Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-135

262 135. országos ülés május 20. 1876. rendezését, milyennek mostan, mintegy közepén állunk: magában nem involválta s hogy annak egészen más értelme lehetett, italában véve a czél, melyben mindnyájan egyetértünk: az, hogy Magyarország közigazgatását ujabban ezélszerübben, megfelelőbben, összhangzóbban óhajtanok szervezni; az eszközök, az ut, az elvek, melyek alapján ezen czél elérendő volna, ezek iránt nézeteink, sajnálkozásomra, nem mindenben találkoztak, sőt mondhatom, a főbb vonásokban eltértek. Hogy mi azon nézet, melyet e részben én és azok, kik velem az elvekre nézve megegyeznek, azt azon vita alkalmával, mely a közigazgatási bizottságokról szóló törvény tárgyalása alkalmával folyt, élesen és behatóan feltüntettük. A városoknak rendezése — és a jelen törvényjavaslat — azon elvekkel szoros összeköttetésben áll. Azon indokolás, melylyel ezen törvényjavaslat beadatott: szerintem nem indokolása magának e törvényjavaslatnak, az indokok, melyek a minister urat szükségkép vezetik, szerintem egészen máshol keresendő. Igenis a királyi városok törvényhatóságai számára, apasztására vonatkozólag a közigazgatási rendszer fejlesztése alapján lehet indokot és okot keresni: és lehet okot keresni egyes viszonyok alapján. Itt nem arról van szó, hogy egy vagy más város meg nem felelvén hatósági feladatának, nem bírván városi jelleggel, nem bírván képességgel a városi hatósági közigazgatás feladatainak megfelelni, a törvényhatóságok körében továbbá nem foglalhatván helyet: annak községi jelleggel való felruházása, ügyeinek ily körű ellátása foganatosítandó. Itt nem erről van szó': itt arról van szó, hogy Magyarország közigazgatási szervezete körében annyi város, amennyi jelenleg létezik: a belügyminister nézete szerint — és ez a törvényjavaslatnak valóságos indoka, — czélszeriien fenn nem tartható. Es pedig miért? Nem azért, a mit a törvényjavaslat indokolása mond, a központból annyi várossal levelezni, annyi város ügyeit czéiszerüen intézni nem lehet. Nem ez itt az indok. Nem ez a ozél és ha ez volna, — ez utón el sem, éretnék. Nem itt keresendő az indok, azért sem/ mert ha ezen városok csakugyan olyanok, hogy városi törvényhatósági jelleggel birnak, hogy őket a városi törvényhatósági szervezet megilleti: akkor ezt tőlük megvonni kár volna; csakis a központi teendőknek apasztása érdekében, a teendők sokasága nem lehet indok arra, hogy valami oly organismust megszüntessünk, mely a helyi viszonyoknak megfelelő és mely különben is más helyet fentartatik. Az, hogy sok-e. vagy kevés a város? itt elhatározó nem lehet. Azt, hogy Magyarországnak sok lenne a városa: fájdalomtJiem állithatjuk, habár áll az, hogy több községet nevezünk városnak, amely sajátlag városi jelleggel nem bir és e részben a lakóság száma épen nem iránytadó. Nem irányadó a lakóság száma, hanem irányadó a történeti fejlődés, a jogok természete, a birtokviszonyok, a polgárok foglalkozási- módja, szóval az, ami a várost a mezei, a földmives községtől megkülönbözteti, (ügy van a szélső baloldalon]) Azon elvek szerint, a melyeket mi a közigazgatás rendezésében kifejtettünk, azon elvek szerint, melyeket én helyeseknek tartok; annak szüksége, hogy a városoknak száma bizonyos arányba hozzassék a megyei hatóságok számával, soha fel nem merülhetett volna. A jelen rendszer szerint ennek szüksége felmerült. Átlátom, hogy a közigazgatási bizottságok életbeléptetése kényszeríti a belügyminister urat, hogy a városok számát leapassza azért: inert habár egy városi közönség; mindazon qualificatiókkal bir is, a melyekkel más nagyobb számú lakossággal bíró városi közönség; mégis annyi közigazgatási bizottságot, amennyi város van, felállítani nem lehet; az ambulatorius közigazgatási bizottságok pedig, oly kinövései az administrativ organisatiónak, melynek életképességet tulajdonítani nem lehet, (ügy van a szélső jobboldalon!) Itt tehát egy kényszerhelyzet és nem a helyes közigazgatási szervezet elvei irányadók. Mi az elvet nem pártolván, annak következését nem üdvözölhetjük; legfölebb elismerhetjük, hogy ha a közigazgatási bizottság alapján kell a hatóságoknak kormányoztatniuk : akkor a minister kénytelen a városok számát leapasztani. De ha ez igy van: akkor nem a lakosság száma irányadó; akkor irányadó az, hogy ezen város ott van-e, a hol különben is közigazgatási bizottságnak kell szerveztetnie, vagy nem. Csak ugy segíthetnénk a bajon. Más eljárás ez anomáliát nem fogja megszüntetni, legfölebb a kivételeknek számát, a helytelen eljárás seregét fogja apasztani. Azonban t. ház. azon czél, melyet a törvényjavaslat indokolása bevall, az, hogy a közigazgatási kormányzat teendőit apasztani akarja : el nem éretik. Egy kivételes helyzet teremtetik azon királyi városok érdekében, melyek megszűnnek törvényhatósági jeléggel birni s a rendezett tanácsú városok sorába illesztetni; ugyanis az, hogy a városi vagyont érdeklő ügyekre nézve mégis közvetlenül a minister és a főispán által gyakoroltatik ministeri ellenőrzet ós felügyelet alá helyeztetnek: a levelezés tehát ugyanannyi várossal fen fog tartatni ezentúl is, a mennyivel eddigelé folytattatott s ezáltal szerintem egymagában is tarthatatlan, ideiglenes és elvileg nem igazolható állapot idéztetik elő. Ezen városok a megyei törvényhatósági ügyekben egyenlő joggal fognak intézkedni azon vagyoni ügyek fölött, melyek a megyei hatóságkörébe esnek: a megyei hatóság egyéb tagjai a városi vagyoni ügyek fölött nem fognak intézkedni. Kérdem: az-e a helyes közigazgatási szervezés, a mely ugy is rendezetlen, külön nemű, össze