Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-134

244 1Í14. országos ülés május 1». 1876. séges beolvasztani a törvényhatóságokba; de igenis helyes beolvasztani azokat, melyek csak nagy, csak terhes pótadó által képesek magukat fentartani. Már most kérdeni: mit tesz ez ? Vagy nem áll ez, hogy a városokra teher rovatik, ha rendezett tanácsú városokká lesznek, hogy ez nekik többe kerül; mert áll akkor az. hogy az államtól nagyobb elengedésben részesülnek, mint a menynyibe nekik kerülne az, a mi ily módon nyakukra hárul; vagy ha az állana ismét, hogy ez a városokat inkább terhelné: akkor nem állhat az, hogy az állam ok nélkül a városok érdekében az adóból elenged, mert ezen két okoskodás egyik a másikat kizárja. (Helyeslés.) De még a legkülönösebb azt, hogy azt mondja a t. képviselő ur, hogy a városokra ez egy ujabb teher és azután oda megy ki okoskodásában, hogy miután pedig ez ujabb teher: nem kell rá tenni azokra, kik eddig nem voltak kénytelenek semmi adót sem viselni; hanem rakjuk ezt az ujabb terhet azokra, kik eddig is nagy, túlságosan nagy házi adót voltak kénytelenek fizetni. Én megvallom a logika ezen botorkálását a magamévá tenni és helyeselni nem tudom. (Élénk derültség.) Másfelől hangsulyoztatott, hogy azt kellett volna előbb megnézni: melyik város teljesiti jól az adininistratió teendőit, melyik nem ? a melyik jól teljesiti, azt meghagyni, a melyik roszul teljesiti, azt megszüntetni. En ezen módját a beosztásnak és a elassiiicatiónak hasonlag nem tudom cfogadni. Akkor, midőn egy intézmény megállapításánál, a melyet csakis az összes, az egész állam érdekével lehet és kell igazolni, ily szempontokból kiindulva járnánk el: ez büntetés és meglehet, — mert hiszen minden város viszonyait nem ismerhetjük mindannyian tökéletesen, — egy igazságtalan büntetés, egy részrehajló büntetés szinét viselné magán, és nemcsak méltán fájhatna az illetőknek ; de mintegy a törvényhozás és a történelem előtt megbélyegezné őket, a mi pedig nekem legalább soha szándékom nem volt, és nem is lesz. De ez nem is szükséges ; mert ha nem teljesiti kötelességét egy város, de azért különben népességi, vagyoni ós más viszonyainál fogva oly helyzetben van, hogy a közérdek szempontjából nem szükséges tőle elvenni a külön törvényhatósági jogot: akkor ennek nem az a módja és ez nem követeli azt, hogy azon város szűnjék meg külön törvényhatósággal felruházott város lenni; hanem kövefeli ez azt, hogy a kormány, bárkikből álljon is az, teljesítse kötelességét és az ilyeneket szorítsa rá, hogy jó legyen náluk az administratió. (Elénk helyeslés.) Magában az egyik határozati javaslatban, de a felszólalásokban is több felől elmondatott ós még csekély személyem bizonyos következetlenséggel is vádoltatott, hogy itt is ugyanazt kell alkalmazni, a mi van a rendezett tanácsú városokban. Azt kell mondani, hogy megszüntethető a kormány által a rendezett tanácsú város hivatalból is, ha vagyoni, szellemi, vagy más körülményei miatt nem teljesiti azt, a mit teljesítenie kell egy rendezett tanácsú városnak ; vagy ha tetemesen nagyobb pótadó mellett teljesítheti csak, mint a mennyi a szomszédközségekben ki van vetve. Engedelmet kérek, itt az anologia per absolute a kettő közt nem áll. A rendezett tanácsú városok láncz-szemét képezik a törvényhatósági a megyei adininistratiónak; ott csak az a feladat, hogy az administratió kötelességeinek megfeleljenek; de ők külön hatóságot, külön területet nem képezvén, az országos szempont nem teszi szükségessé ós nem követeli semmi esetben, hogy elveszítsék rendezett tanácsú minőségüket; mert ők — mondom — a törvényhatósági közigazgatástól elkülönítve nem lévén: nem áll elő az, a mi minden adminstratiónak megnehezitője általában, rendőri ügyekben pedig különösen, hogy minduntalan meg kelljen az administratió tevékenységének apró kis határokon állania és zsibbadnia. És hova is vezetne ez? Utoljára oda jutnánk — ós ezt azok ügyeimébe ajánlom, a kik a kormányt hatalom-keresési, vagy a centralisálási vádakkal illetik, — hogyha ugyanazt mondanók ki a külön hatóságot képező városokra nézve, a mi a rendezett tanácsú városokra kimondatott: utoljára fel kellene . — inert ezekre nézve az mondatik ki — a kormányt hatalmazni, hogy kormányi tény által szüntesse meg a hatóságokat; a mi pedig, azt gondolom, alkotmányos parlamenti szempontból igazolható eljárás nem lenne. (Élénk helyeslés.) A mi azt illeti, hogy a városok érdekét bántja a megyével való egyesülés: az már megmondatott Horváth Lajos képviselőtársam által, hogy tévesen emlékezett Zsedényi képviselő ur arra. hogy a szolgabíró eljárása sérteni fogja őket; mert a szolgabíróhoz semmi néven nevezendő közük a rendezett tanácsú városoknak nincs. De azt kérdem, hogy ugyan ha ők nem lesznek külön törvényhatósági joggal felruházott városok: miért kelljen akár iparuknak, akár kereskedelmüknek hanyatlania és különösen, miután arra is hivatkozás volt az erdélyi részekről: miért kelljen ezután megszünniök. ha eddig azok voltak, a magyarság és a magyar nemzeti szellem központjai lenni? Hiszen a beladniinistratióra nézve tökéletesen függetlenül, sőt nagyobb szabadsággal működnek; mintha külön törvényhatósági városok maradnának, mert felügyelet nélkül egyik sem működik ; a felügyelet korlátain belül pedig a rendezett tanácsú városoknak, azt lehetne mondani, szélesebb hatáskörük, van, mint a külön törvényhatósággal felruházott városoknak és így a mi az iparra és kereskedelemre nézve szükséges, vagy a mitől függ az, hogy megmaradjanak ma-