél a képviselő: az oda volt állítva kémnek, a miként nem is ott mellette hallgatta, hanem a városház ablakából s rögtön tudósította az igazságügyministert táviratilag az esetről, melyet a tanuk más ós másként mondanak el. Nem akarok magának a tárgynak vitatkozásába bocsátkozni; de hogy meggyőződjünk: azon tanúvallomásokat mégis kell tudnunk. Én átolvastam. Volt 16 tanú, kik közül 3 jelen sem volt. IS közül 6, egyik igy, másik amúgy vallott. Magam sem helyesleni, sőt roszalnám, ha igy volna, a mit mondott az igazságügyministeriumra, még ha lett volna is oka rá mondani; de egyik igy, másik amúgy mondja a tanuk közül; hőt pedig határozottan állítja, hogy nem is mondta. Igy pedig lehetetlen a körülmények összevetése folytán azt nem hinnem és mondanom és higyjék meg leghelyesebb lett volna, ha az igazságügyminister vagy igazságügyrninisterium azt mondta volna, hogy azok az egyének, a kik valóságos tényekre állapított tanúvallomást, vagy legalább ellenkezőt nem tudnak előmutatni : hallgassanak el, mert itt tisztán magán városi boszut látok azon polgármester által előidéztetve; esnem lett volna semmi tanácsosabb, mint legalább e kérdésben önmagára a képviselőháznak képviselő mentelmi szabad szavazatára nézve békókat és lánczokat vonni. (Derültség.) Most engedjen még meg Szilágyi Dezső t. képviselőtársam, hogy ezek után nyilatkoztassak ki valamit. Én 1848. előtt éltem leginkább, 1848. előtt ismertem a büntetőjogi fogalmat. Azt én értem és meg tudom magyarázni, hogy a fiatal nemzedék más fogalmakat szív be és másokat érlel meg agyában és értem ós fel tudom fogni, hogy ők lázitásnak vehetnek oly cselekményt ós oly szavakat is, a melyeknek következménye nem lázadás ; de tőlünk, kik 1848. előtt éltünk, köztünk a képviselők, kik 1848. előtt az országgyűlésnek tagjai és azon szellemnek voltak hivei: szivünk vérévé és
