Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.

Ülésnapok - 1875-114

16 114. országos ülés márezius 22. 1876. lat, egy életképes, élet-erős szászadok viharában megedzett és kipróbált nemzet lételét teszi kérdésessé. (Zaj.) Elnök : T. ház! A t. szónok urnák hangja oly gyenge, hogy magam sem hallom, annálfogva igen komolyan kérem a t. házat, hogy méltóztassék figyelemmel és csendességben lenni, hogy halljuk a beszédet. (Felkiáltások A szószékre!) Zay Adolf: T. ház! Önök tapasztalták, mit tesz az egy nemzetnek saját léteiéért vagy nem lételeért küzdeni; önök soraiban van számos lelkesült küzdők népek érdekeiért ós egy sincs önök között, kinek lelkét megilletődött szent borzadály el ne fogná, ha a haza költőjének szavaira gondol: egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált. Nos uraim ! ezen magasztos pillanatban legyen nekem is szabad önökhez kérő, intő, javasló szózatommal ekkép kiáltani: „hétszász évi szenvedés kór éltet vagy halált!" A szász nemzet most több mint hétszász éves tisztelet és áldásteljes a magyar királyoktól nagyrabecsült múltja áll ma itt a törvényhozás szentelt csarnokában nem esedezik alamizsnaért, csak jogát követeli ; és ha még Magyarországon a jog és törvény erőben áll, ha hűség ós hit megtörve nincs ; ha a magyarállam az igazságosság ethicai alapján nyugodni akar: kell, hogy a szász nemzet elvitázhatlan jogát megtalálja itt a törvény őreinél , legyen bár maga a miifdenható ministerelnök, ki fejszéjét e nemzet léteiének óletgyökerére fektette. Legyenek meggyőződve uraim, hogy itt a parlamentnek és a magyar nemzet (honestasa) jóhirnevéről is van szó! Hagyjanak fel ma minden pártszinezettel, minden elfogultsággal,minden ellenszenvvel , igyekezzünk a tárgyat tárgyilagosan felfogni, megbírálni — nyugodtan, lelkiismereten, szenvedély nélkül. Legyenek igazságosak és jó lesz megemlékezni: hodie tibi, cras mini. A ház iránti tisztelet parancsolja nekem, hogy daczára az ellenséges zsivajnak, melyet némely lapok, kivált a kormány orgánumai ellenünk támasztanak ; daczára a szándékos rósz akaratuság és igaztalanságnak, melylyel a külföldi lapokban a beavatatlan közönség szemébe por szóratik és ellenünk izgattatik, daczára a t. ház közigazgatási bizottsága véleményének, igen,— nem tekintve magát az örömzajt sem, melylyel a t. ház, a belügyminister ós a bizottsági előadó szavait üdvözölte ; mind ennek daczára* azon szempontból, hogy ne mondjam — azon parlamenti fictióból hidalok ki, miszerint adhuc sub judice lis est, hogy a t. többség nem már elkészített szavazó czédulával jelent meg e teremben , hogy itt parlamenti tanácskozás és nem komédia tartatik, hanem a ház t. tagjai megjelentek ezen teremben azért, hogy magukat infor- • málják, meggyőződést szerezzenek. Engedjék meg tehát, hogy önököt én az állam nyelvében nem egészen járatos, ép azért korlátoltan a következőkben informálhassam. Kötelezve érzem magamat jelenben ezen főfontosságu tárgy fejtegetésébe és tisztázásába belebocsátkozni annál inkább : mert a belügyminister ur magyarázatai engem azon meggyőződésre vezettek, hogy ő maga sincs itt ott tisztában; vagy nem akar vele tisztában lenni. Utalok jelenben csak arra, hogy a minister ur a közigazgatási bizottságban azon kérdésre : miáltal van szabályozva jelenleg a szász n. hatósági szervezete? azon felvilágosítást adta: elavult kiváltságok által. Mig a minister ur egész bizonyossággal tudta vagy tudnia kellett, hogy ezen szabályzat egy előbbeni belügyminister ur báró Wenckheim Béla által 1869-ben kibocsátott rendeletben fekszik, melyet talán csak nem lehetne azon közkedveltségi jelszó alá „elavult kiváltságok" összefoglalni. Épen így idegenszerű a legnagyobb mértékben egy az erdélyi jogviszonyt ismerőre, midőn a belügyminister indokolásának záradékában a felett bámul, hogy a hét birák vagyona 8 törvényhatóság képviselője által igazgattatik, és midőn ezt a csodálatos és szövevényes viszonyok bizonyságának nevezi. Ugyan nem tudja hát a belügyminister ur, a mit Erdélyben minden iskolás gyermek tud, hogy VH-sedes csak egy rövidítése Oibinium és VII. sedesnek ós hogy a legrégibb telepedést a Nagyszeben és egyéb más hét telepedési csoportból álló provincia Oibiniensis jelenti. Vagy csak az volt a minister ur szándéka, hogy azon bámulatos ós szövevényes kifejezésével ismét az ő jólismert loyalis és tárgyilagos modora szerint informáljon. E két példa szolgáljon csak a belügyminister ur által adott informatio értékének kivilágítására. Az előttünk fekvő törvényjavaslat megitélhetésére engedjék meg, constatálnom kell: mi annak tartalma ós mi a tendentiája. A szavak, melyekben a javaslat veleje fekszik, az 1 §. szavai — igen szépen kiokoskodva ós itt ismét igen sikerült a belügyminister urnák szép szavak mőgó egyátalában nem szép czélzatot és rendelkezést rejteni. Nézzük először is a nevezett §-nak 1. tételét: azon kifejezés „ugyanazon tekintetek alá esnek" őszintén és nyíltan szólva teszi azt: a királyföld területi egysége szétszakittatik; és a második tétel szavai: „az eddig fennállott különbségek a közigazgatás körében megszűnnek", magyarán szólva jelentik azt: a királyföld municipalis joga elkoboztatik. A többi §-ok tartalmazzák az universitás jogkörének megszüntetését és lényeges korlátozását a szász vagyon igazgatásának. Bocsássa meg a minister ur, hogy az én részemről a nyelv nem arra szolgál, , hogy annak háta mögé gondolatainkat rejtsük. Én a gyermeket nevén neveztem és most kimutatni akarom, hogy ezen szóban foglalt rendelkezések miként viszonyulnak az érvényben levő joghoz és az állam érdékeihez. A belügyminister ur hivatkozik indo-