Képviselőházi napló, 1875. VI. kötet • 1876. márczius 22–május 29.
Ülésnapok - 1875-132
224 132. országos Ülés május 17.1876. 1876-ik évre vonatkozó pénztári kimutatás, mely a pénzügyi helyzetről nemi megnyugtatást adni lenne hivatva: mind ekkoráig késik, daczára annak hogy már az év második negyedének második felében vagyunk, Ify körülmények között alkalomszerűnek, sőt szükségesnek is tartom, hogy a t. kormány és különösen a pénzügyminister ur a pénzügyi helyzet iránt felvilágosítsa a nemzetet, és a jelen törvényjavaslatra vonatkozólag különösen felvilágosítást nyújtson arra nézve : miben fogja a most kivánt póthitel fedezetét találni? Ezeket megjegyezve a szóban levő törvényjavaslatot átalánosságban el nem fogadom. Elnök: A főrendiháztól izenet érkezett, méltóztassék ezt meghallgatni. Gr. Battyányi Ferencz a főrendiház jegyzője: T. ház! A nagymólt. főrendiház a képviselőháznak a választási törvény tárgyában átküldött kenetéhez, valamint a választótörvényre vonatkozó módosításokhoz hozzájárulván: van szerencsém az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatokat átnyújtani. Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a főrendiháznak átküldött jegyzőkönyvi kivonatait. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatait.) Elnök : A főrendiház az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1874 : XXXIII. t. ez. némely intézkedéseinek módosítását tárgyazó törvényjavaslatot a képviselőház által átküldött szövegben módosítás nélkül elfogadván, ezen eképen mindkét ház által elfogadott törvényjavaslat legfelsőbb szentesítés végett ő Felségéhez a szokott módon fel fog terjesztetni. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a főrendiház 1876. évi május 15-én tartott 47. ülésének jegyzőkönyvi kivonatát.) Elnök : A váltótörvényről szóló törvényjavaslatra nézve is a két ház közt az egyezség minden pontra nézve létesülvén, az erről szóló törvényjavaslat is legfelsőbb szentesítés végett szokott módon ő Felségéhez fog hódoló tisztelettel fel terjesztetni. Széll Kálmán pénzügyminister: Nem szándékom hosszasan indokolni azon törvényjavaslatot, mely jelenleg tárgyalás alatt áll. Kötelességemben lévőnek tartom azonban mégis néhány szóval reflectálni azokra, miket az előttem szólott t. képviselő ur, a ki ezen törvényjavaslatot nem fogadja el: ezúttal mondani méltóztatott. A t. képviselő ur nem fogadja el ezen javaslatot azért, mert szerinte az alkotmányosság fogalmai követelik, hogy semmi oly költség meg ne szavaztassék, a mely a törvényszabta módon a nemzet képviselete által meg nem szavaztatott. Ezen törvényjavaslat nézetem szerint nem vádolható azzal, hogy oly költségeknek megszavazását hozná javaslatba, a melyek annak rendje, módja szerint törvényes utón nem szavaztattak meg; mert ezen törvényjavaslat megszavazását kéri azon összegeknek, melyeket a delegatió a törvényben megirt módon, 1875, októberben tartott üléseiben megszavazott és melyeknek fedezetéről megint a törvényben megszabott módon a magyar országgyűlésnek kell gondoskodnia. Azt hiszem tehát, hogy ezen törvényjavaslat teljesen a törvény ós a t. képviselő ur által is felállított alkotmányosság fogalmának alapjára van helyezve. A tisztelt képviselő urnák azonban ezen átalános okon kívül vannak még különleges okai is, melyek miatt ezen törvényjavaslat megszavazásától tartózkodik. Ezen speciális okok közül, az első, melyet a t. képviselő ur felhozni szíveskedett: az, hogy sehol sem tűnik ki az. hogy a delegatiók azon összegeket, a melyekről itt szó van, bármikor is megszavazták volna. Engedelmet kérek, szíveskedjék a t. képviselő* urnák magát az indokolást is megtekinteni. Abban elég bőven ki van fejtve, hogy ezen összegek honnét kerülnek. Abban meg van mondva, hogy ezek oly kiadások fedezésére fordítandók, melyeket a delegatiók törvényesen megszavaztak. A kérdés hogyan áll ? A kérdés ugy áll, hogy 1873-ban a magyar országgyűlés a delegatióknak votuma alapján megszavazott 29.566,208 irtot. Ezen öszszeg lerovására a magyar pénzügyminister 1873ban quotakópen felszállított 28.944,324 frtot, tehát 621.883 írttal kevesebbet, mint a mi a magyar országgyűlés által a budget - törvényben megszavaztatott. Miért kevesebbet V Kevesebbet azért, mert azon esztendőben a vámjövedelmek még valamivel az előirányzat fölé is emelkedvén: a beszámításnak szüksége nem forgott fenn az egész összegnek erejéig. A zárszámadások elkészülvén az 1873. évre, kitűnt, hogy a zárszámadások tanúsága szerint Magyarországot terheli a quota értelmében 29 millió és 281,000 forint, tehát miután megszavaztatott a magyar országgyűlés által 29.566,000 frt, 300,000 forinttal kevesebb hárult valóságos teherként a zárszámadások szerint Magyarországra, mint a mennyit a törvényhozás megszavazott; tehát körülbelül 350,000 forintnyi kevesebb kiadás mutatkozott az 1873-iki közös zárszámadásokban azon összeghez képest, a mely a törvényhozás által megszavaztatott Miért kell most még is 300,000 forintot felszolgáltatnunk Bécsbe ? Azért, mert 1873-ban nem adatott fel a pénzügyminister által ez összeg egészen, hanem ennél sokkal kevesebb, t. i. 621,883 forinttal kevesebb, vagyis csak 28,944,324 forint szolgáltatott be ; ós miután 28,944,324 frt helyett
